JoomlaTemplates.me by iPage Reviews

Az ördög jellemrajza

Kategória: Uncategorised Megjelent: 2014. január 16. csütörtök

Francesco Bamonte atya, Mária Szeplőtelen Szívének Szolgálói rendjéből, aki 1990 szeptember 8-án lett pappá szentelve, a római egyházkerület ördögűzője és az olasz ördögűzők egyesületének elnöke. Már papsága első éveitől kezdve meghallgatás, tanács, bátorítás és az imában való kísérés által segítette azokat az embereket, akik varázslók áldozatai lettek vagy különféle okkult praktikák révén szenvedtek károsodást. 1997-ben lépett be az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségébe. 2005 óta tanít a római Regina Apostolorum főpapi egyetem „Ördögűzés és szabadító imák” kurzusain. Különböző olasz és külföldi egyházmegyék püspökeinek kérésére néhány éve papnövendékek és papok számára tart előadásokat az exorcizmus végzésével, az exorcizmus lelkipásztori megközelítésével és az okkultizmus különböző formáinak a társadalomban való elterjedése által előidézett problémákkal kapcsolatban..

 

Az Ancora (horgony) kiadó adta ki a „Mit csináljunk ezekkel a varázslókkal? Hogyan szabaduljunk meg a babonától és hogyan védjük meg magunkat a csalóktól” (2000); „A spiritizmus okozta károk. A Gonosz okkult akciói a túlvilággal történő állítólagos kommunikációk során” (2003) c. könyveit, míg a Paoline Editoriali Libri az „Ördögi megszállottság és az exorcizmus. Hogyan ismerjük fel a ravasz megtévesztőt?” (2006), a „Lázadó angyalok. A gonosz rejtélye egy ördögűző tapasztalatain keresztül” (2008) és a „Szűz Mária és az ördög az ördögűzésekben” (2010) címűeket.

2012. július 19-én az Ördögűzők Nemzetközi Egyesülete elnökének választották.

 

Bamonte atya egy nagyon érdekes előadást tartott az olasz ördögűzők országos gyűlésén 2013-ban és egyebek között megerősítette: Az ördögűzés során rendszeresen visszatérő jellegzetesség, hogy a Gonosz folyamatosan azt kéri, imádják, mintha Isten lenne. A Gonosz, aki képtelen elfogadni teremtmény mivoltát, beképzeli magának, hogy Isten és mohón vágyik az emberektől arra az imádatra, ami csak Istennek jár ki. Gyakran, amikor azzal foglalatoskodom, hogy kiűzzem, azt mondja: „Imádjatok, imádjatok, Isten vagyok, Isten vagyok. Essetek térdre, ha a nevemet kiejtik előttetek. Én vagyok a Mindenható! Hívjatok meg!” Ezekre a kifejezésekre a Rituale Romanum 20. szabványa által előírtak szerint (Titulus XII. De exorcizandis obsessis a demonio) a Szentírás szavaival válaszolok, pl. Jézus szavaival a pusztában: "Takarodj, sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"

Vagy Szent Pál szavaival: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”.

(Fil 2, 10-11). Néha spontán hozzáteszek olyanokat, hogy „Csak az Atya, a Fiú és a Szentlélek az Isten. Nincs más Isten! Vesd térdre magad Előtte és imádd!” Ismételt felszólításaimra, hogy imádja az egyetlen igaz Istent, az egyik mondat, mellyel dühösen válaszolt nekem és amely kifejezi büszkeségét és gőgjét, ez volt: „Soha! Soha! Én Isten vagyok! Nézz körül és lásd, hogyan követ mindenki engem és hogyan keresi mindenki azt, amit én akarok neki adni!”.

 

Egy másik jellegzetes viselkedésmódja a Gonosznak az ördögűzések alatt, hogy gyakran beszél pusztításról, rombolásról: gúnyos hangon vesz számba mindent, ami szép, jó, egészséges, tiszta, harmonikus és azzal fenyeget, hogy elpusztítja. Kifejezi különleges gyűlöletét a házasság szentsége és a családi szeretetkötelék irányában, rendkívül erőszakosan reagál, amikor két jegyes házasságának a megáldására kerül sor vagy amikor a házasok megújítják házassági fogadalmukat. Egy napon (2005-ben) nagyon jól fejezte ki család iránti gyűlöletét ezekkel a szavakkal: „Még mindig nem tetszik nekem, ahogy a nők öltöznek. Még többet kell megmutatniuk a testükből, hogy a szex egyre inkább domináns lehessen és még inkább le tudjam rombolni a családokat!” Más alkalommal a nemi szervekre tett egyértelmű meghatározást, mint a: „a világ közepe”. Más dühödt reakcióival is találkoztam, például amikor olyan fiatalok jegyességére adtam áldást, akik nagyon komoly tisztasági fogadalmat tettek. Az Ördög úgy definiálta ezt az elhatározásukat, hogy az mocskosság.

