Jegyzetlapok 21.: (Mi lett volna, ha...)

• 

Ez természetesen nagyon történelmietlen kérdés, ami tág teret nyjt a fantáziának. De ha eléggé ismerjük önmagunkat, akkor megkockáztathatjuk, hogy arról beszéljünk, mi lett volna, ha bizonyos döntéseket nem hozunk meg, illetve ha meghozunk, (avagy: Istené a kegyelem, miénk az orcánk pirulása...):

- Mi lett volna, ha 25 éves koromban nem tapasztalom meg egy kis katolikus karizmatikus közösségben Isten átölelő, elfogadó szeretetét, és nem térek meg? Nos, valószínűleg hasonló utat jártam volna be, mint édesapám: elvált ember lennék, cigiznék és innék, és egy kocsmában osztanám az észt azoknak, akik még hajlandóak meghallgatni. Valószínűleg tele lennék frusztrációval az elrontott életem miatt és tele önigazoló kifogásokkal, és önfelmentésekkel - és vagy ateista lennék, vagy valami ezoterikus kulimászt kotyvasztottam volna össze magamnak, mások - főleg lányok és asszonyok -, elcsábítására...

- Mi lett volna, ha az azóta eltelt évtizedekben hűségesen megmaradok Isten jelenlétéen és a tanácsai szerinti életben? Valószínleg a családom és a körülöttem élők kevesebbet szenvedtek volna tőlem és miattam. Bizonyosan jobb írásokat, képeket alkottam volna, jobban szerettem és szerveztem volna és sten országa, a Szeretet földje erőteljesebben megmutatkozhatott volna életünkben. Emiatt aztán tele vagyok frusztrációval...

Mindez azonban - ebben a pillanatban is, amikor ezt írom -, már csak a múlt. Így hát - biztatom magam -, szedjük össze magunkat és "tegyünk ma valami jót Istenért"...

(Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu)