Kísértés, próbatétel és a gonosz lélek

Kategória: Hegyi beszéd Megjelent: 2015. május 05. kedd

Jézus a Hegyi beszédben a Miatyánk-imát egy nagyon erőteljes és azóta is sok magyarázatot kiváltó sorral zárja le:és ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól (Mt 6, 13). Felvetették, hogy talán nem is jó a fordítás és inkább azt kellene írni, hogy „ne engedj minket a kísértésbe” – Jakab apostol ugyanis nyomatékosan ezt írja: Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak 1, 13)

 

Ugyanakkor az is felvethető, hogy ha Isten nem is kísért a rosszra, de próba alá azért mégiscsak vet minket. Jakab apostol a fenti idézet előtti mondatában mondja: Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.” (Jak 1, 12)

Már az Ószövetségben többször olvassuk, hogy Isten próba alá veti az egész népet és az embereket egyenként is, így vizsgálva szívüket. Pál apostol szerint pedig Isten az egész személyes életünket próba alá veti és akkor „mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.” (1Kor 3, 13-15)

A gonosz lélek megkísért, Isten próba alá vet – természetesen van különbség a kettő között. Isten még a próbatétel által is növelni akar bennünket és mélyebb önismeretre (és Isten-ismeretre) vezetni, míg a gonosz lélek csak rombolni és akadályozni akar. A küzdelmet azonban nem kerülhetjük el! Hiszen Jézus Krisztusról is azt olvassuk, hogy mindenben kísértést szenvedett (Zsid 4, 15)! Ő, aki bűnt nem követett el, ismerte a kísértés súlyát és a gonosz lélek erejét. A pusztában kísértette a Sátán és egész nyilvános működése alatt harcolt  a gonosz lelkek légióival - és győzött felettük! Ugyanakkor a keresztfán átélhette az Istentől való teljes elhagyatottság próbatételét, agóniáját is. Ezért amikor Ő arra tanít minket, hogy azt imádkozzuk: ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól” – akkor pontosan tudja, hogy miért kér védelmet részünkre az Atyától!

Vannak, akik kétségbe vonják a gonosz lelkek létét – de Jézus Krisztus nem tartozott közéjük! Nyilvános szolgálatában jól láthatjuk, hogy pontosan meg tudta különböztetni, melyik bajnak mi az eredete. Ha például testi betegség volt az oka a süketségnek vagy a némaságnak, akkor egyszerű imával vagy a beteg testrészt megérintve gyógyította meg a beteget. Ha viszont a gonosz lélek rontása okozta a bajt, akkor „megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!” - Mk 9, 25)

Mi nem tudjuk mindig megkülönböztetni, mi honnan jön és minek mi az oka. Nincs meg bennünk a Szentlélek teljes világossága, alig-alig működik a megkülönböztetésünk jó és rossz, igaz és hamis között. Nem tudunk cizelláltan különbséget tenni, hogy ami épp történik velünk az Isten próbatétele vagy a gonosz lélek kísértése – de nincs semmi baj! Nyugodtan imádkozhatjuk: ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól”! Mennyei Atyánk nem fog megsértődni, nem elégedetlenkedik – hanem segít! Mert nem csak kísértéseken és próbatételeken megyünk keresztül, hanem kegyelmeken is. „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem engedi meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek.” (1Kor 10, 13)

A az ördög „embergyilkos kezdettől fogva” (Jn 8, 44), célja, hogy megrontson, megkötözzön, bűnre csábítson, bajba vigyen, rosszra kényszerítsen, beférkőzzön az életünkbe és leuralja azt.

A gonosz lélek nálunk lehet erősebb, Istennél azonban soha! Isten pedig a mi Atyánk! Ő a győztes bennünk, s így haladhatunk előre, kegyelemről kegyelemre a Szentlélek erejében. Olykor kísértést szenvedve, de el nem bukva - vagy ha mégis elbukva, hát az Úr kegyelméből újra talpra állva… Isten irgalmas és megbocsátó szeretetében.

*

Nem a tudásunk nagy, nem az akaratunk erős, nem lettünk bölcsek és kiválók – de hisszük, hogy Isten gyermekei vagyunk és felhatalmazást kaptunk, hogy így imádkozzunk: Mi Atyánk! Ő pedig meghallgat minket, eljön közénk, betölti szükségeinket, gyermekeként óv minket az erőnket meghaladó próbatételtől és megszabadít minket a gonosztól!

Szép életet akarsz élni? Erőteljes módon szeretnél imádkozni, akkor tedd azt, amit Mesterünk, imádkozz úgy, azzal a lelkülettel, ahogy megváltónk, Jézus Krisztus tette:

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved;

jöjjön el a te országod;

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe;

de szabadíts meg a Gonosztól.” (Mt 6, 9-13)

Károli fordításából hozzáimádkozva: „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!” (Mt 6, 13)

„Isten bölcsessége pedig igazolást nyer tettei által.” (Mt 11, 19)

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

 

Hozzászólások   

+1 #1 Keresztelő 2015-05-05 06:54
Kell, hogy reméljük, amikor imádkozunk, hogy Isten az Ő végtelen hatalmában ismeri az imádságot, amit szavainkkal megjelenítünk és a lelket is bennünk, amely oly nagyon vágyakozik megnyugodni benne, a Teremtőben.
Ezért minden imádságunk jó, különösen az engedelmességbe n mondott imádság.

Köszönöm Gyulának figyelmünk ideirányítását és a honlap fenntartásában való hűségét.

Legyen áldott az Úr Neve.
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés