Michelle Moran: Remény Európa számára

• 

"Ázsiából hozok üdvözletet, ahol az egyházat üldözik, és tanúsíthatom, hogy ott növekedés és áldás van. Nálunk itt talán túl egyszerű az élet, ellustultunk. A nehéz időkben, Isten arra késztet, hogy mélyítsük el hitünket. Bahreinben múlt héten a király megengedte az egyháznak, hogy templomot építsen. Van egy híd onnan Szaúd-Arábiába. Ott még nincsenek templomok, de rengeteg keresztény van, akik átjárnak. Ha a mi környékünket nézzük és kiválogatjuk a hírekből, amit akarunk, akkor a történet egy részét látjuk. De az igazi hír, az örömhír az, hogy Isten ma is cselekszik a világunkban.

Remény Európa számára – ez a témám címe. Remény Európának, Európában. Hivatásunk, hogy Isten világosságát vigyük a világba és ez beragyogjon minden sötétséget. Jézus a világ világossága. És Ő azt mondja, te vagy a világ világossága. Ez a mi kontinensünk
reménye: mi vagyunk Európa reménye, mert van reményünk Jézus Krisztusban. Ferenc pápa nyomán, és Wilfried atya mai homíliájára reflektálva az jut eszembe, hogy újraolvastam Suenens bíboros néhány írását. Az egyik első könyv, amit olvastam karizmatikusként:
az Új pünkösd kezdete. Ennek bevezetőjében a bíboros azt mondja, hogy a pesszimizmus és a vesztes-gondolkodásmód nagyon divatos ma. Ezt 1965-ben írta. De ez ma is igaz. A pesszimizmus abban az értelemben, hogy vesztesnek érezzük magunkat ma is divatos.
Ha körülnézünk, látjuk a kihívásokat, mindazt, ami nem megy elég jól. A gonosz csele az, hogy elvakít ezekkel, nem látjuk meg a lehetőségeket és így elrabolja tőlünk az evangélium reményét. Ordító oroszlánként jár körbe és keresi, hogy kit nyeljen el, és ha megtalál téged egy rossz napon, akkor elkap.
A gonosz egyik csele az, hogy Isten embereivel elhiteti, hogy vesztesek. Ma a kereszt lábánál állok és azt mondom, hogy nem vagyunk vesztesek! Nem visszavonulóban vagyunk! Nem hátrálunk meg! Mi előre megyünk Isten erejében, ígéretében, reményében!
Ez Európa reménye!
Kapaszkodjatok a keresztbe! Elmélkedjetek Jézus keresztjén, üljetek le a kereszt lábához és ő reményt ad a szívetekbe, az elmétekbe. Szükségünk van új elmére, gondolkodásmódra! Nem emberi, nem a gonosz, nem a világ, hanem az Úr gondolataira, ami remény és öröm.
1965-ben Suenens bíboros azt mondta: „egy valódi keresztény a remény embere”. Te valódi keresztény vagy?
Mindig visszatérek Zsid 11,1-hez. Ez a rész bevezeti a hit bajnokait. Ha a hit bajnoka akarsz lenni, akkor a remény embere kell, hogy legyél. „A remény és a hit nagyon közel állnak egymáshoz” – Benedek pápa. Ha igazi keresztény vagy, a remény embere vagy, akkor mélyebbre kell menned a hitben. A hit táplálja a reményt. És a reményünk soha nem csal meg.
Suenens bíboros azt mondja: „ragaszkodnunk kell a reményhez, és helyére kell állítanunk”. Vagyis kontinensünkön a remény prófétái kell, hogy legyünk: országunkban, közösségeinkben. Olyan sok évig engedtük, hogy lenyomjanak! Amikor elveszted a mennyei látást, amikor már nem a mennyország perspektívájában tekintesz a világra, olyan vagy, mint az emmauszi tanítványok, akik elmennek Jeruzsálemből, elhagyják a víziójukat, elfordulnak a sorsuktól, hátat fordítanak. Amikor a remény embere vagy, akkor mennyei perspektívád van: fel tekintesz. De amikor a csüggedt apostolokhoz hasonlítasz, akik elvesztették reményüket, letörtek, csak azt látták, ami a lábuk alatt van, amikor te is csak ezt látod, akkor nincs víziód, nincs látásod, nincs reményed.
Sokszor ilyenek vagyunk itt Európában. Csak a rossz híreket látjuk, csak a nehézségeket és kihívásokat látjuk. De testvérek, fel kell emelnünk a tekintetünket a földről, és meg kell ragadnunk Isten világosságát, meg kell engednünk a Szentlélek világosságának, hogy átjárja a gondolatainkat, szívünket, életünket és lángra lobbantson. Mert amikor ég bennünk a tűz, akkor a világot megváltoztatjuk!
Ne engedd, hogy bárki is azt mondja, hogy nincs remény Európa számára! Hiszel a Szentlélekben? Akkor a világ megváltoztatója vagy! Akkor Jézus cipőjében jársz! Amikor megragadjuk a reményt, amikor hitben járunk, akkor a kontinensünk megváltozik!
