Kilépni a gyűlölet spirálból a szeretet spiráljába
Láttam egy filmet, amiben a gyerekeit nagyon szerető apa egyik fiát megöli egy banda rablás közben egy boltban. Az apa bosszút áll - és beindul az erőszak-spirál! Végül a férfi családja és a bandatagok nagy része is meghal. Az utolsó jelenetben az apa és a bandavezért egymás mellett haldoklik, s ekkor mondja a főgonosz a férfinak: végül olyanná tettelek, mint én vagyok…
Ez a mondat a gonosz lélek ars poétikája lehetne: a sátán ugyanis a világ minden hatalmával azt akarja elérni, hogy az ő képére és hasonlatosságára formálódjunk és végül elpusztítsuk önmagunkat és az egész világot. Ez a gyűlölet spirál egyre mélyebbre fúrja magát az életünkbe – de nem csak lefelé vezet út! A szeretet-spirál felfelé visz, a kiengesztelődés és megbékélés felé, ahol Isten képére és hasonlatosságára alakulunk és megújítjuk az egész világot…
Olykor találkozom olyan házaspárokkal, akik már csak úgy tudnak beszélgetni, hogy kötözködnek egymással. Szólni akarnak még, keresik az utat egymás felé, de már berögzültek ebbe a rossz kerékforgásba. Ilyenkor jobb, ha inkább nem szólunk egymáshoz és csendben vagyunk, és nem erősítjük tovább ezt a mérgező módot egészen addig, amíg nem találunk békésebb szavakat…
Hogy ez a berögződés a rosszba, belekötöződés a saját hamis elképzeléseinkbe, frusztrációinkba, előítéleteinkbe és gyűlöleteinkbe milyen mély és erős tud lenni, arra nagyon jó példa egy cseh filmrendező nemrég bemutatott „Nagy hazafias kirándulás” című dokumentumfilmje. Ebben oroszbarát civileket visznek Ukrajnába, hogy a saját szemükkel lássák a háborút. A három kiválasztott alanyt elvitték Harkivba, a fronthoz legközelebbi ukrán nagyvárosba, továbbá orosz tömeggyilkosságok helyszínére. (A rendező mellett velük ment egy pszichológus, egy tolmács és biztonságpolitikai szakértő, aki háborús bűnök dokumentálásával foglalkozik.) Átéltek közösen jó pár légiriadót, megnézték a metróban kialakított óvóhelyen tanuló gyerekeket, Izjumban látták a feltárt tömegsírokat, részt vettek háborús áldozatok temetésén, és találkoztak olyan emberrel is, aki az egész családját elveszítette egy orosz rakétacsapásban. A három ember láthatóan többször is a látottak hatása alá került, nem egyszer meg is remegett a stabilnak hitt világképük - de a véleményük ennek ellenére nem változott. Hiába a tömegsírok (ezekre egyikük felvetette, nem megrendezettek-e), hiába a számtalan szétrombolt lakóház, hiába a helyiek által megerősített hírek arról, hogy orosz katonák gyerekeket is megerőszakoltak (ennek hallatán egyikük belekezdett egy megdöbbentő fejtegetésbe arról, hogy fél lábbal a sírban lévő embereket nem lehet hibáztatni a tetteikért). Az sem hatotta meg őket, hogy a lakásukból kibombázott ukrán emberek magyarázták el nekik, nem azért harcolnak Putyin ellen, mert a nyugatiak kényszerítik őket erre, hanem a hazájukat védik…
Jézus elnémult, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy elítélőit semmi ki nem mozdíthatja gyilkos pozíciójukból. Talán mi is eljutottunk már erre a szintre?
Remélem, hogy nem. Nekünk keresnünk kell a szavakat és lehetőségeket, hogy szólhassunk. Jézus olykor nagyon kemény igazság-beszédeket is mondott, hogy ha lehetséges, áttörje a gyűlölet és önámítás falait. Szavait és tetteit a teljes önfeladásig tartó szeretet vezérelte, mert jól tudta, hogy mi vár azokra, akik megmaradnak megátalkodottságukban.
A pokol – ahogy napjainkban körülöttünk is láthatjuk -, valóságos. A gyűlölet világa valóságos, de a szeretet világa még inkább! A megbocsátás és kiengesztelődés világa még inkább!
Nem tagadhatjuk, hogy a hazai közéletben a gyűlölet spirálja erősödik. Az értelmes beszédet, az igazság és megoldás keresését elnyomja a karaktergyilkosság, a megbélyegzés, a hatalmi leuralás, az olcsó népszerűség hajhászás. A média egy része pedig szinte versenyez, ki tud több bűnt, viszályt, szakadást, paráznaságot reklámozni és vonzó célként az emberek elé tárni…
Imádkoznunk kell a tisztulásért, kérnünk kell Istent, hogy fedje fel az emberek előtt a saját és az egész ország állapotát, hátha rádöbbennek, rádöbbenünk, milyen mélyre süllyedtünk. Közben pedig minden nap meg kell tennünk a szeretet apró tetteit, a kis figyelmességeket, gyengédségeket, bátorítást, buzdítást, segítséget, amiken, mint lépcsőfokokon, lépkedhetünk felfelé, a szeretet spirálján ki a sötétségből Isten fényébe és világosságába…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)