Köszönöm Uram, hallásom tompulását, mert így a külvilág zajai helyett, végre a belső hangokon át, Téged is egyre jobban meghallhatlak, és hívó hangodat követve biztosan Hozzád juthatok!
Köszönöm Uram, egyre gyengülő látásomat, mert így végre a belső látásom élesedhet, hogy Téged egyre jobban láthassalak, s így, majd a legvégső-Célba érve, biztosan felismerhetlek!
Köszönöm Uram, érzékeim hanyatlását, mert így kevesebb időt fordítok a mulandóság élvezetére, és végre sokkal több lehetőségem marad a Te megtapasztalásodra!
Köszönöm Uram, elnémuló hangomat, mert így végre nem harsoglak túl, hanem a Te csöndes beszélgetőtársad lehetek a mindennapos, személyes gyónásaimban!
Köszönöm Uram, a feledékenységemet, mert így nem a sok lényegtelen dolog terheli gondolataimat, hanem a Hozzád való buzgó imádság töltheti meg mindennapjaimat!
Köszönöm Uram, hanyatló erőmet, mert így beláthatom végre, hogy Nélküled semmire sem juthattam volna, s hogy az igazi erő, az elengedéshez kell!
Köszönöm Uram, az aszott, ráncos bőrömet, s a megritkult hajamat, mert így nem a magam szépségével törődöm, hanem végre a Te csodálatos szépségedet is észrevehetem!
Köszönöm Uram, az álmatlan- és fárasztó éjszakákat, mert így Veled virraszthatok és imádkozhatok, mint elárultatásod éjjelén a fáradt apostolok!
Köszönöm Uram, a fájó tagjaimat- és a rossz közérzetemet, mert így végre jobban átérezhetem, az értünk vállalt szenvedésedet, és minden bűnömért, egy kicsit végre én is vezekelhetek!
Köszönöm Uram, nehezülő légzésemet, mert így én is érezhetem, értünk vállalt keresztre-feszítettséged fojtó kínjait: bűnös lelkem kínzó terheit!
Köszönöm Uram, Igaz Barátaimat és ködbe vesző ifjúságomat, amely lendületet adott csónakomnak, hogy Hozzád, a túlpartra, biztosabban eljuthassak!
Köszönöm Uram, a még élő, s a már elhunyt szeretteimet, mert értük, s általuk lehettem azzá, ami vagyok, s hiszem, hogy Odaát, majd Ő-velük is találkozhatok!...
Köszönöm Uram, megtöpörödött, hajlott öregségemet, mert így végre meghajolva mindenhatóságod előtt, alázattal fogadhatom, végső, Szent Akaratodat!
Köszönöm Uram, hogy szerethettem, s hogy vannak, kik engem is szeretnek, s köszönöm Uram, hogy szerető karjaidban, egykor én is megpihenhetek! Ámen.
(Csordás Imre)