Mi vagyunk Európa reménye!
A KEK 1817 pontja a remény teológiájáról szól. Gyakran olvasom, mert szükségem van arra, hogy az evangélium átjárjon, ahogy az Ige életet lehel. Akarom olvasni az újságokat, mert akarom tudni mit látnak a körülöttem levők. De ezt Isten fényében, és az egyház tanításának fényében akarom látni. 1817: „A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetjük...”
A konferencia elejétől azt hallgatjuk: bízzál Isten ígéreteiben. De ehhez emlékeztetünk kell magunkat Isten ígéreteire. Ő azt mondta: mindig veled leszek a világ végéig, soha nem hagylak el! Isten velünk van! Velünk lesz! A világ végéig – ez a reményünk.
Mikor van a világ vége? Nem tudjuk, de a jelenben élünk. És Isten most velünk van és ez reményt ad, életet ad, és hatékony apostolokká tesz! KEK: „nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodunk”. A remény azt jelenti, hogy nem saját emberi erőnkben bízunk. Szükségünk van a Szentlélek kegyelmére. Amikor körülnézünk a világban, akár helyi, akár országos, akár európai szinten, sok kihívást látunk. Ha körülnézek, erőtlennek érzem magam! Nincsenek válaszaim a gazdasági, politikai, a nagy kérdésekre. És a gyengeségemben az Úr emlékeztet arra, hogy az Ő kegyelme elég! Kegyelme elég!
Arra van szükségünk, hogy nyitottabbak legyünk a Szentlélek erejére! KEK: a remény „Isten országa felé irányítja a tekintetet; megóv a kislelkűségtől; támogat minden elhagyatottságban; és kitágítja a szívet”.A remény megtart a csüggedéssel szemben, fenntart a
nehéz időkben és megnyitja szívünket az örök áldások fogadására. Ezt is hallottuk a konferencia alatt: várakozás. Várakozó hitben haladjatok. A várakozó hit több, mint amit eddig láttunk. A várakozó hit azt jelenti, hogy többet várunk Istentől, mint amit eddig kaptunk, hogy kockázatot vállalunk, mert a Szentlélek meg fog lepni. A Szentlélek olyan dolgokat tehet, amikre nem számítunk. Sokunk számára ez kihívás, mert sokan már elég rég óta vagyunk a karizmatikus úton. És már tudjuk, hogy működik a Szentlélek, szép találkozóink vannak, tudjuk ki fog prófétálni és mit, azt is tudjuk már mikor, és minden ellenőrzésünk alatt van. Ezzel szemben, amikor várakozó hited van, amikor nyitott vagy az újra, akkor ott kavarodás lesz! Isten fura embereket hoz a közösségbe. Ez a KKM ajándéka: befogadni és segíteni a furákat. Ha nincsenek ilyenek a közösségedben, akkor imádkozz érte. Ezt úgy hívják: új evangelizáció.
Meg kell nyitnunk a horizontjainkat és meg kell engedjük a Szentléleknek, hogy megmozgasson, meglepjen, újat cselekedjen.
2011-ben az ICCRS (KKM Nemzetközi Szolgáló Bizottsága) prófétikus tanácskozást szervezett Betlehemben. Nem konferencia volt, nem szokásos találkozó. A világ minden részéről voltak vezetők. 160 vezető volt együtt Betlehemben. Amikor 160 karizmatikus vezető összegyűl mindenhonnan és prófétikus tanácskozásnak nevezed, az olyan, mint amikor vízen jársz. Fogalmad sincs mire számíts. Első este, egész jó volt. De ahogy telt az idő, Isten hűséges volt igéjéhez. Betört a „szokásaink”-ba. Nem volt könnyű. Néha nehéz dolgokat mondott. Az egyik ilyen ige: „erőtlenek vagytok! KKM erőtlen vagy!” Sokat gondolkodtam ezen, elmélkedtem és elkezdtem szeretni ezt az igét. Mert amikor napról napra Isten elé állok és megnézem az üres tenyeremet, azt tudom mondani: nincs semmim. Hiszem, hogy ilyenkor az angyali kar allelujázik! Mert az Úr szereti, ha erőtlenek vagyunk! Amikor erőtlenek vagyunk, amikor semmink nincs, akkor Isten lehet a minden! Alleluja! „Soha ne félj a szegénységedtől. Mert a gyengeségedben én leszek az erő” - mondja az Úr! Európa ne félj! Amikor gyengék vagyunk, akkor a hitben Isten az erőnk!
A tanácskozás végén elzarándokoltunk Jeruzsálembe. Getszemáni kertben kezdtük, elmentünk a kereszthez és a záró mozzanat a felső teremben volt. Az utolsó vacsora és Pünkösd helyszíne. És azon a napon a következő dolog történt: ez egy elég kis terem, és a katonaság őrzi, nem szabad ott megállni, csak átmenni rajta. Egész nap imádkoztunk azért, hogy kis időt tölthessünk ott. És ahogy odaértünk, valahogy nem mentünk át, hanem betöltöttük a termet. És éltünk a lehetőséggel. Amikor a Lélek vezet, gyorsan kell reagálni. Szóval elkezdtünk gyorsan dicsőíteni. Megjött a katonaság, és ott vagyunk mi, imaórát tartunk a felső teremben… Körülnéztek. Látták, hogy 160 lélekkel telt keresztény nyelveken dicsőít. Úgyhogy kimentek. Egy csodálatos időt töltöttünk ott, több, mint egy órát! Az Úr szava ott az volt: „Kiárasztom lelkemet. Ki fogom árasztani a Lelkemet! Folyamatosan, nagylelkűen, szabadon és bőségben. Ki fogom árasztani a Lelkemet!”
