David Samson alvásszakértő antropológus úgy véli kutatásai alapján, hogy a szakaszos pihenés egyfajta evolúciós előny volt. A kutató, aki nem mellesleg a Torontói Egyetem docense, éveken keresztül csimpánzfészkekben aludt, sőt, több afrikai törzs alvási szokásait is monitorozta annak érdekében, hogy megfejtse, miért is volt fontos az éjszakai ébredés.
Nem véletlenül ébredsz éjjelente
Azok, akik alvászavarnak tekintették eddig az éjszakai ébredést, megnyugodhatnak. Nem csak ősemberek, még a középkor generációi sem aludtak végig egyhuzamban 7-8 órát. Az éjszakai ébredésnek, sőt, néhány éberen töltött órának megvolt a maga haszna. Az úgynevezett kétfázisú alvás több európai ország mellett még Afrikában és Délkelet-Ázsiában is elterjedt volt egykor.
Samson és csapata csapata 30 főemlősfaj alvási szokásait elemezve jutott arra a megállapításra, hogy bár messze az emberek alszanak a legkevesebbet a főemlősöket tekintve, ennek ellenére hosszabb és egészségesebb életünk van, sokkal komolyabb kognitív képességekkel rendelkezünk, mint például egy csimpánz.
Friss könyvükben, Az alvás története az emberi evolúcióban című munkában azt állítják, nem a stresszes életmód az oka annak, hogy kevesebbet alszunk más főemlősöknél, hanem sokkal hatékonyabban pihenünk.
„Testméretünk, agyméretünk, társadalmi szerkezetünk és szárazföldi létünk alapján napi 11 és fél órát kellene aludnunk. De az emberek világszerte átlagosan körülbelül hét órát alszanak” − ennek oka az emberek fákról földre kényszerülése.
Valaki mindig ébren volt
A kutató a paleolit időszak embereinek és az afrikai törzseknek a példáját is megemlíti, miszerint a törzsek kisebb csoportokra szakadva aludtak egy kupacban, ám soha nem fordult elő, hogy mindenki aludt volna, kellett olyan ember is, aki vigyázza a többiek álmát.
Az idősebbek korábban tértek nyugovóra, ám hamarabb, már hajnalban felkeltek, míg a fiatalok tovább voltak ébren és tovább aludtak. A csoport így mindig védve volt, nemcsak a ragadozóktól, ellenségeiktől is.
Az éjszakai alvást kiegészítette a délutáni szieszta, ha pedig éjjel bármi miatt hosszabban ébren kellett lenni, napközben pótolták a kieső alvásidőt. Teljes volt az összhang a túlélés érdekében. A vadászó-gyűjtögető népek a mai napig sokkal kevesebb alvással bírnak ki egy-egy napot, egyes törzsek például alig 4,5 órával, élettani jellemzőik mégsem rosszabbak, mint a modern körülmények között élő embertársaiké.
A titok az összhang mind a természettel, mind életkörülményeikkel. A biológiai óránk a mesterséges térben ugyanis nem tud megfelelően működni. Egy nomád életformát folytató, természetben élő ember azonban minden idegsejtjével aktívan kihasználja és értelmezi a környezetét. Akár az ősemberek.
A kutató által minderre használt fogalom sajnos a magyar nyelvben nem mutat olyan jól, mint angolul, Simons ugyanis SHELL-nek, azaz kagylónak nevezi − a shelter (menedék), hearth (tűzhely), environmental preparation (környezeti előkészítés), light (fény) és a lookouts (őrszemek) szavak kezdőbetűjéből megalkotva − ezt a típusú összehangolt, védelmet biztosító pihenést, társadalmilag megtervezett alvási burkot.
(divany.hu)