Jegyzetlapok 26. (Mosoly)

• 

A feleségem olyan hangosan tud nevetni, hogy még falon keresztül is hallatszik. És persze örül, mosolyog, nevet, viccelődik, ahogy mindenki más… De! Van két olyan mosolya… 

Az egyik akkor tűnik fel az arcán, ha együtt táncolunk – ami ritkán történik, mert én mindenféle okokból kerülöm a táncot -, szóval rokizunk, fogja a kezem, kislányos ártatlansággal mozgatja a csípőjét, és olyan eleven, kacér, huncut csillogás van a szemében, amit leírni se tudok. Közben mosolyog, ragyog az arca, ragyog az egész nő…
A másik mosolyt a strandon lehet elővarázsolni, nyakig a vízben. A karjaimba veszem, így sétálok (esetleg úszok) vele, szorosan tartom, ő átöleli a nyakam és rám néz, és – szavakat se találok -, a mosolya meleg, meghitt, bensőséges, átölelő, boldog… 
Bárhol járok, ha eszembe jut Manócska mosolya, lelkem úgy felindul, hogy egyszerre sírnék és nevetnék.
Ennél csak Isten mosolya több, de az már Elragadtatás…

Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu