A mindennapi kenyér

Kategória: Hegyi beszéd Megjelent: 2015. április 17. péntek

Jézus kiskorától megtapasztalta, mit jelent a mindennapi kenyeret kérni szüleitől: Szent Józseftől és Szűz Máriától. Ha magunk előtt látjuk a názáreti egyszobás kis barlanglakást, akkor könnyen elképzelhetjük a szent család kérő és hálaadó imáját Isten felé is, a mindennapi kenyérért. Így amikor a Miatyánkban azt imádkozzuk, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Mt 6, 11), akkor érdemes néhány dolgot megfontolnunk:

Először is, Jézus korában – és utána még hosszú ideig – nem létezett a mai értelemben vett szociális háló. Nem volt nyugdíj, betegbiztosítás, táppénz, orvosi ellátás, öregek otthona… A megélhetés biztonságáról, a betegek és idősek gondozásáról a család, a nagycsalád, a nemzedékek egymásutánja gondoskodott. Család hiányában a megmaradottakra nélkülözés, szegénység és olykor pusztulás várt! Ezért Jézus Krisztus gondoskodó szeretetét különösen is mutatja, hogy özvegy édesanyját nem hagyja gondoskodás nélkül, hanem a keresztfán rábízza szeretett tanítványára: „Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád! És attól az órától magához vette őt a tanítvány.” (Jn 19, 26-27) A Miatyánkban Jézus ugyanígy bíz minket az Atyára, s biztat minket, hogy bizalommal kérjük Tőle megsegítésünket.

 

Isten már a népnek adott ószövetségi törvényeiben megmutatta, hogy gondot visel ránk. Törvényei közösségi, társadalmi védelmet parancsoltak a szegényeknek, özvegyeknek, árváknak, de még az idegeneknek is. Rút és Boáz történetéből láthatjuk, hogy Isten e törvényeinek megtartása – a leesett kalász otthagyása a böngészőknek és az özvegyek segítése – milyen áldással jár még a következő nemzedékekben is! Azt is látjuk azonban, hogy a prófétáknak - miként később Jézus Krisztusnak is - újra és újra fel kellett emelniük a szavukat az önzés és kapzsiság, a szegények és munkások kisemmizésének égbekiáltó bűne miatt.

Jézus Krisztus azonban gondoskodó szeretetében még tovább megy és Isten gondviselésének tökéletességét nyújtja nekünk az Eucharisztiában. Már nem csak a testünk táplálásáról van szó, nem csak az értelem megvilágosításáról, hanem az Istennel való lényegi egyesülésről, a beteljesülésről és az örök életről! „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk? Jézus azt felelte nekik: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.” (Jn 6, 48-57)

Milyen csodálatos kegyelem, amikor valakinek lehetősége van rá, hogy az Élet Kenyerét minden nap magához vegye! Testét és lelkét táplálja vele és már itt a földön az örök életben él! (Flüe-i Szent Miklós, Neumann Teréz, Pio atya, Marthe Robin és még több szent élete a példa arra, hogy Jézus Krisztus szavai szó szerint igazak, minden értelemben. Ők évekig, évtizedekig táplálkoztak csak az Oltáriszentséggel és micsoda kegyelmi élet lakozott bennük!)

A mindennapi kenyér azonban a mértékletességet is jelzi. Jézus egyik példabeszédében elmondja a gazdag ember történetét, aki esztelen módon csak gyűjtötte a vagyont, a terményt - „Isten azonban így szólt hozzá: Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” (Lk 12, 20)

Jézus Krisztus nyilvános működése ideje alatt egészen az Atyára bízta a maga és tanítványai megélhetését. Láthatjuk, hogy időnként semmijük sincs - a tanítványok a kalászokat tépdesik és azt eszik -, máskor pedig előkelő emberekkel lakomáznak együtt. Ha szükséges, az összegyűlt nép iránti szeretettől indíttatva csodát tesz és jóllakat ötezer embert, ugyanakkor a maga számára nem igényel ilyen „csodás jóltartást”. Tanítványait és követőit szintén az Istenbe vetett bizalomra tanítja: „Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél?” (Mt 6, 26) „Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” (Mt 6, 32)

Földi létünk során szükséges, hogy együnk, öltözködjünk. Valahol laknunk kell, dolgoznunk. Mindig lesznek közöttünk szegények és gazdagok – ezek azonban múlandó dolgok, életünk és örök életünk minőségét nem szabad, hogy komolyan befolyásolják! Fordítsuk figyelmünket az örökkévalóságra! „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak.” (Mt 6, 20)

Jézus segít a szegényeken és tudja, hogy a nélkülözés nagy teher és átok is lehet. Ugyanakkor nem gondolja azt sem – miként azt akkor is sokan hitték és vallották –, hogy a gazdagság önmagában Isten áldását jelenti! A szegény, koldus Lázár történetében arra figyelmeztet, hogy a gazdagság óriási veszélyt is jelent és az üdvösség elveszítését is okozhatja! A gazdagság könnyen megront, önzővé és önteltté tehet. Megváltónk szavai súlyosak: „S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” (Mt 19, 24)

Bátran kérhetjük tehát a mindennapi kenyeret, mert Isten, a mi irgalmas Atyánk olyan túláradó bőséggel tudja megadni nekünk, mint amilyen túláradó bőséggel a Fiú borrá változtatta a többszáz liter vizet, megsokasította a kenyeret és szakadásig töltötte hallal a halászhálót! Adja, abban a bizalomban, hogy mi is követjük majd Őt: „Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe! Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek!” (Lk 6, 38)

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés