Rajtunk is csattan az ostor
Nagy Britanniában élő magyarok mesélnek arról, hogyan élték meg a Brexit-szavazást és az ottani gyűlölet-kampányt. Bárcsak személyesen mondhatnám nekik: "Gyertek haza, szükségünk van rátok! Ez a ti hazátok és mi szeretünk benneteket!" De sajnos, nem ilyen egyszerű a dolog...
Mintha egy jó barátom hátba döfött volna
„Őszintén kívánom, hogy bárkinek, aki az elmúlt hónapok menekültpropagandáját látta Magyarországon, egyszer kelljen külföldön élnie” – fakadnak ki az angliai magyarok, akik úgy érzik, őket utasították el a britek, amikor az EU-kilépésre szavaztak. Akármelyik Egyesült Királyságban dolgozó magyarral beszélt az EUrologus, egy dologban egyetértettek: nem esett nekik jól, hogy a britek egy népszavazással faképnél akarják hagyni az Európai Uniót.
Magukra vették
„Először elég fura volt. Mintha nem akarnának itt engem. Aztán fél nappal később átgondoltam, és úgy döntöttem, hogy lesz.rom” – ez volt a legenyhébb reakció, amivel találkoztunk. Benjámin sokszor belefutott kilépésre biztató üzenetekkel Cornwallban az út mellett kocsikon, házakon, de a környezetében szinte mindenki az EU-ban akart maradni, azt mondták: hülyeség kiszavazni. A szinte egyhangú vélemények miatt úgy érezte, biztos az EU-tagság, ezért is lepte meg az eredmény.
Noémi is hasonló okokból döbbent le. Egy bristoli kávézóban dolgozik, ahová egy közeli pénzügyi cégtől jönnek vendégek. Ők nem a tipikusan vidéki, szegényebb brexit-szavazók közé tartoznak, így maradáspártiak voltak.
„Minek legyek itt?” – tette fel magának a kérdést Noémi a népszavazás után. Rossz volt szembesülni az eredménnyel, sokkolta, de ez néhány nap alatt lecsengett.
A legnehezebben Bori dolgozta fel a brexit-pártiak győzelmét. "Egyfajta árulásnak éltem meg, mintha egy jó barátom hátba döfött volna" – mondta, mert ezt az országot ő választotta második hazájának. Mehetett volna máshová – egy olyan európai cégnél dolgozik mérnökként, amely több uniós tagállamban is jelen van, de számos okból ide vágyott: kiskorában is sokat látott az Egyesült Királyságból, és számos értéket lát benne.
"Tényleg mindet megtettem, hogy otthon érezzem magam, hogy beilleszkedjek" – mesélte. Annak ellenére az ő elutasításuknak érezték a kint dolgozó magyarok az eredményt, hogy Orbán Viktor szerint az EU külső migrációs politikája miatt győztek a brexit-pártiak.
Nem sokban különbözik a magyar népszavazás a brittől
Közvetlenül egyikük sem tapasztalta a statisztikák alapján megnőtt idegenellenességet, de hallottak ilyen történetet, és a mindennapokra is rányomja a bélyegét a britek hozzáállása.
Noéminál egy idősebb bácsi érdeklődött finoman, hogy „mit csinál itt”, de még mindig jobban járt, mint egy pubban dolgozó magyar ismerőse. Ő kapott hideget-meleget, amikor egy, a népszavazás eredményét ünneplő társaságot kellett kiszolgálnia. A beszólások miatt végül besokallt és átadta másnak az asztalt.
Bori csak egy esetről hallott a környezetéből, egy húsz éve az országban élő lengyel házát firkálták össze, de az egészben főleg lengyelellenes töltetet érez. Ettől függetlenül nem szeret annyira magyarul beszélni az utcán a London körüli kisebb iparvárosban, ahol él. Amióta gyakrabban belekötnek külföldiekbe az utcán, neki kicsit ijesztő a helyzet, és az ismerősei körében is rossz a hangulat.
Ő a brit és a magyar népszavazás között is párhuzamot lát."Őszintén kívánom, hogy bárkinek, aki az elmúlt hónapok menekültpropagandáját látta Magyarországon, egyszer kelljen külföldön élnie." Még ő is sokszor elszigeteltséget érez, pedig magas fokon beszéli a nyelvet. El se tudja képzelni, milyen lehet elhagyni a szülőházát olyannak, aki nem ismeri a kultúrát, és vissza se tud menni. Egyedül a Manchesterben élő Csaba nem találkozott semmi ilyesmivel, ő nem is fél egyáltalán.
Nem jönnének emiatt haza
A brexit-döntés lehet, hogy felkorbácsolta az idegenellenességet, amit viszont mindenki érezhet, az az, hogy a font árfolyamát beleállította a földbe. Ez már kezd átszivárogni az árakba, a Tesco és az Unilever vitája miatt például több termék ideiglenesen eltűnt a polcokról.
Csaba épp a népszavazás előtt váltott dollárt fontra, mert a maradáspártiak győzelmében bízva a brit valuta erősödésére számított. Egyelőre nem látja feltűnőnek a termékek drágulását, de valószínűleg a gyártók folyamatosan beleépítik az árakba a fontgyengülést. Az unokatestvére mesélte, hogy a babatápszer, amit a gyermekének szokott venni, majdnem húsz százalékkal kerül többe. Ő otthoni hitelt is fizet, és az ilyen helyzetben lévőknek vagy azoknak, akik hazautalnak, Csaba szerint biztosan rosszul jön a fontgyengülés.
Noémi is utóbbiak közé tartozik, ő lakáskasszázik (azaz előtakarékoskodik, hogy Magyarországon lakást vegyen vagy újítson fel). Ennek ellenére egyelőre biztosan nem költözne vissza: imád itthon lenni, de egyszerűen nem lát jövőképet, előrelépési lehetőséget Magyarországon. (Kósa Lajos egyébként nemrég épp arról beszélt, hogy ez képtelenség.) Ő annak ellenére maradna, hogy a kilépési tárgyalások végére várhatóan nem élne még elég ideje az Egyesült Királyságban a letelepedési jog megszerzéséhez. Bízik benne, hogy valóban nem küldik őket haza, ahogy azt egy kiszivárgott terv is alátámasztja, mert rengetegen dolgoznak a vendéglátásban, az iparban és az egészségügyben.
Benjámin sem tervezi, hogy hazajönne. Ha kirakják, legfeljebb máshová menne. A cégének még jól is jött a fontgyengülés, mert kivitelre dolgoznak. A másik mérnök, Bori sem aggódik. Pár hónap múlva egyébként is leteheti az állampolgársági vizsgát, habár nem ugyanarra az érzésre számít, mint a brexit-népszavazás előtt.
Csak Csaba jön haza, de ő a kilépési döntéstől függetlenül egyébként is így tervezte. "Aki idejött, az nem akar visszamenni, csak az, aki eleve nyelvet tanulni jön" - és a környezetében se látja úgy, hogy bárki visszatérne. Egy festő ismerősét hozta fel példának, aki Magyarországon sosem volt bejelentve. Most karbantartóként nem sokat, de tisztességesen keres Angliában.
(index.hu)