Amikor Isten az ördöggel sakkozik
Képletesen szólva: az ördög azt gondolja, hogy nyerni fog, mert Isten egy balek, aki betart minden szabályt – hiszen Ő alkotta azokat, neki kötelező -, a gonosz lelkek viszont csalnak, ahogy csak tudnak. Ismernek minden lépést, kombinációt – és végül mégis mindig veszítenek. De hogyan lehetséges, hogy ebben az „aszimetrikus hadviselésben”, ahol evilág fejedelmének, a sátánnak a kezében van a pénz, a befolyás, a hatalom és milliókat tud elbolondítani -, végül mégis veszít?
Istennek ugyanis a maga bölcsessége szerint mindig van egy olyan „válaszlépése” amit a gonosz lélek nem tudott elképzelni - ahogy azt sem tudja elfogadni, hogy végső soron ő is csak egy bábu sakktáblán -, és egy olyan „titkos fegyverrel” is rendelkezik, amit a sátán nem ért és nem tud ellene mit tenni.
Nézzünk először néhány egyszerű példát röviden (később majd hosszabban is kifejtjük):
- Olykor elég egy szokatlan megközelítés és engedelmesség rendíthetetlen bátorsággal: Jerikó bevehetetlen erősségnek számított hatalmas falaival, gonosz istenségeivel és uralta egész környezetét. Olvashatjuk csodaként a történetet, ahogyan Isten tanácsa szerint a zsidó nép hétszer körbe járja a várost, mire leomlanak a falak, de elképzelhető az is, hogy Isten tudta, hogy milyen azoknak a falaknak a teherbíró képessége és azt is, hogy ha az egész város kitódul rá bámészkodni, azt nem fogja elbírni és beomlik…
- Olykor egy ügyes taktikai húzás előnnyé változtatja a hátrányokat: Gedeon nem volt se erős, se népszerű, harcosai is kevesebben voltak és Isten még azok nagyrészét is haza küldette vele, mégis tudott győzni egy olyan megoldással, ami megrémítette az ellenfél haderejét és káoszba taszította őket…
- Olykor végig kell gondolni a lehetőségeket a terep adottságaitól kezdve a fegyverek és harcolók sajátosságaiig: Debóra prófétanő és Bárák így győzte le Sisera egész hadát, olyan terepre csalogatva (fel a hegyre) őt, ahol annak minden előnye (például a harci szekerek) hátrányává vált.
- Jézus Krisztus csodálatos bölcsességgel kerüli ki azokat a csapdákat, amiket az írástudók és farizeusok, a nép vezetői vagy akár a saját rokonai állítanak neki. Mindez azonban semmi ahhoz képest, ahogy győz a gonoszság minden ereje felett a „titkos fegyverrel” a keresztfán…
- Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogyan lázítja fel Alexander ezüstműves az efezusiakat és hogyan kiabál az egész nép: nagy az efezusi Diána (vagy Artemisz, fordítástól függően római vagy görög nevén nevezve a pogány istennőt), és azt is tudjuk, hogy a gonosz szellemi erők legyőzése után a Szűzanya tölti be a megüresedett szellemi helyet, aki ugyan nem istennő, de tiszta és szeplőtelen szűz, Jézus Krisztus édesanyja és nagy hatalom a mennyben. Ugyanez történik a magyar néppel, amikor a pogány Boldogasszony kultuszt felváltja a Szűzanya tisztelete, s ő lesz Boldogasszony anyánk, égi nagy pátrónánk…
- Istennek mindig van egy jó válasza a kihívásokra. Ma néhány teológus szerint a „konstantini fordulat” – azaz, hogy Konstantin császár elfogadott felekezetté nyilvánította a krisztus-hitet a pogány vallások mellett -, vált az egyház világi karrierjének, s így bukásának kezdetévé. Az igazság azonban nem ilyen egyoldalú. A császári rendelet nagy megszabadulás volt, ami véget vetett az üldözéseknek (hiszen ma is imádkozunk az üldözött keresztényekért), és lehetővé tette a szabad vallásgyakorlatot. Megnyílt a kapu a nyílt társadalmi önszerveződés fel – és igaz, hogy megnyílt a hatalom, a vagyon, a karrier (ma úgy mondanánk, a politikai kereszténység) felé is. A bizánci birodalom bukásához bizonyosan hozzájárult, hogy ortodox kereszténysége, minden csodálatos teológiai gazdagsága mellett elvesztette lelki egyszerűségét és tartalmatlan vitákban, hatalmi és vagyoni játszmákban pazarolta el erejét. Ez utat nyitott az egyszerűen felfogható és megélhető, faék-egyszerűségű Mohamed-hit elterjedéséhez…
Amikor azonban keresztények tanulnak a hibáikból és visszafordulnak Istenhez, mindig győzelmet aratnak. Amikor nem, ha megmaradnak viszályaikban, akkor elbuknak. A Jelenések könyvében a hét egyháznak írt hét levél jól tükrözi ezeket a kihívásokat és az Egyház mindig válaszokat is adott ezekre - az első századokban keleten a sivatagi atyák mozgalmát -, s az egész egyházban azóta is a lelkiségi mozgalmak, megújulások és istenfélő emberek sokaságát.
Mindezeken túl és mindezekkel együtt is Isten első és tökéletes válasza, „titkos fegyvere” a szeretet. Jézus Krisztus életében, a döntő küzdelem idején is látszólag a sátán kezében volt minden adu. Befolyása alatt tartotta a föld minden országát. A római birodalomban is magukat istennek kikiáltó császárok uralkodtak és hatalmukkal, hadseregükkel, politikájukkal uraltak minden meghódított népet. Isten azonban mindenben a sátán várakozásaival ellentétes lépéseket tett. Emberré lett – ami lehetetlennek tűnt a sátán szemében -, ráadásul egy jelentéktelen helyen, minden hírnév és gazdagság és világi hatalom nélkül… Hiszen az ilyeneket a szél is elfújja! (Lásd még: hány hadosztálya van a pápának – kérdezte Sztálin…)
Jézus Krisztus azonban bebizonyította, hogy Isten és ember egybeforrt szeretete erősebb minden kísértésnél, minden fájdalomnál és szenvedésnél, erősebb még a halálnál is. Az önzetlenség erősebb az önzésnél, az alázat a gőgnél, a szolgálat a hatalomnál, a szeretet erősebb még a halálnál is. Ez a szeretet, a Szeretet Lelke Isten teljes szabadságában működik. A gazdagságot szegénységgel győzi le, de a szegénységet gazdagsággal. A hatalmi tébolyt olykor minden hatalom elengedésével, máskor pedig a Szentlélek erejével, ami erősebb minden hatalomnál. Istent nem korlátozza senki és semmi, csakis önmaga – Ő pedig lényege szerint Szeretet és mindent ebben a szeretetben cselekszik. Ez az, amit a lázadó angyalok nem tudtak megérteni és elfogadni, mert ebben a nagyobb szolgál a kisebbnek, ebben a szeretetben párbeszéd van és nem perbeszéd, áldás és nem átok. Mi azonban értjük és elfogadjuk mindezt, mert Isten gyermekei vagyunk, fogadott fiak és lányok. Mi ebben a titkos fegyverben részesültünk a Szentlélek által. Ő pedig megosztja velünk a stratégiáit, hogy küzdelmünk ne legyen hiábavaló, hanem kegyelemről kegyelemre, szeretetről szeretetre előre haladva győztesekké váljunk Isten országában.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu) (Részlet az Isten stratégiája című, készülő könyvből)