Szeretet történetek a Bibliából – József igazsága
Amikor a fáraó meghallotta, hogy főembere, a zsidó származású József behívta egész családját az országba, kérdőre vonta: Miért tetted ezt József? Hiszen a testvéreid meg akartak ölni, aztán eladtak rabszolgának, és azóta se törődtek veled egy fikarcnyit sem. Te pedig, most, hogy lehetőséged lenne visszafizetni nekik mindenért - hiszen önként a kezedre adták magukat, ha tudták, ha nem -, ahelyett, hogy igazságos ítéletet hoznál felettük, még magadhoz is hívod őket. Attól tartok, elveszítetted a józan ítélőképességedet. Adj magyarázatot tettedre, különben nem maradhatsz meg szolgálatomban!
József meghajtotta magát ura előtt, és így válaszolt:
Ozirisz fia, kegyes uralkodónk, kérlek hallgasd meg családom történetét, ami magyarázatot ad tetteimre, aztán ítélj bölcsességed szerint!
Apám, Jákob, Izsák fia, nem egyedül jött a világra, hanem testvérével, Ézsauval együtt, s kezdetektől vetélkedés volt köztük. Nagybátyám, Ézsau erős ember volt, ő lett nagyapám kedvence. Talán azért is, mert ő sohasem tudott atyja, Ábrahám árnyékából kilépni. Tudnod kell, hogy ősünk, Ábrahám hatalmas ember volt, királyok legyőzője, Isten barátja, aki még saját fiát is feláldozta volna, ha az Úr azt kéri tőle. Izsák, az én nagyapám szerette, félte és csodálta őt, s magát hozzá mérve mindig gyengének és kicsinek látta magát. Így aztán, amikor az ikrek megszülettek, az erős és vad Ézsauhoz húzott a szíve, benne látta saját reményei beteljesülését.
Atyám, Jákob, anyámra maradt, ő pedig dédelgette és arra tanította, hogy az eszével győzzön mindenki felett. Ez a szembenállás aztán sok vitának vált forrásává, s rányomta bélyegét a családunkra. Jákob ugyanis furfangosságával sokszor győzött, még apja áldását is megszerezte magának, aztán mégis menekülnie kellett. A viszály azonban követte őt és vele maradt…
Amikor feleséget keresett magának, meglátta egy kútnál a szép termetű és bájos külsejű Ráhelt, rokona, Lábán leányát és szerelemre gyulladt iránta. Elment ezért Lábánhoz és így szólt hozzá: „Hét esztendőt szolgálok neked Ráhelért, a kisebb lányodért.” Lábán azt felelte: „Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!”
Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráhelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében. Akkor így szólt Lábánhoz: „Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá. Lábán megígérte, ám becsapta – ahogy atyám, Jákob csapta be testvérét, Ézsaut -, és idősebb nővérét, Leát adta hozzá feleségül. Bizony, újabb hét évet kellett szolgálnia Ráhelért! Így lett atyámnak két felesége, bár szíve csak az egyikhez húzott.
Közben Jákob furfangosságával nagy vagyont gyűjtött magának. Nem volt azonban teljes a boldogsága, mert Ráhelnek nem született gyermeke. Ennek oka pedig az volt, hogy amikor az Úr látta, hogy Jákob az első feleségét, Leát megveti, és nem bánik vele szépen, megnyitotta Lea méhét, a húga viszont meddő maradt.
Négy fiút szült Lea, s mindet arról a reményéről nevezte el, hogy férje megszereti őt: Rúben, azaz most majd szeretni fog az uram, Simeon, mert az Úr, ezt is megadta nekem, aztán Lévi, mert most majd ragaszkodni fog hozzám az uram, és a negyedik, Júda. Ekkorra azonban már elfáradt a reménykedésben és ezért lett a neve ez: most már hadd dicsőítsem az Urat!
