Jegyzetlapok 17.: (A szem és Isten)
A szem mindent lát, de önmagát nem látja. Kell egy tükör, amiben önmagát megpillanthatja.
Megszületése után a kisbaba megismeri környezetét, de önmagát csak a körülötte lévő emberek tükrén keresztül ismeri meg. Ha dicsérik, biztatják, jónak tartják, szeretik, akkor önmagát is jónak és szeretetre méltónak tartja. Ha nem, akkor rossznak és elvetendőnek – így törik össze mindannyiunk szíve.
Jegyzetlapok 16. (Lázas bolygó)
A globális felmelegedés, hőhullámok, viharok és elsivatagosodás mind annak a jele, hogy bolygónk lázas beteg. Mi vagyunk a megbetegítői és mi lehetünk a gyógyítói, mi vagyunk a vírus és mi lehetünk a védőoltás. Az biztos, hogy én antitest akarok lenni – azaz „immunrendszer által termelt speciális fehérje, amelynek feladata a szervezetbe jutó idegen anyagok felismerése, megkötése és semlegesítése” -, akit Isten többek között azért hívott életre, hogy gyógyulást hozzon ebbe a beteg világba.
Jegyzet lapok 15.: (Amatőr szülő, profi pedagógus)
Változóban a szülők viszonya az iskolához. Néhány szülő mintha azt gondolná, hogy az iskola érte és a gyerekéért van (ami félreértés), és az iskola egy „szolgáltatás”, ami „neki az jár”, ezért vele mindig foglalkozzanak. Ha ő este levelet ír a pedagógusnak, akkor az még este válaszoljon neki, legyen 24 órában pedagógus, mintha annak nem lenne magánélete, gyerekei, egyéb dolga.
Jegyzetlapok 14.: (Szerelmes regény)
Egyszer, régen, megígértem a feleségemnek, aki akkoriban szeretett romantikus könyveket olvasni, hogy írok neki egy ilyen regényt – úgy gondoltam, hogy majd ő lesz a főszereplő -, de kiderült, hogy nem tudok. Tudok okoskodni, groteszk novellákat írni, meg olyanokat, amikben belebújok a szereplők bőrébe, de azt, amit Manócska iránt érzek, nem tudom leírni.
Betlehemi történetek – Heródes utolsó beszéde a halálos ágyán
Az egész bőröm elviselhetetlenül viszket, beleim szüntelenül fájnak, lábaim megdagadtak, ágyékom rohadni kezdett, férgek nyüzsögnek bennem – de ti, ti vagytok a legnagyobb férgek, ha elfelejtitek, hogy még mindig én vagyok Izrael királya! Én vagyok Izrael, én vagyok a Felkent, én építettem a templomot, én békítettem meg Rómát és jól vigyázzatok, mivel vádoltok, mit tesztek, mert veletek is leszámolok, mint minden ellenségemmel!
Jegyzetlapok 13. (Bűnbánat helyett)
Amikor Isten meg akar újítani, a tisztulás útjára vezet, aminek az első lépése a bűneink felismerése és a bűnbánat tartása. (Ahogy Keresztelő János meghirdette az egész nép számára: tartsatok bűnbánatot…) Ezt teszi hazánkban, amikor leleplezi bűneinket, hogy megláthassuk azokat és bűnbánatot tarthassunk. Nehéz azonban tisztulás útjára lépni, ha olyan mélyen azonosultunk a bűnt elkövetőkkel, hogy egész identitásunkat veszélyezteti, ha elismerjük a bűnöket. Ezért védekezünk, makacsul, egészen a megátalkodottságig – pedig ha a bűnbánat elmarad, akkor Isten segítő, megújító kegyelme sem lesz más, mint a sivatagban eltűnő vízforrás. Az ember rendkívül leleményes, ha önmagát kell igazolnia:
Jegyzetlapok 12.: (Hallókészülék)
Az iskolában egyre többször kellett visszakérdeznem, amikor a gyerekek szóltak hozzám, mert nem értettem, hogy mit mondtak. Felmerült bennem a gyanú, hogy romlik a hallásom, végül muszáj volt rávennem magam, hogy elmenjek szakorvoshoz. Reménykedtem, hogy csak valami gyulladás, de kiderült, hogy nagyothalló lettem, a vékony, magas hangokat már nem hallom jól, ezért van, hogy nem értem a gyerekek vékony kis beszédét. Most képzeljük el azt a gyógyító összejövetelt, ahol Isten gyógyító szeretetéről beszélek, imádkozunk gyógyulásokért – én is többször meggyógyultam már így, és sok tanúságtétel van a honlapunkon, könyveinkben is -, közben pedig hallókészülék van a fülemben.
Jegyzetlapok 11.: Isten-paradoxon
Isten léte olykor csak paradoxonokban (látszólagos ellentmondásokban) ragadható meg. Isten egyszerre a lét teljessége, s közben mégis személy. Egy Isten, de mégis három személy: Atya, Fiú – aki a názáreti Jézus Krisztusban emberré lesz -, és Szentlélek, mert ha Isten a lényege szerint Szeretet (a Szentírás szerint), akkor muszáj, hogy közösség is legyen. Isten belső közössége a Szentháromság, mert a szeretethez mindig kell aki szeret és akit szeretnek (oda-vissza).
Jegyzetlapok 9.: (Mindent törvényesen tettünk)
Ez az egyik legrosszabb önigazoló mondat. A gázkamrákat törvényesen hozták létre. A bennszülött anyák kényszersterilizálását törvény írta elő. Az abortuszt és az euthanáziát is törvény védi és a nemzetközi nagyvállalatok is törvényekkel nyitnak utat maguknak saját érdekeik érvényesítéséhez. Politikusaink törvényekkel kövezték ki az utat maguknak a legális és kényelmes lopáshoz és Jézust is törvénykező főpapok és írástudók végeztették ki. A törvényt a hatalmon lévők hozzák és könnyen a hatalmasok érdekeinek kiszolgálójává válik.
Jegyzetlapok 10.: (Röghöz kötve)
A Kádár-korról sok rosszat el lehet mondani, jogosan. Ma nem sétálnak rendőrök kettesével az utakon, hogy igazoltassanak, ha bármiért gyanús vagy, nem csöngetnek be este, hogy miért nem mentél el szavazni az egyetlen jelöltre a parlamenti választáson és nem kell dugdosni a tiltott könyveket sem. A mai világ szabadabb, de könyörtelenebb. Ha ma lennék gyerek, nem valószínű, hogy befuthatnám azt az életpályát, amit most élek.
Jegyzetlapok 8.: (Józan paraszti ész)
Az egyik videóm alá írta egy teológus, vagy annak készülő férfi: „Kedves Sipos Gyula úr. Szeretem a "józan paraszti ész" ízű videókat és ez egy olyan.” Erről eszembe jutottak a Biblia igéi - miszerint a szeretet, erő és józanság Lelkét kaptuk -, de öreg keresztapám is, aki még büszke volt arra, hogy ő paraszt, földhöz értő ember. Ha egy munkát jól végzett el, büszkén mondta: látod Gyutyikám (Gyuszikám), mi parasztok ezt így csináljuk! Nem tudom azonban, hogy én nem fizettem-e túl súlyos árat ezért a „józan paraszti észért”.
