Ratzinger próféciája és egyházunk mai állapota
Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa fiatalon meghívott teológusként komoly munkát végzett a II. Vatikáni Zsinaton és sok előadást tartott utána is. Emmanuel nővér könyvében (A Szentlélek végül elhozza a békét), ismerteti a fiatal Ratzingetnek azt a jövendölését, amit a Zsinat után, a franciaországi diáklázadások idején mondott az Egyház jövőjéről. Érdemes szavait összevetni egyházunk, különösen is a mai magyar katolikus egyház jelenlegi állapotával.
„Ítélet van most a földön”
Az utolsó élő adásban beszéltem arról, hogy amikor Jézus nyilvános működésének kezdetén felolvassa az izajási próféciát – „az Úr Lelke van rajtam”… -, és magára vonatkoztatja, nem olvassa fel azt az egyetlen mondatrészt, ami Isten ítéletére vonatkozik. Később azonban, miután nyilvánvalóvá válik, hogy a nép vénei hamis messiásnak bélyegzik, többször figyelmezteti őket, hogy vele nem csak a kegyelem, hanem az ítélet teljessége is megérkezett: „Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét.” (Jn 12,31) Látva korunk sokasodó jeleit, gondoljuk végig, hogyan vonatkoztatható mindez napjainkra.
Néhány mondatnyi Eheti: Lehetetlen és lehetséges
Kamaszkoromban azt írtam fel a szobánk falára (papírra, tollal), hogy "csak a lehetetlen dolgokért érdemes küzdeni - ami nem lehetetlen, az valahol nevetséges". Aztán amikor 25 éves koromban megtértem, elhittem, hogy a lehetetlen is lehetségessé válik Istennel, akinek semmi sem lehetetlen, vagy pozitívan megfogalmazva: Istennel minden lehetséges. Azóta eltelt 35 év, ami tapasztalattá tette hitünket: igen, valóban "minden lehetséges annak, aki hisz". Ha pedig ez így van, akkor ugyan mi tarthat vissza minket attól, hogy átvizsgálva életünket, kiselejtezve a haszontalan dolgokat és jó gazda módjára "kincseinkből a régit és az újat" előhozva megvalósítsuk Isten országát, a Szeretet földjét közöttünk? (Sipos Gyula)
Tolvaj Józsi története
Gyerekkoromban találtam otthon egy kicsi, még háború előtti meséskönyvet. Rövid kis történetek voltak benne, de mind olyan volt, mint egy erkölcs atombomba a jó és a rossz megkülönböztetésére. Például két kisfiú zongorázni tanul. Az egyik abba hagyja, a másik szorgalmasan gyakorol, s amikor felnőnek, mindenki szívesen hallgatja, míg a lusta a sarokban búslakodik. Egy másik rövid történetben egy rossz kisfiú mindig bottal hergeli a kerítés mögött ugató kutyákat, míg aztán az egyik kutya kiszabadul és összeharapdálja őt…
Szokatlan megközelítések
„Amikor mindenki hasonlóan gondolkodik, akkor senki sem gondolkodik igazán.” (Walter Lippmann) Nagy felfedezések, jelentős piaci karrierek és komoly vallási megújulások köszönhetők annak, hogy valaki új megközelítésben gondolt végig egy problémát. (Vajon hogyan gondolkodhatott az az ember, aki először feltételezte, hogy a háton cipelésnél vagy a saroglyán húzásnál jobb megoldást is lehetne találni és fakorongot, kereket eszkábált a saroglya aljára?) Azonban kétségkívül Isten az, aki legügyesebben alkalmazza a szokatlan megközelítéseket és újszerű megoldásokat – milyen jó lenne, ha mi, akik Isten országát akarjuk megmutatni az embereknek, el tudnánk ezt tanulni tőle!
Isten szeretete gyógyít - három évtized tapasztalataiból
Tizenegy éves voltam 1976-ban, amikor édesanyánk meghalt rákos betegségben. Ha akkor tudtam volna, hogy Isten szeretete gyógyít! – de nem tudtuk. Nagyszülők kérésére ugyan eljutottunk az elsőáldozásig, de ott ilyenről nem hallottunk, anyu halála után pedig elvaduló kamaszként azt is elfeledtem, hogy egykor hittanra oktattak. Tizennégy évvel később azonban Isten drámai módon megmutatta gyógyító szeretetét életemben. Azóta eltelt harmincöt év, én lenyűgözve figyelem Isten munkáját, de korántsem elégedetten: még többet Uram, még többet! Még több gyógyulást, még több kegyelmet minden embernek!
Történetek a homoszexualitás világából
Középiskolából kikerülve egy nyomdában kezdtem el dolgozni. Közvetlen főnököm rendes, családos ember volt, jó szakember és alkoholfüggő. Bejárt a nyomdához közeli szovjet laktanyába, mert ott, a tiszti kantinban volt a legolcsóbb az ital. Ott aztán az orosz tisztek részeg állapotában elcsábították, annyira, hogy végül aktív homoszexuális lett, otthagyta feleségét és kislányát… Történetek ebből az egyáltalán nem fekete-fehér világból:
Amikor Isten az ördöggel sakkozik
Képletesen szólva: az ördög azt gondolja, hogy nyerni fog, mert Isten egy balek, aki betart minden szabályt – hiszen Ő alkotta azokat, neki kötelező -, a gonosz lelkek viszont csalnak, ahogy csak tudnak. Ismernek minden lépést, kombinációt – és végül mégis mindig veszítenek. De hogyan lehetséges, hogy ebben az „aszimetrikus hadviselésben”, ahol evilág fejedelmének, a sátánnak a kezében van a pénz, a befolyás, a hatalom és milliókat tud elbolondítani -, végül mégis veszít?
A Szentlélek karizmatikus ajándékairól
A Szentírásban többféle karizma-felsorolást is találhatunk, s ezeken túl is még számos karizma létezik, hiszen Isten találékonysága és kegyelme kimeríthetetlen.
Világok háborúja
Aki szeretné, könnyen talál párhuzamokat korunk háborús világa és a Szentírás végidei jövendölései között. „Észak fejedelmei” összefognak a választott nép ellen és pusztítanak egészen az Armageddonig, a sárkány, medve és a végidők fenevadjai megfeleltethetők Oroszország, Kína, Irán, Észak-Korea és hasonszőrű diktátoraik formálódó koalíciójáig. A kérdés nem az, hogy a próféciák végül mikor teljesülnek be – öt év vagy ötven, esetleg ötszáz év múlva -, hanem az, hogy mi keresztények mit tegyünk, hogyan éljünk ebben a világok háborújában.
Éhezni és szomjazni a Szentlélekre
Mielőtt a saját történetemet leírnám, az Apostolok Cselekedeteiből idézném fel azt a részt, amikor Pál apostol Efezusban tizenkét tanítványra talált. Megkérdezte tőlük: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? Azok azonban azt felelték neki: Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (ApCsel 19, 2) Ezek a férfiak Keresztelő János buzgó, erényes életet élő követői voltak, – de a Szentlélekről még nem hallottak. Nem így vannak ma is sokan az Egyházban? Nagyon kedvesek, rendesek, tiszták, munkálkodik is bennük Isten – a Szentlélek azonban az „ismeretlen Isten” marad számukra. Nem kell azonban ennek így lennie!