Amikor Ráhel látta, mindezt, féltékeny lett a nővérére. Azt mondta a férjének: „Adj nekem gyermekeket, különben meghalok! Itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá! Szüljön ő a térdemen, és legyenek fiaim általa!” Így történt, s miután a férfi bement hozzá, fogant, és fiút szült. Ráhel ekkor azt mondta: „Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Meghallgatta szavamat, és fiút adott nekem!” Íg lett a neve Dán. Aztán Bilha megint szült Jákobnak egy másik fiút. Ráhel erre azt mondta: „Az Úr harcát vívtam a nénémmel, és győztem!” Elnevezte tehát Naftalinak.
Ebből is láthatod dicső fáraó, milyen békétlenség volt atyám házában. Lea sem hagyta annyiban a dolgot, ő is odaadta a férjének szolgálóját, Zelfát. A lány két fiút szült, s Lea elnevezte őket, egyiket Gádnak, a másikat Ásernek.
Mindezek után pedig még Lea is szült két fiút, az ötödiket, Isszakárt, majd a hatodikat, Zebulont, s végül még egy lányt is Dínát.
Így történt, hogy Lea sátrában már nyolc fiú volt, ebből kettő a szolgálótól, és egy lány, míg Ráhelnél, a szeretett asszonynál csak kettő, az is csak a szolgálótól. Ekkor azonban az Úr megemlékezett Ráhelről is: meghallgatta őt, és megnyitotta a méhét, s ő megszülte első fiát, engem, Józsefet.
Csoda-e, hogy elkényeztetett gyerek lettem, apja-anyja szeme fénye? Atyám minden fiánál jobban szeretett engem, akit öregségében nemzett. Készíttetett nekem egy tarka köntöst is, én meg abban jártam, kevélyen, ahogy csak az éretlen gyerekek tudnak.
Akkoriban már álomlátó voltam, s álmaimat nagy büszkén a bátyáim orra alá is dörgöltem: „Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn, az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt.” Vagy: „Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag – azaz atyám, anyám és tizenegy testvérem - leborult előttem.”
Mindennek az lett a következménye, hogy testvéreim, akik látták, hogy apánk engem minden fiánál jobban szeret, én meg ebben gőgösködöm, meggyűlöltek, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzám.
Egyszer aztán, amikor bátyáim a juhokat legeltették, atyám utánuk küldött, hogy hírt hozzak felőlük. Amikor meglátták, hogy jövök, a bokáig érő tarka köntösömben egyedül, kiszolgáltatva nekik, elhatározták, hogy eltesznek láb alól. Először megölésemet fontolgatták, de meggondolták magukat, hogy vér ne tapadjon a kezükhöz, így inkább eladtak izmaelita kereskedőknek, rabszolgáknak, akik pedig elhoztak ide, Egyiptomba és eladtak Putifárnak, a testőrség kapitányának.
Atyáink Istene azonban, aki mindent kezében tart, és aki próbára tett a szolgaságban, megkönyörült rajtam, és eléd juttatott, jó uram, hogy szolgálatodra lehessek, felemelkedhessek színed előtt, és így most családom is segítséget kaphasson. Hiszen épp abból látom, hogy az Úr megbocsátotta nekik is a gyilkos szándékukat, hogy ide hozta elénk őket, hogy megmenekülhessenek az ínség idején! Ha pedig Isten megbocsátott nekik, akkor én, aki magam is hibás voltam a történtekben, hogy maradhatnék kemény szívű?
Úgy igazságos tehát, hogy én is megbocsássak nekik. Engedd meg azért ó fáraó, hogy most elém járulhassanak és megint beszélhessek velük.
Így történt, hogy újra József színe elé engedték testvéreit. Amikor meglátta őket, olyan hangos sírásra fakadt, hogy a fáraó egész házanépe hallotta azt!
Felfedve magát előttük: „Én vagyok József! Él-e még az atyám?” Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: „Gyertek ide hozzám!” Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Előre küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket, és életeteket nagy szabadítással. Nem a ti elhatározásotok, hanem Isten akarata küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává, egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé. Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: ”Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel, te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. Én pedig ellátlak ott élelemmel – mert még öt esztendő van hátra az éhínségből –, hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van! Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet, és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám!”
Az irgalmas és könyörületes Isten pedig megáldotta József igazságát és nagy néppé tette Izraelt Egyiptom földjén.
Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu