Nagy-Britanniában komolyan nekimentek a kereszténységnek
Az Egyesült Királyságban két éve alakult egy bizottság (magyarul kb. „a vallás és a hit közéleti szerepét vizsgáló bizottság”) egy volt magas rangú bírónő, Ann Elizabeth Oldfield Butler-Sloss vezetésével. A bírónő több vallási vezetővel együtt egy nagy vizsgálatot indított, hogy megvizsgálja, hol a helye a vallásnak a modern társadalomban. A bizottság arra jutott, hogy szisztematikusan „keresztényteleníteni” kell a brit közéletet, ugyanis egyre kevesebb a templomba járó keresztény, miközben egyre több a muszlim vagy más vallású ember az országban, ezért „új vallási egyezségre” van szükség, hogy hivatalosan is több hangot kapjanak azok, akik nem vallásosak vagy nem keresztények.
A 150 oldalas jelentésben vannak meglepő állítások, például hogy a vallásos iskolák társadalmilag megosztóak, mert vallás alapján szelektálnak. A jelentés készítői azt is nehezményezik, hogy a vallási iskolák tantervében „mosdatják” a hittanórák negatív hatásait, ezért azt javasolják, hogy például a „napi áhítat” helyett – amit a középiskolák többsége már most sem tart meg – be kellene vezetni a „gondolkodási időt”.
Szerintük a kormány által is támogatott vallásos iskolák nem segítik az integrációt, inkább növelhetik a társadalmi csoportok közti feszültséget. (Ezekben az iskolákban szerepet játszik az állam, tehát nem olyan egyértelmű az eset, mint a tisztán magániskoláknál.)
A jelentés támogatja, hogy csökkentsék az anglikán egyház püspökeinek számát a Lordok Házában, és adják át ezeket a helyeket imámoknak, rabbiknak, evangélikus lelkipásztoroknak és más nem-keresztény papoknak. Szerintük a brit trónörökös koronázásán se csak keresztény papok legyenek majd.
Ellentmondásos az a javaslatuk is, hogy érdemes lenne újragondolni a terrorellenes politikát, és biztosítani kellene, hogy a diákok is hangot adhassanak még a radikális nézeteiknek is anélkül, hogy attól kellene félniük, hogy az egyetem felnyomja őket a biztonsági szolgálatoknál. (Most kötelezi őket erre a törvény.)
A bizottság védelmi intézkedéseket is javasolt a nőknek a saría bíróságok és más vallási bíróságok előtt, de felhívást intézett a kormány felé is, hogy fontolja meg, engedi-e a polgári esküvőt azoknak az igénylő pároknak, akik egy jogilag nem kötelező érvényű vallási házasságot kötöttek.
A kormányt arra is megkérték, hogy közelítsen a muszlim közösséghez úgy általában, és konzultáljon azokkal is, akiknek kevésbé „ízléses” politikai nézetei vannak, és ne csak a jó muszlim/rossz muszlim- és mérsékelt közép/erőszakos szélsőséges-felfogásban gondolkodjon.
Egy „tanácsadó testület” felállítását is kezdeményezték, aminek a „szakértői” megvizsgálnák az arról szóló panaszokat, hogyan jeleníti meg a média a vallást.
A bizottság a jelentéshez felkereste többek között Justin Welbyt, Canterbury érsekét, Efraim Mirvis főrabbit, Theresa May belügyminisztert és a BBC meg a Channel 4 felső vezetését.
Kikérik maguknak
A miniszterek szerint a bizottságot – aminek a mecénásai között olyanok voltak, mint Rowan Williams volt canterburyi érsek, Lord Woolf egykori főbíró és Sir Iqbal Sacranie, a Nagy-Britannia Muszlim Tanácsa ex-főtitkára – „súlyosan félrevezették”.
Az anglikán egyház szerint pedig a jelentés egy „szomorú szemét”, ami a „liberális racionalitás fogságába esett”.
A Nicky Morgan oktatási miniszterhez közel álló források szerint a jelentés ajánlásai a vallási iskoláknak egyszerűen „nevetségesek, és súlyosan elhibázottak”.
Mások, például a National Secular Society (Nemzeti Világi Társaság) azért támadják a bizottságot, mert szerintük nem mentek elég messzire a szekularizációban: egy többvallású társadalmat akarnak létrehozni, és nem ismerik fel, hogy az emberek többsége teljesen közömbös a vallás iránt.
Elkereszténytelenedés
Akármilyen is a jelentés, az tény, hogy rohamosan fogynak a brit keresztények: míg 1983-ban a lakosság 40 százaléka vallotta magát anglikánnak, addig az arányuk most kevesebb, mint 20 százalék. Ennek három oka van:
1.Egyre többen vannak, akik azt mondják, nem vallásosak: 30 éve a lakosság harmadát tették ki, most a felét.
2.A kereszténységen belül is volt mozgás, sok anglikán átpártolt más felekezethez, így már nem ők alkotják a többséget.
3.A bevándorlás miatt nőtt a vallásosok között a nem keresztények aránya, főleg a muszlimoké, de a hinduké és a szikheké is, és akadnak új, pünkösdi és evangélikus, nem hagyományos gyülekezetek is.
Ősszel mutattak be az anglikán egyháznak egy kutatást, ami szerint a gyakorló keresztények, akik a barátaiknak vagy a kollégáiknak meséltek a hitükről, a megkérdezetteknek csak 19 százalékát győzték meg arról, hogy kezdjenek el foglalkozni a kereszténységgel, míg 59 százalékukat inkább elriasztották a vallástól. Az is kiderült, hogy tízből négy felnőtt brit nem hiszi, hogy Jézus valaha is élt volna. A megkérdezettek harmada azt is elmondta, hogy nem ismer gyakorló keresztényt.
A jelentés azért koncentrál főleg az oktatásra, mert az oktatási törvényt 1944-ben fogadták el, amikor még szinte minden brit gyerek keresztény volt. Most viszont a 18 és 24 éves kor közöttiek kevesebb mint harmada vallásos.
Bevándorlás nélkül is fogy...
Magyarországra nem nagyon jönnek bevándorlók, így is gyorsan fogynak a keresztények (igaz, sokan emigráltak). A 2011-es népszámlálási adatok alapján rohamosan csökken a vallásosok, különösen a nagyobb keresztény felekezetekhez tartozók száma.
2001 és 2011 között 5,5-ről 3,9 millióra esett vissza a magukat katolikusnak mondók száma, de a reformátusok (1,6 helyett 1,15 millió) és az evangélikusok (304 helyett 214 ezer) is sokal kevesebben vannak. Eközben a vallási közösséghez nem tartozók tábora 1,5-ről 1,8 millióra emelkedett. A kérdésre 2001-ben még csak 1,1 millió ember nem válaszolt, de 2011-re ez a szám 2,7 millióra nőtt.
(444.hu)