Amikor az ördög csapdát állít – és a támadások elhárítása
Milyen egyszerű lépre csalni az embereket! A Teremtés könyvének elején a Kígyónak egyetlen kérdéssel sikerül: „Valóban azt mondta nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?” – és ezzel az első emberpárt máris behúzta a féligazságok és hazugságok örvényébe.
Ismerjük a történetet: „Az asszony azt felelte neki: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. A kert közepén levő fa gyümölcséről mondta Isten, hogy ne együnk belőle, és ne nyúljunk hozzá, nehogy meghaljunk. A kígyó erre azt mondta az asszonynak: Semmiképp sem haltok meg! Isten jól tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és rossznak tudói!” (Ter 3,1-5) Tetszett az embernek, hogy Istenné válhat, s mi lett az eredménye? Megismertük a rosszat és meghalunk…
Jézust is többször csapdába akarták csalni, de sikertelenül. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Ha szabad, akkor hazaáruló, ha nem szabad, akkor meg lázadó… Szabad-e megkövezni a házasságtörőt asszonyt? Ha szabad, akkor a római törvényeket szegi meg, ha nem szabad, akkor pedig a zsidó törvényeket… Jézus azonban az isteni bölcsességével átlátott a kelepcéken: adjátok meg a császárnak ami a császáré, és Istennek, ami az Istené; és: az vesse rá az első követ, aki közületek bűntelen.
A száműzetés után a hazatérő nép szintén szembesül a gonosz csapdáival, hiszen az semmiképp sem akarja, hogy a jeruzsálemi védőfal, a templom és a város újjáépüljön. (Így van ez a mi életünkben is, hiszen a Szentlélek templomai és Krisztus Testének tagjai, Isten országának polgárai vagyunk, arra hívatva, hogy az Országot újjáépítsük…) Az újjáépítés ellenzői azonban eddig kudarcot vallottak. Sem a külső támadással, sem a belső széthúzással nem értek célt, nem tudták megfosztani az építőket a szükséges anyagoktól sem, a várost védő falak pedig hamarosan állni fognak. Időzavarba kerültek, s hogy lassítsák az újjáépítést, csapdát állítanak Nehémiásnak: „Amikor meghallotta Szanballát, Tóbiás, az arab Gósem meg a többi ellenségünk, hogy felépítettem a falat, és nincs többé rés rajta (akkoriban már csak a kapuszárnyakat nem szereltem még fel), elküldtek hozzám Szanballát és Gósem ezzel az üzenettel: Jöjj, találkozzunk Kefirimben az Onó völgyében. Ők azonban azt tervezték, hogy gonosz dolgot cselekszenek velem.” (Neh 6,1-2)
Ez az időhúzás, a hamis tárgyalgatás csapdája. Mindenképpen időt kell nyerniük, míg kitalálnak valamit, hiszen már állnak a falak, és az utolsó, három embernyi magas kapukat teszik be. Ha pedig a fal elkészül, akkor a Szent Város védve van. Ha mást nem lehet, legalább „kapun belül” kell kerülniük, ezért hamis barátságot ajánlanak: itt élünk egymás mellett, álljunk szóba egymással! (Ismerős dolog ez: „Beszéljük meg a dolgokat!” Jönnek az okos emberek az okos érveikkel, jönnek a szép emberek a maguk szépségével, a kedves lányok a maguk mosolyával. Jönnek a szülők, a testvérek, a barátok a maguk emberi okosságával. Szeretnek minket, barátkoznak velünk - a mi szívünkben pedig ott a vágy, hogy szeressenek és elfogadjanak minket -, és máris egy csapdahelyzetben találjuk magunkat…)
A megújító munka ellenségei azt tervezték, hogy ha kijön Nehémiás közéjük „megbeszélni a dolgokat”, akkor ott tartják és megzsarolják valamilyen módon - ha nem megy az édesgetés, talán majd menni fog a fenyegetés. Amikor aztán hiába hívatják Nehémiást ötször, hatszor, nem megy közéjük, vádolni és fenyegetni kezdik: bevádolunk a királynál, ha nem állsz velünk szóba és ő majd megbüntet téged! Végül ennél is tovább merészkednek, hamis prófétákat bérelnek fel és orgyilkosságot készítenek elő - Nehémiás azonban Isten bölcsességével felismer minden csapdát és kivédi azokat:
