Két úr – és az elmaszatolt élet

Kategória: Hegyi beszéd Megjelent: 2015. július 21. kedd

Az emberek általában szeretik elkerülni a határozott, egyértelmű döntéseket. Korunkra ez egyenesen népbetegséggé vált, amit a szülők adnak tovább a gyerekeiknek és főnökök az utódaik helyett létrejövő bizottságoknak. Nem kell már életre szóló házassági elkötelezettséget vállalni, hiszen „csak úgy is együtt élhetünk, aztán majd meglátjuk” – és a szülők pártolják ezt. Nem muszáj már felnőni és felelősséget vállalni se az életéért, otthon lehet maradni a mama-hotelben és élni úgy, ahogy épp jólesik. Az orvos is inkább elküldi a beteget még öt-hat felesleges vizsgálatra, ne övé legyen a felelősség, hátha…

Elmaszatolt életet szeretnénk élni, ami innen nézve is jó, meg onnan nézve is. Keresztények vagyunk, de csak óvatosan, nehogy bigottnak nézzenek minket. Házasok is vagyunk meg nem is, barátkozók is meg nem is, kocsmázók is meg nem is. Mindent meg tudunk magyarázni, mindig van kiskapu, csak semmi túlságos egyértelműség, nehogy számon lehessen kérni rajtunk valamit.
A szürke zónában élünk, amit kedvünk szerint mondunk fehérnek vagy feketének, ahogy épp a helyzet hozza. Jézus Krisztustól azonban nagyon távol áll ez a kétszínű szürkeség! A hegyi beszédben az égi és földi kincsekről szóló tanítást ezekkel a szavakkal zárja le: „Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6, 24)
Azt hiszed, hogy megúszhatod a döntést? A kellemetlen igazság az, hogy a nem-döntés is döntés, mégpedig a „széles út” mellett. Bizony, „tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba (pusztulásba, kárhozatba) visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Mt 7, 13-14) – mondja Jézus később, a hegyi beszéd vége felé. Önmagunk kényeztetése, a felelősség nem vállalása, az önzés világa, amelyikben gyerekkorunk óta oly jól érezzük magunkat, ez bizony a széles út. Ennek az útnak a legnagyobb bátorítója és igazolója a „mammon”.
A magyar katolikus lexikon meghatározása szerint a görög mammon szó az arám mamóna szóból származik, és eredeti jelentése: vagyon. A zsidó bölcsességi irodalomban és a Talmudban gyakori szó, értelme: „minden, ami tulajdonként birtokolható” azaz nem csupán pénz. Jézus a mammon említésekor a dolog gyökerét és lényegét ragadja meg, amikor a mammont démoni hatalomként mutatja be, mely a vagyon rabjává teszi a kapzsi embert, s melynek szolgálata nem összeegyeztethető Isten szolgálatával. (Birtokolni akarsz, s közben téged vesznek birtokba…) Röviden: Isten rabja, vagy a pénz, vagyon, hírnév, hatalom, - összefoglalva, a mammon - rabja vagy? Melyiket szolgálod?
A Messiás leszámol azzal a szabadság-illúzióval is, amivel a bűnös ember hitegeti magát, aki azt mondja: azt teszem, amit akarok. A legkevésbé sem! Nem vagyunk önálló, zárt rendszerek, akiket semmi külső befolyás nem ér, hanem épp ellenkezőleg, az anyagi- és szellemvilág felé nyitott személyek, akiket sok minden befolyásol. Hat ránk a világ sokféle kívánsága, a gonosz lelkek megrontása, megkötözése és csábítása – de Isten hívó, felemelő szava is! Kire hallgatsz, melyik befolyásnak engedsz utat az életedben?
Paradox módon, egyedül Isten védelmező kezei alatt, Isten rabjaként juthatok el a belső szabadságra és szabad döntésre, mert egyedül Isten az, aki tökéletes szabadságban él és szeretetéből fakadóan teremtményeit is meghagyja szabadságukban. Míg a démoni mammon a rabjává tesz és leural (végül elrabolva az egész életemet), addig Isten a barátjává emel és felszabadít egy valóban szabad életre.
Ha hallgatunk a Messiás szavára, nekünk is le kell számolnunk illúzióinkkal. Nem hitegethetjük tovább magunkat, hogy Isten így is szeret minket (ami igaz), ezért tetteinknek nem lesznek következményei (ami nem igaz). Nem bújhatunk el a szürke zónában, mert az egyre sötétebb lesz és végül koromfeketének bizonyul. Ki kell lépnünk Isten világosságába, döntenünk kell mellette, és ezt a döntést senki nem hozhatja meg helyettünk! Ha pedig mellette döntöttünk, akkor el kell fogadnunk a minket a bűnből kiváltó Krisztus Jézus tanácsait, ami az igaz életre és a valódi szabadságba vezetnek minket.
 Mammon és pokol – vagy Isten és mennyország? A döntés rajtad áll…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés