Szép új iszlám világ
Egykor, a II. Világháború kirobbanásának idején egy angol képviselő ezt írta Churchill-nek, a háborús kabinet vezetőjének: „a hitleri Németország egy hihetetlenül fiatal, férfias, dinamikus és erőszakos mozgalmat testesít meg, amely megállíthatatlanul nyomul előre, hogy elsöpörje a korhadó régi rendet; ezt állandóan szem előtt kell tartanunk, mert ebből fakad a nácik ereje és hatalma.” Elmondhatjuk, hogy ugyanaz a nagy szellemi erő, amely a XX. század elején a náci diktatúra képében gyötörte végig a világot, most a radikális iszlámban testesül meg.
A feltételek adottak: az elmúlt évtizedekben, a közel-keleti népességrobbanás ideje alatt felnőtt fiatal férfiak tömege, amely sem munkát, sem értelmes célt, sem házastársat nem talál magának. Egy „férfias” ideológia, aminek példaképe az élete egy részében rablóvezérként élő és mindvégig karddal hódító Mohamed próféta és az így értelmezett Korán, ami felhatalmazást ad minden kegyetlenségre, természetesen csakis a nagyobb jó, az iszlám érdekében. (Ugyanez Hitlernél a fajelmélet és az árja felsőbbrendűség tana.) A kézenfekvő ellenfél, a jólétben élő és erkölcsileg romlott Nyugat, a Nagy Sátán és Izrael, amelynek létét is tagadni kell. (A gonosz lélek őrjöngő gyűlölete a választott nép ellen itt is totális antiszemitizmus, célja a totális megsemmisítés.) És a szellemi háttér mellett mára kiépült az anyagi bázis, a haderő és a társadalmi támogatás is. Így hát akik új világháborúról beszélnek, azok lehet, hogy még túloznak, de a veszélyt helyesen látják és azt is tudjuk, hogy a háttérben a nagyhatalmak (USA, Kína, Oroszország, stb.) már bőven belekeveredtek egyik-másik oldalon ebbe a kiszélesedő konfliktusba.
Van azonban a II. világháború eső szakaszának egy másik tanulsága is. Akkor, az 1940-es francia kapituláció után Nagy Britannia egyedül maradt a náci rettenettel szemben. (Az USA még semleges volt, a Szovjetunió meg épp megkötötte a maga paktumát a Németországgal, a többi európai ország pedig legyőzötten hevert a porondon.) Ebben a nehéz pillanatban még az angol háborús kabinetben is voltak, akik elfogadhatónak tartottak volna legalább egy fegyverszüneti tárgyalást, ami egyértelműen Hitler végső győzelmét jelentette volna. A közvéleményben pedig felerősödtek azok az indulatok, amelyek szerint az országba befogadott migránsok - akik korábban a nácik elől menekültek, köztük számos zsidó származású német -, valójában a német „ötödik hadoszlop” tagjai, azaz kémek, ellenséges harcosok… ez is ismerős? Ismerős bizony napjainkban is, amikor a most háború elől menekülőkben látjuk a muszlim terroristákat…
A történelmi tapasztalat tehát arra figyelmeztet minket, hogy ahogy Hitlert nem lehetett békéltető konferenciákkal, területi engedményekkel megállítani, úgy a radikális iszlámot sem lehet. Ők ugyanis akarják ezt a háborút és vívják is, a fejekben és szívekben is, és a harctereken is. Azt pedig meg kell értenünk, hogy a fejekben és szívekben vívott háborút ott is kell megnyerni! Ezt pedig nem tudja megnyerni semmilyen újpogány szellemiség, csakis a kereszténység és csakis Jézus Krisztus nevében, a Szentlélek által adott szellemi fegyverekkel. (Ettől persze még a harctereken is győzni kell – a golyónak azonban nincs lelkiismerete, csak sebessége. De annak, aki a fegyvert tartja, annak van…)
Azt is látnunk kell, hogy nem szabad engednünk a megfélemlítésnek, a hisztériának és gyűlöletnek. Nem láthatunk minden szerencsétlen menekült emberben ellenséget, mert akkor épp azt a lelki erőt veszítjük el, ami a győzelemhez szükséges lenne.
Annak idején Churchill kitartott mindkét fronton. A menekülőket befogadták, a harcoló csapatokat kimentették és a német terror-bombázást is fegyelmezetten végig szenvedték. Hitler nem tudott győzni – és ezzel veszített. Kellett még néhány év, hogy ez realizálódjon, de a sorsa eldőlt. Ma is ugyanígy…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)