Akkor ki üdvözülhet?
Világi ember vagy nem foglalkozik az üdvösség kérdésével, vagy abban reménykedik, hogy felkerülhet a mennybe, hiszen ő jó ember, aztán meg „Isten úgyis megbocsát, az a dolga”. (Ennél tragikusabb azok véleménye, akik a világ zajától elbolondulva azt mondják, hogy pokolba akarnak jutni, mert ott van az igazi élet, ami rettenetes tudatlanság és szörnyű következményekkel járhat.) Jézus azonban világosan beszél mennyről, a tisztítótűzről és a pokolról, a gyötrelmek helyéről is. Isten Fia még a kereszthalált is vállalta, szeretetből, csak hogy a megmenekülés lehetőségét biztosítsa számunkra.
Ha szeretjük az embertársainkat, akkor az egyik legfontosabb feladatunk nekünk is az, hogy megértessük az emberekkel, hogy mi a tétje az életüknek és arról, hogy az egyetlen biztos út a mennybe Jézus Krisztus életének, tanításának és áldozatának elfogadása és a tanítása szerinti élet. (Röviden: a megtérés és Krisztus követése.) Többször írtam már erről (és beszéltem, rajzoltam, stb.), az „Ez a mi hitünk, a keresztények hite” című könyvünket kifejezetten azért jelentettük meg, hogy egy könnyen olvasható szöveget adjunk az emberek kezébe, ami megismerteti őket ezzel. Hasonló célunk volt a „Jézus Krisztus élete” című könyvünkkel is, amiből idézem a most következő részletet:
„Amikor tanítványai szembesülnek Isten szentségének valóságával és saját természetük törékenységével és azzal, hogy minden eddigi elképzelésük Isten országáról téves, Péter apostol megkérdezte: „Akkor hát ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett és így szólt: Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19, 25-26) Azaz nincs önmegváltás, senki sem tud magától megistenülni, mindig törékeny és bűnös emberek maradunk, csak Isten kegyelméből juthatunk be az örök hazába. Most érthetjük csak meg igazán Jézus Krisztus megváltói művének nagyságát! Mert Ő valóban kiváltott minket a halál árnyékából, s azt ígérte, hogy aki hozzá megy, azt nem utasítja el, és: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.” (Mt 10, 32)
Röviden összefoglalva: még hibákat, bűnöket elkövető, de már megváltott emberek vagyunk, akik mellé odaáll Jézus, mint védőügyvéd, hogy életünk legyen és bőségben legyen, és az Ő érdemeiért bejuthatunk a mennyek királyságába. Ez azonban nem azt jelenti, hogy szabadon bűnözhetünk, épp ellenkezőleg! Krisztus megvallása az emberek előtt nem csak szavakkal, hanem tettekkel, Jézus Krisztus tanítását követő tettekkel lehetséges. A tisztulás útján kell járnunk – lehetőleg még itt a földön -, hogy ellen tudjunk állni kedvenc bűneink kísértésének és megrögzött rossz szokásaink lekopjanak rólunk! (A hét főbűn az egyház tanítása szerint: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség… - a Szeretetláng mesék című meséskönyvünkben ezekről írunk, ezeket kell legyőzni a hősöknek…)
Hiszen, ha például egy megrögzött kötözködő bejuthatna a mennyek országába, az hamarosan már nem a béke, hanem a viszály országává válna. Ezért mondja Jézus a hegyi beszédben: „Békülj meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.” (Mt 5, 25-26 – Itt Isten a bíró, a börtön meg a tisztítótűz, ami annyival jobb a pokolnál, hogy onnan már felfelé vezet az út…)
Lehet-e ennél többet tenni? A megtestesült Isten, a Fiú, a Megváltó Jézus életét adja értünk, hogy örökre kiváltson minket a harag alól és örök életet ajándékozzon nekünk a mennyek országában!
Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása azonban nem csak tanúságtétel Isten emberszerető jóságáról, hanem egyben a Szentlélek elküldésének ígérete és valósága is, ami által mindannyian Isten gyermekei, Jézus Krisztus szavainak és tetteinek folytatói lehetünk…” (Jézus Krisztus élete című könyvből)
Jézus világosan beszél arról is, hogy van pokol, a gyötrelmek helye, az örökkön emésztő tűz. „A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz – bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt.” (Mt 7,13-14) A mennyek országába vezető kapu maga Jézus Krisztus. Ez az egyetlen biztos út: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) Minden ember – keresztény, buddhista, muzulmán, animista, ateista -, csak Krisztuson keresztül üdvözülhet. Mi, akik elfogadtuk Őt és a tanácsai szerint akarunk élni, itt a földön már a tisztulás útján járunk. De mi lesz a többiekkel, akik csak Jézus Krisztussal szembesülve döbbennek rá életük és természetük sötétségeire? Ha nem teljes a megátalkodottság, ha van remény a bűnbánatra, akkor Isten irgalmassága szerint jön a tisztítótűz – de az is nagyon pocsék állapot és a szenvedés "helye", csak onnan még felfelé vezet az út. Ha azonban még az irgalom sem elég, akkor marad Isten igazságos ítélete és a pokol – Isten mentsen meg ettől mindannyiunkat!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu – az írásban idézett könyvekről bővebben a Könyveink menüpont alatt…)