 

 

Egy másik jellemvonása az Ördögnek, amely erősen megmutatkozik az exorcizmus során, az a benne forrongó gyűlölet. Élvezi a rosszat, bármilyen formájában is. Egyszer ezeket a szavakat kiabálta: „Vedd azt a mocskos könyvet az Apokalipszisről. Írnak benne egy asszonyról, aki szül. Én mindig azon dolgozom, hogy a gyerekeket felfaljam. Tudod, hogyan?” És leírta, szörnyűséges szavakkal, az anyaméhben lévő magzatok ezreinek minden nap és a világ minden részén folyó elpusztítását az abortusz révén és a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális erőszakot. Az, ami még borzalmasabbá tette minden alkalommal ezeknek a leírását az volt, ahogyan hozzátette: „Ó, hogy élvezem!” Ugyanezt a kifejezést használta fiatalokra, akik a kábítószerrel emberi lárvákká alázzák magukat és az öngyilkos merénylőkre, akik felrobbantják magukat. Az a mód is mellbe vágott, ahogyan a dolgokat felcseréli: ahogyan a jót rossznak, a rosszat pedig jónak kiáltja ki: Például sok alkalommal, amikor valamilyen relikviát mutattam föl neki, azt mondta: „Micsoda bűz! Annak a bűze, aki Őt választotta!” (Jézus Krisztusra utal, Akinek a nevét gyűlöletből és megvetésből, sosem ejti ki). Amikor pedig Rózsafüzért mutattam neki, azt mondta: „Átkozott lánc, azzal a Kereszttel az alján!” Ha pedig szenteltvízzel hintettem meg, tiltakozott, hogy nem akarja, hogy megmossák azzal a vízzel, ami bűzlik és éget. Szavaimra: „Áldd meg Uram ezt a testvérünket!”, ezt mondta: „Legyen átkozott, magammal viszem a pokolba!”. Az Evangélium szavaira pedig, „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok: Én felüdítlek titeket.” Rögtön azt válaszolta: Gyertek hozzám mind, gyertek ti mind, akik perverzek vagytok és én felüdítelek titeket!”.

 

Egyszer, mikor ördögűzést végeztem a következő exorcista szavakkal: “inimìce fidei, hostis, géneris umani, mortis adductor” (Hit ellensége, az emberi nem ellenfele, halálhozó), az ördög kifejezte ellenállhatatlan vágyát a rosszra ezekkel a szavakkal: „A bűn hatalma lesz nekünk oltárunk, amelyen feláldozzuk átkozott gyermekeid lelkét, azon az oltáron fogjuk vérét ontani átkozott fiaidnak. Van egy istene azoknak, akik gyűlölnek és ez az isten én vagyok!”

 

Azután pedig, rágalmazásaiból mindig kitűnik az is, hogy valóban ő az, aki folyamatosan megpróbálja megosztani az embereket és egyiket a másik ellen uszítani. Szereti kihangsúlyozni azt, hogy tetszik neki, ha az emberek gyűlölik egymást és vágyik az emberi gonoszságra, mert ahogy többször is megerősítette: „ez számomra étel, mely táplál és erősít”.

 

Apropó, annyiszor hallottam megerősíteni, hogy – a teológiával tökéletes összhangban – a rossz a mi akaratunk választása és amennyiben az emberi akarat, a kegyelemmel megtámogatva ellentmond neki, nem tehet semmit. Ugyanakkor, számtalanszor és egyértelműen fogalmazva megerősítette azt is, hogy az ő legfontosabb tevékenysége az emberek között a maga a kísértés. Egy alkalommal, amikor is az ördögűzés rítusa szerint ehhez a ponthoz érkezünk: „malorum radix, fomes vitiorum, sedùctor hòminum, proditor gentìum”(minden rossznak gyökere, bűn terjesztője, emberek elcsábítója, népek átejtője), akkor ezekkel az ékesszóló szavakkal fejezte ki kísértői feladatát: „A mi feladatunk az, hogy kísértsünk, mindig, mindenkit, mindenhol és minden körülmények között. Aki beleesik a hálónkba, örökre lezuhan hozzánk”.

 

Egy utolsó élmény, amelyet megemlítek, hogy az ördögűzések során mindig mélyen megérint engem az ima kézzelfogható ereje és hatásossága. Az exorcizmus egy liturgikus cselekedet, ezáltal az Egyház imája. Az ördögűző nem a saját nevében, hanem Krisztus és az Egyház nevében exorcizál. Így aztán, ha nagyon sajnálkozunk azon szenvedések miatt, melyeket az ördög okoz azoknak, akiket megszállva tart, jó ha elmélkedünk egy kicsit és így megértjük, hogy amennyiben ez az ima ilyen mértékben zavarja őt, akkor bármilyen más ima is, liturgikus vagy saját szavakkal elmondott ima meghozza gyümölcsét, feltéve, hogy mély hittel imádkozunk. Ez még akkor is igaz, ha nem látjuk ilyen kézzelfoghatóan és azonnal eredményét. Mindez arra ösztökél, hogy szeressük az imát, úgy a közösségit, mint az egyénit és növeljük a gyakoriságát és a kéréseinket, azzal a bizonyossággal, hogy az őszinte ima mindig jót hoz, saját magunkra is, még ha ez nem is nem érzékelhető az adott pillanatban. Emlékszem, hogy az ördög egyszer, akarata ellenére, nyilvánvalóan az Istentől kényszerítve ezt volt kénytelen mondani: „Ha ti, emberek, térden állnátok Előtte és dicsőítenétek, mint az angyalok, nem lenne semmink abból a hatalomból, amelyet ti biztosítotok nekünk fölöttetek”."