Sípos (S) Gyula: Mózes (a teljes szöveg)
„De olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az Úr színről-színre ismert volna és aki Mózeshez hasonló lett volna azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén, meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.” (MTörv 34,10-12)
Kitett gyerek vagyok.
Talán ezért maradtam mindig kívülálló.
Anyám tudta, ha fia lesz, a halálra szüli, nem az életre.
Kemény volt az egyiptomi parancs: minden zsidó újszülöttet, ha fiú, meg kell ölni.
Így aztán anyám lányt akart megint, a Mindenható azonban nem hallgatta meg imáját…
Lisieux-i Kis Szent Teréz: Csak ezen a mai napon...
„Az életem csak egy pillanat, egy múló óra csupán,
Az életem egyetlen nap, mely elillan, elszáll.
Ó, Istenem, Te tudod: ahhoz, hogy szerethesselek Téged,
nincs másom, csak ez a mai nap…
Sípos (S) Gyula: Az utolsó út a bottal
„Százhúsz esztendős volt Mózes, amikor meghalt;
szeme nem volt homályos és fogai nem mozogtak.” (MTörv 34,7)
Feljöttem a Nébó hegy tetejére, és az Úr megmutatta az egész országot, az Ígéret földjét: Ez az a föld, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy utódaidnak adom. Szemeddel láttad, de nem mehetsz át oda.
Sípos (S) Gyula: Mózes magánya
Tőlem mindenki akart valamit, de ki akart engem?
Sípos (S) Gyula: Mózes és Cippóra
„Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni.” (Kiv 4, 24)
Az égő csipkebokor csodája után elmentem apósomhoz, Jetróhoz és elmondtam neki, hogy visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még. Mehetek bátran, mert meghaltak, akik az életemre törtek. Jetró azt felelte: Menj békességgel!
Nem minden angyalnak...
Nem minden angyalnak van szárnya, s nem mindegyik lakik a mennyben, nem, nem...
Fekete István: Roráte
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Túrmezei Erzsébet: Gyertya
Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit nem ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Ady Endre: Álmom az Isten
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.
Mindszenti Marija: Gyertyák karácsonya
VIASZGYERTYA: Hónapok óta a kirakatban állunk. Az emberek, gyermekek és felnőttek egyaránt megállnak, hogy megcsodáljanak. Örömmel tölt el, mikor látom a csillogó, vágyakozó tekinteteket. Szinte a fejükbe látok, amint elképzelnek saját otthonaikban a családi jászol előtt, vagy éppen a karácsonyfán díszelegve.
Sípos (S) Gyula: Mózes
Kitett gyerek vagyok.
Talán ezért is maradtam mindig kívülálló.
Anyám tudta, ha fia lesz, a halálra szüli, nem az életre.
Kemény volt az egyiptomi parancs: minden zsidó újszülöttet, ha fiú, meg kell ölni.
Így aztán anyám lányt akart megint, a Mindenható azonban nem hallgatta meg imáját…