Ez volt Isten utolsó szava, amit elhoztunk onnan. És ez nem csak azoknak szólt, akik akkor ott voltak! Olyan sok nemzetet képviseltünk ott. Miért pont ez volt Isten utolsó igéje számunkra? Mert ez a remény igéje. Egy folyamatos és erőt adó, missziós ige. Azért osztom meg ezt veletek, mert a Szentlélek folyamatosan árad. Ma is azt akarja, hogy új pünkösdöt tapasztaljanak meg az emberek.
Azon a napon az Úr emlékeztetett minket arra, hogy a Lélek élő és aktív és új dolgokat tesz új módon. És hallottuk ezt most is.
A kihívás mindannyiunk számára, hogy új tömlő legyünk. Tegnap Johannes Hartl beszélt az új gondolkodásmódról, amit a Lélekben való újjászületéssel kapunk. De ehhez szükségünk van arra, hogy nyitottak legyünk arra, amit ma cselekszik a Lélek. A régi bor jó, de az ígéret az, hogy új bort fogunk kapni. Ne válj régiségé! Szerethetjük a múltat! És a történelmünk fontos. De csak mostanáig hozott el. Új tömlőre van szükségünk, amely rugalmas, képes tágulni. Ki kell tágítanunk a horizontunkat a KKM-ben. Készek kell legyünk a Lélek meglepetéseire, az újra, amit Isten cselekszik.
A jubileum felé haladva azt látjuk, hogy a Lélek felgyorsul. És ez kapcsolódik ehhez az igéhez: a kegyelem folyama, ahogy Ferenc pápa nevez minket, egyre gyorsabban folyik, egyre célirányosabban halad, mert az Úr még nagyobb dolgokat akar cselekedni életünkben és környezetünkben. Ehhez 3 dologra van szükségünk, amiben egyre inkább el kell mélyülnünk, nem elég egyszer hallani:
1. Alázatos embereknek kell lennünk. Péld 18,12 – a dicsőség előtt jár az alázat. Ne félj attól, hogy egyszerű és alázatos légy. Minél egyszerűbbek vagyunk, annál jobban tud használni Isten. Jn 12-ből hallottunk egy igét a koferencia elején: ha a mag el nem hal, egymaga marad, de ha meghal, bő termést hoz. Ki akarja látni az Úr termését, aratását? Na és ki akar meghalni? Ez a kettő sajnos együtt jár! Uram, mutasd meg miben és hogyan kell meghalnom. Veszélyes ima! De halál nélkül nincs bő termés! Önfeláldozás nélkül nincs aratás! Az aratás a feltámadással jön. Dicsőség Istennek! Elmélkedjetek ezen: alázat és halál.
2. Egység. Itt egy változatos közösségben vagyunk együtt, a KKM sokszínűségét képviseljük. Velünk vannak testvérek különféle életközösségekből, evangelizációs iskolákból, különféle szolgálatokból. Ez nagy áldás! Egy nagy család vagyunk! A tömlő tágul. A jubileumon szt. Péter téren, nem csak a barátaimat akarom látni, hanem az új embereket is, azokat, akiket még nem ismerek, mert van hely mindenki számára, aki a karizmatikus megtapasztalásban részesült. Ehhez az egység embereinek kell lennünk: nyitottak egymás felé, befogadók és készek átadni a helyünket másnak. Elmélkedjetek ezen!
3. Természetfelettiben járni – hallottuk, hogy ez a normális kereszténység. Szükségünk van arra, hogy összekössük az Apcsel 2-beli Pünkösdöt az Apcsel 4-ben levő kiáradással. A 4. fejezetben az apostolok még többet kérnek a Szentlélekből. Az látjuk, hogy a Lélek folyamatosan, bőségesen árad. A Lélek fog bátorságot adni az igehirdetésre. Nem tudjuk mennyi időnk van itt Európában hirdetni az igét! Használd a hangod, amíg van hangod! Mert ha holnap elhallgattatnak, akkor bűnbánatot kell tartanunk! Kérd a Lélek bátorságát,
hogy hirdesd az igét! Éld az igét csodákban és jelekben, amelyek megerősítik az igét.
Engedd meg, hogy a Lélek megrázzon és legyünk mi Európában azok az emberek, akik élnek az igével, a csodákkal, a jelekkel!
Mi vagyunk a remény Európa számára! Éljük ezt meg!

Michelle Moran (a KKM Nemzetközi Bizottságának = ICCRS) elnökének záró tanítása a varsói európai konferencián