Fabiny Tamás evangélikus püspök írása a facebookon jelent meg, talán az evangélikusok nyílt levelére válaszul (olvasható a honlapunkon a "Cikkek, írások" menüpont alatt között). Érdemes elolvasni:
"Evangélikus templomokban ma Jeremiás 8,4-7 alapján hangoznak el igehirdetések. Itt egyebek mellett ezt olvassuk: „Mindenki össze-vissza futkos, / mint a harcban száguldozó lovak.” (8,6)
Jeremiás próféta szüntelenül azért küzd, hogy sokféle külső és belső feszültség között Istenéhez hű maradjon a nép. Kimondhatatlanul nehéz helyzetben van, mert a vallási közösségen belül is sokféle tévtanítás üti fel a fejét, ugyanakkor a politikai hatalmak is maguk alá szeretnék gyűrni Izraelt. A próféta ezért minden irányból kap támadásokat.
Jeremiást azért támadták, mert kellemetlen igazságokat mondott ki, és nem volt hajlandó megváltoztatni az emberek kénye-kedve szerint alkalmazni Isten üzenetét. A nép gyakran kigúnyolta, kinevette, próféciáit sokan elutasították. Ellene fordultak a hamis próféták is, mert őket sem volt hajlandó kiszolgálni. Támadások érték a politikai vezetők részéről: a király és tanácsadói veszélyesnek tartották a kijelentéseit, ezért üldözték és börtönbe zárták. Fizikai bántalmazás is érte: megverték, kalodába tették, ciszternába dobták, és az életére is törtek.
Mindez lelkileg is megviselte Jeremiást. Nem azért, mert őt személyesen támadják – Isten emberének készen kell lenni ennek elviselésére – hanem azért, mert a közösség tagjainak fejében okoznak zavart. Mindenki össze-vissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak.
Érdemes elolvasni Ady Endre Az eltévedt lovas című versét. Az egyik szakasz mintha a mi novemberünkről szólna:
Kisértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-keritéses síkon
Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
Ebben a novemberi ködben keresi az utat az eltévedt lovas.
Ő egy közösség sorsának jelképe, amely elvesztette biztos irányát. Ady mintha Jeremiást idézné: „Mindenki össze-vissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak.”
Ezekben a novemberi hetekben evangélikus egyházunk nehéz időket él át. A ködben nehéz tájékozódni. Ráadásul a lovasoknak és a talpasoknak egyaránt támadásokat kell átélniük. Mindez többnyire alattomban, a bozótok és köd rejtekéből érkezik.
Ady verse nyitva marad. Nem tudjuk, mi lesz az eltévedt lovas sorsa. De Jeremiás prófétának és az ő népének a története folytatódik. Érdemes ezért a Bibliának ezt a könyvét e novemberi napokban tovább olvasni. A 31. részben – amelyben egy új szövetség megkötésének próféciája is szerepel – majd azt olvassuk, hogy Isten nem hagyja magára az eltévedt és szétszóródott népét. Összegyűjti, vezeti és biztonságba helyezi őket. Itt már nem a ködben való útkeresésről, hanem a boldog hazatalálásról van szó: "Visszahozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: nagy gyülekezetként térnek ide vissza. Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek.” (Jer 31,8-9)
Az evangélikus közösség tagjaiként is bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten a mi Atyánk. Ez pedig azt jelenti, hogy egymást is testvérként kell elfogadni. Ha Őbenne maradunk, az elszakíthatatlan köteléket jelent.
Hiszem, hogy nem volt hiába Jeremiás küzdelme. Hiszem, hogy felszáll a köd, amelyben eltévedt a lovas. Hiszem, hogy meghalljuk Jézus szavát, amely szerint ő maga az út, amely a kacskaringós tévedésekből Istenhez vezet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6)"
(Fabiny Tamás facebook- oldaláról)
