A magyar is a „kockázatos nyelvek” közé tartozik a mesterséges intelligencia korában – figyelmeztetett Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az Óbudai Egyetem podcastsorozatában. A történész szerint az AI a nagy világnyelveken egyre profibb, a kis nyelveken őrzött tudás viszont könnyen kimaradhat abból, amit a gép a múltról elénk tesz. Úgy látja, a mesterséges intelligencia adatot lát, nem hiteles tudást, ezért a múzeumokra, az iskolákra és a gondolkodó emberekre egyre nagyobb felelősség hárul.
Zsigmond Gábor történész az Óbudai Egyetem „Mi lesz velünk?” című podcastsorozatának legújabb adásában arról beszélt, mit jelent a mesterséges intelligencia a múzeumok, a történettudomány és a tudáshoz való hozzáférés szempontjából.
Zsigmond Gábor szerint ha a mesterséges intelligenciára óriási könyvtárként tekintünk, ahonnan a másodperc töredéke alatt jutunk információhoz, azt is meg kell kérdezni, mi van ebben a könyvtárban. Az AI ugyanis alapvetően digitalizált, vagyis számítógépen tárolt és feldolgozható állományokból dolgozik. Egy kenyai könyvtárba például még nem tud besétálni. A főigazgató egy példával érzékeltette a problémát.
Ha valaki Budapesten Kenyáról rendezne kiállítást, könnyen előfordulhat, hogy csak az egykori gyarmattartók szakirodalmához és szemléletéhez jut hozzá, a helyi történetekhez nem.
Emlékeztetett, hogy a világ nyelvei közül sokhoz állam sem tartozik. A legkisebb indonéziai, csendes-óceáni vagy afrikai közösségek által őrzött tudáshoz ma valószínűleg nem lehet hozzáférni a gépen keresztül. A történész szerint ehhez továbbra is az kell, hogy a kutató terepen legyen, és személyesen ismerje meg ezeket a történeteket.
A mesterséges intelligencia a nagy világnyelveken egyre professzionálisabb, a kis nyelvek viszont könnyen hátrányba kerülhetnek – hangsúlyozta. Ez pedig a magyarra is igaz: Talán ha 15 millió ember beszéli ezt a nyelvet a világon. Tehát mi is a kis nyelvek, a kockázatos nyelvek közé tartozunk, ha úgy tetszik.
Zsigmond Gábor szerint ennek kockázata van a kurátori – vagyis a kiállítások tartalmát összeállító – munkában, és általában a tudáshoz való hozzájutásban is. A kis nyelvek hátrányáról korábban az Indexnek Palkovics László, a mesterséges intelligenciáért felelős akkori kormánybiztos is beszélt. Szerinte tudatos lépések nélkül a magyar nyelv csak fordításon keresztül lehet jelen az AI korszakában.
Ha verset ír, miért ne írna történelemkönyvet?
A nagy nyelvek előnye a tartalomgyártásban is megmutatkozik. Zsigmond Gábor egy kutatásra hivatkozva arról beszélt, hogy az interneten újonnan megjelenő angol nyelvű tartalmak nagyjából fele már mesterséges intelligencia segítségével készül.
Az AI ma verset ír, festményt és videót készít, sőt meséket is lehet rendelni tőle. A főigazgató szerint ebből egyenesen következik a kérdés, miért ne írhatna történelemkönyvet is. Ha pedig ír, annak komoly tétje van, hiszen a múltról szóló elbeszélések az identitásunkat is képesek átformálni.
„Ha tud festményt, verset és videót előállítani, akkor miért ne tudna fegyvert, vallást, történelemkönyvet, identitást és mítoszt?” – tette fel a kérdést. A történész szerint éppen ezekre van szükségünk, ettől vagyunk emberek. Érdekel minket az eredettörténetünk, vannak mítoszaink és rítusaink, amelyek közösségi élményként kísérnek bennünket. Ezek a közösségi emlékek jelenleg a múzeumokban vannak, és Zsigmond Gábor optimista abban, hogy ez nem fog megváltozni.
Az identitás, a kreativitás, a minőségi idő és a közösségi élmény szerinte ma egyáltalán nincs jelen a mesterséges intelligenciában.
Adatot lát, nem szándékot
Zsigmond Gábor élesen elválasztja az adatot a hiteles tudástól. Szerinte a mesterséges intelligencia jelenleg adatokhoz fér hozzá, ami egészen más, mint a megvizsgált, értelmezett tudás.
Egy múzeumban kiállított információ mögött sokszor évtizedes, akár generációkon átívelő munka áll. A főigazgató szerint ezért is fordul elő nagyon ritkán, hogy egy látogató megkérdőjelezze, helyes-e, ami egy tárló mellé ki van írva. Az AI által kínált tudás ezzel szemben gyors és olcsó, legalábbis a felhasználónak.
A történész szerint a kulcskérdés, hogy a gép tud-e a sorok között olvasni, amire a történelemben újra és újra szükség volt.
A kutató forráskritikát gyakorol, vagyis vizsgálja a források hitelességét és keletkezési körülményeit. Azt is sejti, mi volt a szándéka annak, aki mondjuk az ötvenes években papírra vetett valamit, és erkölcsi alapállásból ítéli meg a szövegeket.
A mesterséges intelligencia ezzel szemben szerinte csak a matériát és az adatot látja, és ez nagy különbség.
A főigazgató a Stanford Egyetem kutatásaira hivatkozva arról is beszélt, hogy az AI képes a felhasználó kedvében járó stratégiákat kidolgozni, és így finoman formálja a gondolkodását. Ezt létező kockázatnak tartja, mert a hiteles információhoz való hozzáférés nemcsak a modern társadalmak, hanem a demokráciák alapja is.
Ki tanítja meg kérdezni a gépet?
Arra a kérdésre, hogy a mesterséges intelligencia fenyegeti-e a szakmáját, Zsigmond Gábor azt felelte: ezt ma nem lehet kijelenteni. Szerinte az AI nagyon könnyű eszköz, a másodperc töredéke alatt ad valamilyen információt – hangsúlyozta, hogy valóban csak valamilyet.
Könnyen lehet, hogy a társadalom jó részének ez elég is. A történelem viszont megmutatta, milyen tragédiákhoz vezethet, ha bonyolult kérdésekre gyors és egyszerű válaszok születnek. Igaz, akkor ezeket még nem a gép, hanem politikusok kínálták.
A főigazgató ezért fontosnak tartaná, hogy Magyarországon egyre több iskolában és egyetemen tanítsák, hogyan kell használni a mesterséges intelligenciát. Szerinte nem mindegy, hogyan kérdezünk tőle, hogyan kérdezünk vissza, és hogy kész válaszokat várunk-e, vagy mankót a további gondolkodáshoz. Az is számít, van-e alaptudásunk arról, amiről kérdezünk, mert ha egy az egyben elfogadjuk a gép válaszát, az valószínűleg nem helyes.
A történész szerint a tét az a generáció, amely már ebbe a világba nő bele. Tíz-húsz év múlva ők döntenek majd szülőként, véleményformálóként, intézményvezetőként vagy politikai vezetőként, és kérdés, mire támaszkodva.
Úgy látja, a múzeumokban, könyvtárakban, levéltárakban, egyetemeken és iskolákban dolgozókon óriási felelősség van a jövőt illetően.
(index.hu)