Kis ötlet, nagy szeretettel...
Amikor a 79 éves George nyugdíjba ment, nem vett golfütőt vagy függőágyat. Inkább kifüggesztett egy kézzel írt táblát a garázs ablakaiba: „Eltört dolgok? Hozd ide. Javítás ingyen. Csak tea és beszélgetés.”
Maple Grove, a régi gyárváros lakói először azt hitték, megkattant.
„Ki javít bármit is ingyen?” – morgott a borbély.
De George-nak megvolt rá az oka. Felesége, Ruth, hosszú éveken át segített mindenkinek: megvarrta a szakadt kabátokat, megjavította a törött képkereteket. „A pazarlás csak rossz szokás. A kedvesség a megoldás” – mondogatta mindig. Ruth előző évben meghalt, és George úgy érezte, muszáj továbbvinnie ezt a szellemiséget.
Az első látogató egy nyolcéves kislány, Mia volt. Egy játékautót húzott maga után, aminek hiányzott a kereke.
„Apa szerint nem telik újra…” – motyogta.
George dúdolva túrt bele a szerszámosládájába. Egy óra múlva a kisautó ismét gurult – kupakból készült új kerékkel, ezüst szigetelőszalaggal díszítve.
„Most már egyedi darab” – kacsintott.
Mia mosolyogva távozott, de anyukája ott maradt.
„Tudna segíteni az önéletrajzommal?” – kérdezte halkan. „A gyár bezárása óta nem találok munkát.”
Délre már pezsgés volt a garázsban. Egy özvegy hozta el a törött falióráját: „A férjem minden vasárnap felhúzta.” Egy tinédzser egy kiszakadt hátizsákot cipelt. George mindent megjavított – de már nem egyedül. Nyugdíjas tanárok kezdtek önéletrajzokat javítani, egy volt varrónő hátizsákokat foltozott. Mia is visszatért egy üveg lekvárral.
„Anya köszöni – megvolt az állásinterjú!”
Aztán jött a panasz.
„Engedély nélküli vállalkozás” – jelentette ki szigorúan a városi ellenőr.
„Megszegi az övezeti szabályokat.”
A polgármester – egy szabálymániás ember – felszólította George-ot, hogy hagyja abba a tevékenységet.
Másnap reggel 40 városlakó gyűlt össze George háza előtt. Törött kenyérpirítókat, szakadt takarókat és táblákat hoztak:
„Ne csak a dolgokat, a törvényt is javítsuk meg!”
Egy helyi riporter riportot készített:
„Törvényellenes a kedvesség?”
A polgármester végül beadta a derekát – részben.
„Ha javítani akarsz, csináld a belvárosban. Béreljétek ki a régi tűzoltóságot. De garanciát nem adok semmire.”
A tűzoltóságból közösségi központ lett. Önkéntesek kitakarították, napsárgára festették, és elnevezték: „Ruth Központ”.
Vízvezeték-szerelők tanították a mesterséget. Tinik megtanultak zoknit stoppolni. Egy pék muffint adott egy megjavított mikrohullámú sütőért. A város szeméttermelése 30%-kal csökkent.
De az igazi varázslat a beszélgetésekben rejlett.
Egy magányos özvegy lámpát javított, miközben egy egyedülálló apa biciklit szerelt.
Ruth-ról beszélgettek. A veszteségről. A reményről.
A múlt héten George egy levelet talált a postaládájában.
Mia küldte, most már 16 éves, és egy robotikai laborban gyakornok:
„Megtanítottál értéket látni a törött dolgokban. Most éppen egy napelemes műkart építek. Ui.: A kisautó még mindig működik!”
Ma már 12 városban működik „Javító Központ”.
Sehol sem kérnek pénzt. Mindenhol van tea.
Hihetetlen, ugye? Hogy egy férfi és egy csavarhúzó újra tud építeni egy egész közösséget."
(facebook)