Felnőtt vagy gyerekes kereszténység
Stefan Jürgens a münsteri egyházmegye papja, számos könyv szerzője. Alábbi írását a münsteri Kirche+Leben című online lap tette közzé. "Sok-sok katolikus keresztény idült önalávetésben szenved. Monarchikus szerkezetű egyházban keresztelkedtek meg, s egész életükben alá- és fölérendelési viszonyokban gondolkodnak.
Pápaválasztás előtt így morfondíroznak: „Remélhetőleg jó pápánk lesz, emberbarát és nyitott ember.” Új püspök kinevezése esetén abban reménykednek, hogy „valamennyire talán majd normálisan szót lehet érteni vele”, mintha ez valami rendkívüli dolog lenne. Szeretnék, ha új plébánosuk sem lenne „annyira merev”, hanem „közel lenne az emberekhez”.
Ez egyrészt érthető, hiszen a vezetőkön keresztül mindenki az egésszel szeretne azonosulni. Ugyanakkor a klerikális egyházmodellnek nincs jövője. Aki ugyanis állandóan a tekintélyek alapján határozza meg magát, az gyerekes marad, s aki szüntelenül a tekintélyekkel foglalkozik, az szellemileg nem jut túl a serdülőkoron. Az infantilis keresztényeknek felettes atyákra van szükségük, a serdülők mindig bűnbakot keresnek arra, ami éppen nem tetszik nekik, csak a felnőtteknek vannak testvéreik.
Engem is sokszor kérdezgetnek arról, hogy mit gondolok a pápáról, mi a véleményem Woelki bíborosról, és szerintem miért dobta be a törölközőt Marx bíboros. Sokkal gyakrabban faggatnak ilyesmiről, mint arról, hogy milyen istentapasztalataim annak és hogyan viszonyulok Jézus Krisztushoz.
Olyanok is vannak, akik Woelki bíboros miatt kilépnek az egyházból – micsoda infantilis függésnek adják tanújelét! Egy embernek csak annyi hatalma lehet fölöttünk, amennyit adunk neki, csak annyira lehet fontos, amennyire fontosnak tartjuk. Jó lenne tehát, ha az egyház jövőjét nem a hierarchia jószándékától tennénk függővé, és nem állandóan csak valamennyire elfogadható papokban reménykednénk. Ők ugyanis ugyanolyan túlterheltek és tanácstalanok, mint mi mindannyian. Csak egy szinodális és testvéri egyház lehet felnőtt."
(vigilia facebook oldala)
