Világok háborúja
Aki szeretné, könnyen talál párhuzamokat korunk háborús világa és a Szentírás végidei jövendölései között. „Észak fejedelmei” összefognak a választott nép ellen és pusztítanak egészen az Armageddonig, a sárkány, medve és a végidők fenevadjai megfeleltethetők Oroszország, Kína, Irán, Észak-Korea és hasonszőrű diktátoraik formálódó koalíciójáig. A kérdés nem az, hogy a próféciák végül mikor teljesülnek be – öt év vagy ötven, esetleg ötszáz év múlva -, hanem az, hogy mi keresztények mit tegyünk, hogyan éljünk ebben a világok háborújában.
Az első és legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk, aminek át kell járnia egész szívüket és lelkünket, hogy mindez csak ideigvaló dolog. Isten már győzött a gonoszság minden ereje felett. Ez a háborús világ ugyan a mi itteni életünket is maga alá temetheti, de mi, keresztények Isten gyermekei vagyunk, Isten örök életének részesei – azaz végső soron a gonosz lélek nem tud ártani nekünk. Ez nem azt jelenti, hogy akkor ne tegyünk semmit, hanem épp ellenkezőleg! Bátran szembe szállhatunk a gonoszság minden erejével, és harcolnunk is kell, mindazzal a lelki fegyverrel, okossággal, munkával, ami csak lehetőségünkben áll.
A legelső és legfontosabb fegyverünk az imádság, amit a világ fiai nem értenek és haszontalannak tartanak, de mi tudjuk, hogy az imádság lehozza Isten áldását, kegyelmét és országának békéjét a világba. Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy bizonyos fajta gonosz lelkek nem űzhetők ki mással, csak imádsággal és böjttel. Az apostolok a legfontosabbnak tartották, hogy imádsággal és az ige szolgálatának szenteljék magukat. Pál apostol buzdítja a közösségeket, hogy imádkozzanak minden emberért, hogy békességben éljenek. Egy igaz ember imája egy egész várost megmenthet, egy buzgó közösség országokat szabadíthat fel…
Ehhez hasonló a kiengesztelődés szolgálata: kiengesztelődés Istennel és egymással. A sátán a vádoló, a szétszóró, a megosztó, aki viszályt, haragot és gyűlöletet akar kelteni emberek, csoportok, népek között – és lássuk be, ebben nagy sikereket ér el. A világ antikrisztusi vezetői gyűlölettel és megosztással élnek, hogy fenntartsák a fenyegetettség érzését, a felsőbbrendűség mítoszát és egyre mélyebbre vigyék népeiket a harag és gyűlölet, a félelem és agresszivitás örvényébe. Nekünk azonban épp ellenkezőleg, a kiengesztelődés és megbékélés, a párbeszéd és megegyezés embereivé kell válnunk.
Micsoda képtelenség, amikor házasságok mennek tönkre, családok válnak szét, barátságok szakadnak meg politikai véleménykülönbségek miatt! Ha a feleségem nem ugyanarra a pártra szavaz, mint én, akkor már nem is a feleségem? Ha az apám másképp gondolkodik, mint én, akkor már meg kell tagadnom? Épp ellenkezőleg! Hiszen ennek pont arra kellene sarkallnia minket, hogy beszélgessünk egymással és közösen keressük a jó megoldást! Az sem baj, ha nem mindenben értük egyet. Ha keressük, az igazság előbb-utóbb megmutatkozik és már csak el kell fogadnunk azt alázatos szívvel…
Teremts békét a szívedben (azaz engesztelődj ki Istennel), aztán teremts békét a családodban, közösségedben (azaz engesztelődj ki embertársaddal) és akkor béke lesz a nemzetedben is. Teremtsünk békét szavainkkal és tetteinkkel! Hagyjunk fel az ellenségképzéssel, bármilyen hasznosnak is tűnik ez és bármennyire igaznak és elfogadhatónak tartanánk is azt! A Szentháromság belső életében nincs gyűlölet és szakadás. A mennyek országában sincs és itt, köztünk, Isten országában sem. Milyen szomorú, hogy mégis annyi okot találunk arra, hogy a másikat kirekesszük, megszóljuk, ócsároljuk, ellenségnek, kiiktatandónak, sőt kiirtandónak tartsuk…
Ehhez a szolgálathoz azonban hozzá tartozik a gonoszság leleplezése és az igazság kimondása is. Ez – szomorú módon -, azzal jár, hogy miközben békét akarunk, óhatatlanul háborúságba keveredünk. Nem azért, mintha ezt akarnánk, épp ellenkezőleg! Jézus sem akarta, mégis ez történt vele. Tanítványait is figyelmezteti, hogy az Ő követése és békességszolgálata megosztást fog kelteni és emiatt üldözést is szenvedhetnek, sőt, őket fogják békebontónak tartani, a vádolókat pedig nagyon vallásos embernek. De ha mi Isten tanácsai szerint élünk és megtartjuk ezt a hármas szabályt - az imát, a kiengesztelődés szolgálatát és az igazság szeretetben való kimondását -, akkor bármi is ér bennünket, a szívünk nyugodt lehet, hogy jó úton járunk, Istenben vagyunk, aki végül mindent elrendez és nyilvánvalóvá tesz…
Még nem veszett el minden, az ördög még nem győzött, Isten közöttünk van, még lehet tűzszünetet kötni, lehet tárgyalni, még lehet keresni a helyes utat, imáinkkal, szavainkkal és tetteinkkel még hozzájárulhatunk Isten országának kibontakozásához és az áldott békekor eljöveteléhez…
Így szeretnénk mi is élni és így akarunk szolgálni munkáinkban, közösségeinkben, kiadványainkkal, az internetes felületeinkre felrakott cikkekkel, mindig szabadon meghagyva a gondolkodás és párbeszéd szabadságát. Csak haladjunk előre, hogy egészen Istené legyünk, hazánk pedig a szeretet földje legyen…
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)