„Erre én követeket küldtem hozzájuk, ezzel az üzenettel: „Nagy munkán dolgozom. Nem mehetek le, mert az visszamaradna, ha elindulnék és lemennék hozzátok.” Négyszer küldtek ilyen módon hozzám, én azonban a fenti szavakkal válaszoltam nekik. Sőt, Szanballát az előbb említett üzenettel ötödször is elküldte hozzám emberét, és ez nyílt levelet hozott kezében, amelyben ezt írta: „A népek között úgy hallatszik, Gesem is mondta, hogy te meg a zsidók lázadást szítotok, és azért építed a falat, mert királyuk akarsz lenni. Ennek okáért prófétákat is fogadtál, hogy hirdessék és mondják felőled Jeruzsálemben: »Király van Júdeában!« Ez a dolog el fog jutni a király füléhez, azért jöjj, tanácskozzunk egymással!” Én azonban elküldtem hozzájuk és ezt üzentem: „Nem úgy történt, mint ahogyan te előadod. Magad találtad azt ki.” Így ijesztgettek minket mindnyájan abban a reményben, hogy „kezünk eláll majd a munkától és abbahagyjuk azt.” Kezem azonban éppen ezért még több erőre kapott. Amikor pedig elmentem annak a Semajának a házába, aki Metabeél fiának, Dalájának volt a fia, ő így szólt hozzám: „Tárgyaljunk inkább az Isten házában egymással, a templom bensejében, és zárjuk be az épület kapuit, mert eljönnek majd, hogy megöljenek, éspedig éjjel fognak eljönni, hogy meggyilkoljanak téged.” Én azonban így feleltem: „Hogyan menekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan tehetné be magamfajta ember a lábát a templomba anélkül, hogy életét veszítené? Nem lépek be.” Megértettem ugyanis, hogy nem az Isten küldte őt, hanem azért mondta ezt a hamis jövendölést rólam, mert Tóbiás meg Szanballát felbérelték őt. Pénzt kapott ugyanis, hogy én ijedtemben olyasmit tegyek, ami bűn, és így legyen valami rossz, amit terhemre róhatnak. Tudd be, Uram, Tóbiásnak és Szanballátnak ilyesféle cselekedeteiket, de Noádja prófétának, meg a többi prófétának is, akik ijesztgettek engem.” (Neh 6,2-14)
Miért tudott Nehémiás győzni ebben a nehéz helyzetben? Azért, mert jobban érdekelte Isten szeretete, mint az emberektől jövő, az Úr akarata, mint az emberi érvek. Nem cserélte fel az Istentől jövő elfogadottságot emberi dicséretekre! Megértette, hogy nem lehet leállni párbeszédre az ördöggel, mert akkor elbukunk.
Nehémiás szenvedélyesen szerette Istent és azt a munkát, amit az Úr rábízott. Amikor a gonosz lélek szembesül az ilyen „szenvedélyes állapotú emberrel” és komolyan veszélyeztetve látja a pozícióját, akkor mindent megtesz, hogy ezt a szenvedélyt lelohassza és/vagy rossz irányba terelje. Megpróbálja a szenvedélynek ezt az erejét lecsapolni és/vagy megrontani a családban, a munkahelyen, az egyházi szolgálatban, bárhol. Ha sikerül neki, elbuktunk, még akkor is, ha látszatra még mindig működnek a dolgok. (Sőt, talán bizonyos ügyek még jobban is haladnak, hiszen veszélytelenné váltak, mert az újjáteremtő erő már hiányzik belőlük.) Ezért ha olyan helyzetbe kerülünk, amikor választanunk kell, hogy megalkuszunk vagy pedig Isten igéjénél maradunk, akkor bármilyen fájdalmas, ott kell maradnunk az Isten igéjénél. (Inkább legyünk „együgyű” és „fafejű” ember Isten országában, mint okos partner a Sátán birodalmában…)
„Elkészült tehát a fal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt. Amikor ellenségeink mindannyian meghallották, hogy félelem fogott el minden népet, amely körülöttünk volt, az ő büszkeségük is összeomlott, és megtudták, hogy Isten vitte véghez ezt a művet.” (Neh 6,15-16)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu) - Részlet a készülő Isten stratégiái című könyvből…