Jegyzetlapok 14.: (Szerelmes regény)

• 

Egyszer, régen, megígértem a feleségemnek, aki akkoriban szeretett romantikus könyveket olvasni, hogy írok neki egy ilyen regényt – úgy gondoltam, hogy majd ő lesz a főszereplő -, de kiderült, hogy nem tudok. Tudok okoskodni, groteszk novellákat írni, meg olyanokat, amikben belebújok a szereplők bőrébe, de azt, amit Manócska iránt érzek, nem tudom leírni.

Csak azt tudom, hogy kértem Istent, hogy ő tovább éljen, mint én (hosszú, boldog életet), mert az teljesen lehetetlen, hogy én nélküle éljek. 
Na meg tudok néhány soros kontár verseket írni, meg rövid töredékeket róla. Például arról, hogy tizenöt ablak van a házunkon, és ő mégis az ajtón keresztül szellőztet, ami nagyon bosszantó, de ha éjjel félálomban eszembe jut, akkor vigyorgok, mint a vadalma. Hát ilyen a Manócska…

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)