„Ítélet van most a földön”
Az utolsó élő adásban beszéltem arról, hogy amikor Jézus nyilvános működésének kezdetén felolvassa az izajási próféciát – „az Úr Lelke van rajtam”… -, és magára vonatkoztatja, nem olvassa fel azt az egyetlen mondatrészt, ami Isten ítéletére vonatkozik. Később azonban, miután nyilvánvalóvá válik, hogy a nép vénei hamis messiásnak bélyegzik, többször figyelmezteti őket, hogy vele nem csak a kegyelem, hanem az ítélet teljessége is megérkezett: „Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét.” (Jn 12,31) Látva korunk sokasodó jeleit, gondoljuk végig, hogyan vonatkoztatható mindez napjainkra.
Isten ítélete az irgalommal kezdődik, ahogy azt Fausztína nővér lelki naplójában is olvassuk: mielőtt, mint ítélő bíró eljön, Isten a maga irgalmas szeretetét akarja megmutatni a világnak. Teszi ezt azzal is, hogy megmutatja az embereknek, szívük sötétsége és bűneik megszaporodása hová vezet. Ezt látjuk napjainkban, amikor a bűn, a gyűlölet megsokasodik, szaporodnak a háborús tűzfészkek és sok társadalom a megosztottság olyan fokára ért el, hogy az már széthullással fenyegeti az országokat. Felemelkedtek azok az antikrisztusi vezetők, akik a szeretet helyett a gyűlölet eszközeivel növelik hatalmukat és befolyásukat és bármire hajlandók, hogy megtarthassák azt. Az egész teremtett világ megrendül a kapzsiság és kizsákmányolás súlya alatt, megrendül a föld, kiszáradnak a folyók, máshol árvizek pusztítanak. Mindezt megengedi az Isten, hátha észhez térnek az emberek és felismerik, hogy mindez a bűneik következménye és változtatnak életükön, hogy a gonoszság fejedelmeinek fennhatósága alól átlépjenek Isten országának békéjébe és megújulásába. (Tegyük hozzá, hogy az ítélet Isten háza népén kezdődik először, s valóban, az ezredforduló óta mi is szembesülhettünk az Egyház sötét bűneivel, de megélhetjük azt is, hogy – pápáink vezetésével -, a tisztulás útjára léptünk, ha nem is egyforma buzgósággal…)
Nagy veszély fenyeget azonban minket! Úgy járhatunk, mint Jézus korában a választott nép: „Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta: Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek nyilvánult meg? Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket.” (Jn 12,37-40)
Értsük meg világosan: nem mentegethetjük majd magunkat azzal, hogy nem tudtuk, mi történik körülöttünk, hiszen Isten felfedett a szemünk előtt minden gonoszságot (már amit el tudunk viselni…). Ha még mindig az országokat megszálló gyilkos hatalmakat, tolvajokat és hazugokat istenítjük, végül az ő sorsukban részesedünk. Ha elfogadjuk, hogy kereszténynek lenni csak egy címke, „politikai identitás” krisztusi tartalom nélkül, akkor azzal a hazugság angyalát fogadjuk el, aki világosságnak állítja a sötétséget. Ha minden bűnt mentegetünk, ha szabad paráználkodni, hazudni, csalni, mert ilyen a világ, akkor ugyan mi közünk Isten országához?
Jézus a tanításával, életével ketté választotta a világosságot és a sötétséget, mindenki számára látható és érthető módon. „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.” (Jn 12, 44-50)
Ítélet van a földön, Isten ítélete. Az emberek most eszik meg, amit az előző nemzedékek - és mi magunk is -, főztek. Ha ezzel akarunk jóllakni, megtehetjük, még ha látjuk és tudjuk is, hogy ezzel halálos mérget eszünk. Van szemünk, látunk, de mégse vesszük észre, hová tartunk? Van fülünk, hallunk és mégsem értjük, milyen mérget csepegtetnek a fülünkbe? Hazudunk önmagunknak, hogy ne kelljen bűnbánatot tartanunk és elismernünk, hogy hitető lelkekre hallgattunk? Inkább konokul ragaszkodunk a saját kis véleményeinkhez, mint azok, akiktől már kicsalták az összes pénzét, de még mindig hisz az ígérgetésnek, mert már annyit beletett? Vagy hajlandóak vagyunk kimondani, hogy „meztelen a király”, hogy mindaz, amibe beleöltöztette hatalmát a világ, az hazugság és hiábavalóság…
Jézus meg akar menteni minket. „Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a halálban uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás által a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5,20-21) Isten irgalma még mindig velünk van. A Szentlélek még mindig hatékonyan működik Isten gyermekeiben. Szűzanya még mindig megjelenik Medjugorjéban és biztat minket. Még mindig vissza lehet fordulni a bűnbánat és kiengesztelődés, a párbeszéd és megújulás, Isten gyermekeinek útjára...
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)