Igazi és hamis kincsek

Kategória: Hegyi beszéd Megjelent: 2015. július 02. csütörtök

 Egy különös alakú, színes kis kavics is kincs lehetett gyerekkorunkban. Gyűjtögethettünk madártollat, színes falevelet, bélyeget, képecskéket – úgy tűnik, szívünkbe van írva, hogy kincskeresők legyünk. Bármilyen életkorban vagyunk is, lesznek dolgok, tárgyak – vagy épp emberek, eszmék -, amelyek kiemelkednek a többi közül és fontossá, kinccsé válnak életünkben.

Még napjainkban is, amikor a takarékosság évszázadait felváltotta a költekezés kultúrája, még ma is kincseket gyűjtünk a pénzünkért: élményeket, tárgyakat, kapcsolatokat. Ahogy azonban a gyermekkori színes kavicsról kiderül, hogy értéktelen (miért is?), úgy életünk összehordott javairól is könnyen bebizonyosodhat ugyanez. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kincset keresünk, gyűjtünk biztosnak tűnő kincseskamránkba!

 Földi életünk során arra nevelődünk, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, amiket a környezetünk is értékesnek talál. Attól érezzük gazdagabbnak magunkat, amit könnyen átválthatunk más anyagi javakra. Amiről azt hisszük – akár bevalljuk, akár nem -, hogy minket is értékesebbé tesz. Pénz, arany, értékes ékszerek, tárgyak… teljesen e kincsek bűvkörébe kerülhetünk. Jézus Krisztus egy példabeszédében külön is figyelmeztet ennek veszélyére:

 „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! – Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.” (Lk 12, 16-21)

 Földi életünkben sok mindent értékesnek találhatunk, ami azonban a végső elszámolásnál hiábavalóságnak bizonyul. Ekkor derül csak ki, hogy miközben azt gondoltuk, hogy értékes dolgokat gyűjtünk, értelmetlenül és haszon nélkül pazaroltuk éveinket, tehetségeinket, anyagi és lelki javainkat. Milyen fontos tehát, hogy minél korábban megtanuljuk megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a valódi kincseket az „üveggyöngyöktől”!

 Tanítónk a Hegyi beszédben nagy hangsúllyal beszél arról, hogyan és miért különböztessük meg a kincseket egymástól: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6, 19-21)

 Ahol a kincsed, ott a szíved! Ha a szíved, az életed csak a földi dolgok körül jár, akkor életed a mulandóságban, a hiábavalóságban rekedt. De mit viszel akkor Isten elé? Semmit és a semminél is kevesebbet. Talán furcsának tűnik erről beszélni, hiszen mit adhatunk mi Istennek, akié az egész Világmindenség? Semmit – valójában Isten az, aki meg akar jutalmazni minket azokért a mennyei kincsekért, amiket gyűjtöttünk. Jézus többször beszél erről, most csak egyet idézünk: „Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.” (Mt 10, 41-42)

 Isten legnagyobb és örök jutalma, ajándéka az örök élet a mennyek országában. Ez az egyetlen dolog amiért valóban érdemes küzdeni és aminek elveszítése a legnagyobb tragédia, ami embert csak érhet! Jézus Krisztus a legnagyobb hangsúllyal figyelmeztet erre: „Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, akkor leül majd dicsőséges trónjára. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’ A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’

 Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’ Erre azok is megkérdezik: ’Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?’ Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’ És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt 25, 31-46)

 A jó kincs az, ami az örök életre kamatozik a mennyek országában. Jó kincseket pedig a jócselekedetekkel lehet begyűjteni, learatni. Jó kincsek azok, amelyek a Szentlélek gyümölcseit termik bennünk és körülöttünk: „A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5, 22-23) A Szentlélek munkája bennünk, ajándék és gyümölcs, a megelőlegzett örök élet a mennyekben.

 Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés