A fenyegetés és a félelem elhárítása
Amikor a száműzetés utáni években a jeruzsálemi templom újjáépítéséről olvasunk, akkor a saját életünk és Isten országa építésének küzdelmeiről olvasunk. Nézzük most, mi történik, amikor az ellenség nem tudja gúnyolódásával elbizonytalanítani az építőket és megakasztani a munkát:
„Amikor Szanballát, Tóbiás, az arabok, az ammoniták meg az asdódiak meghallották, hogy betömődnek Jeruzsálem falának sérülései, és zárulni kezdenek a hasadékok, igen nagy haragra gerjedtek. Egybe is gyűltek valamennyien, hogy felvonuljanak és hadakozzanak Jeruzsálem ellen és cselt vessenek. Erre mi Istenünkhöz könyörögtünk és éjjel-nappal őrséget állítottunk ellenük a falra. Júda azonban már így beszélt: „Megfogyatkozott a teherhordó nép ereje és az omladékföld igen sok, nem tudjuk felépíteni a falat.” Ellenségeink pedig így beszéltek: „Ne tudjanak róla és ne vegyenek észre semmit, amíg közöttük nem vagyunk és le nem mészároljuk őket, hogy így véget vessünk a munkának.” (Neh 4,1-5)
Fenyegetésről olvashatunk és cselvetésről, titokban szőtt ellenséges tervekről, illetve Isten népe között félelemről és csüggedésről. Felvonul a nagy és fenyegető ellenség, hogy puszta jelenlétével, számosságával, látható erejével elrémítse a munkásokat. Reméli, hogy széthúzást szíthat. Ezt kürtöli: vigyázz, mert sereget gyűjtök és ellened megyek! Bizony, karddal foglak téged szétzavarni!
Először úgy tűnik, terve sikert ér el. Hiába, hogy már kezd látszani az építők a munkájának eredménye, hogy már „betömődnek Jeruzsálem falának sérülései, és zárulni kezdenek a hasadékok”, Júda törzsének maradékában terjedni kezd a csüggedés: „Megfogyatkozott a teherhordó nép ereje és az omladékföld igen sok, nem tudjuk felépíteni a falat.”
Nehémiás azonban nem ijed meg és nem enged a csüggedés szellemének, hanem egyszerre ad lelki és gyakorlati választ erre a kihívásra.
Először is lelki választ ad, mert a harc a lelkekben is folyik és itt lelki fegyverekkel kell győzni. „Erre mi Istenünkhöz könyörögtünk és éjjel-nappal őrséget állítottunk ellenük a falra.” Emlékeztethet minket ez a mondat Ezekiel prófétai szavaira is: „Kerestem köztük olyan embert, aki falat emelne és helytállna énelőttem a résben az országért…” (Ez 22.30)
Nehémiás és emberei odaállnak Isten elé, hogy imádságban is helyt álljanak az Úr előtt és hozzá kiáltsanak erőért és védelemért – amit meg is kapnak, minden hibájuk ellenére. Ugyanakkor nem elégednek meg az imával, hanem elvégzik a saját részüket is, hiszen fizikailag is „odaállnak a résbe”, ahol kiszolgáltatottak az ellenség nyilainak, ahol sebezhetők, hogy védjék a falat és a népet.
Most sincs ez másképp! Akár szellemi, akár anyagi értelemben, ha elkezdünk Isten ügyében dolgozni, akkor harmadik nap már valami támadás ér. Jön a gonosz lélek, valamilyen szellemi fejedelemség, hogy ellehetetlenítsen. Egyszer csak a „való világban” kiderítik rólad, hogy te micsoda „szemenszedett” gazember vagy. Jönnek a támadások, a rágalmazások, a fenyegetések. De ha a közösség imádságban és szeretetben őrt áll, ha ilyen módon őrzi és biztosítja a munkát - ha az Egyház imádságban és szeretetben kitart Istentől jövő küldetése mellett -, akkor az ellenségnek minden hatalma megtörik. Mert az imádság és az Úr akaratában való helytállás a legnagyobb biztosíték. „A szeretetben nincs félelem,” (1Jn 4, 18) – írja Szent János apostol, és hihetünk neki, mert erről ő bőséges tapasztalatot szerezhetett életében!
Amikor Istenben való bizalommal és imádsággal van megalapozva a munka, akkor még az angyalok és a szentek is körülállják azt úgy, hogy nem tud hozzáférni az ellenség!
Nehémiás azonban sokkal többet is tesz az őrtállásnál. Igyekszik előrelátó módon felkészülni a lehetséges veszedelmekre, jelen van, buzdít, ügyesen szervezi a nép munkáját és maga is kiveszi a részét az erőfeszítésekből: „Erre én rendenként felállítottam körös-körül a fal mögé a népet kardjával, lándzsájával és íjával. Majd szemlét tartottam, eléjük álltam és így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz meg a nép többi részéhez: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért.” Így, amikorra megtudták ellenségeink, hogy (a körül lakó honfitársaink) óvatosságra intettek minket, az történt, hogy Isten meghiúsította tervüket. Erre aztán visszatértünk mindannyian a falakhoz, mindenki a maga munkájához. Attól a naptól kezdve azonban, amíg az ifjak fele munkáján dolgozott, a másik fele lándzsával, pajzzsal, íjjal és vérttel felszerelve harcra készen állt, és mögöttük voltak Júda egész házának fejedelmei. Azok, akik a falon építettek, terhet hordtak és rakodtak, egyik kezükkel dolgoztak, a másikkal kardot tartottak. Kard övezte ugyanis minden építőnek a derekát és így építgettek. A kürtöt pedig mellettem fújták. Akkor így szóltam a főemberekhez, elöljárókhoz és a többi néphez: „Az építkezés nagy és kiterjedt, s ennek következtében szétszakadozunk és messze vagyunk egymástól a falon. Ezért bárhonnan is halljátok a kürt szavát, siessetek oda hozzánk. Istenünk majd hadakozni fog érettünk.” Dolgozzunk csak az építkezésen, közben azonban a csoportunk fele hajnalhasadtától a csillagok feljöttéig tartsa készenlétben lándzsáját. Akkortájt még meghagytam a népnek: „Mindenki tartózkodjék legényével együtt Jeruzsálemben, hogy felválthassuk egymást éjjel az őrködésben, nappal a munkában.” Én pedig és testvéreim, legényeim meg az őrök, akik kíséretemben voltak, ruhánkat sem tettük le. Mindenki jobbjában tartotta fegyverét.” (Neh 4,7-17)
A mi kezünkben a kard az Isten igéje, Jézus szava és jelenléte, ahogy azt Pál apostol leírta a lelki fegyverzetünkről. Ezt kell magukra öltenünk és használnunk, miközben Isten országát építjük szavainkkal és tetteinkkel, mert Isten igéje, a Lélek kardja az a kétélű fegyver, ami szétválasztja az igazat a hamistól, a jót a rossztól, a világosságot a sötétségtől, felfed minden csalárdságot és győzelemre segíti Isten népét: „Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva.” (Ef 6,13-18)
Sípos (S) Gyula (Részlet a megjelenés előtt álló „Isten stratégiái” című könyvből)
(www.szeretetfoldje.hu)