A csodatévő

Kategória: Jézus élete Megjelent: 2019. október 08. kedd

Sok gyógyító létezett Izraelben – és a többi népeknél -, az ördögűzés sem volt ismeretlen. Jézus azonban nem egy volt a vándor gyógyító karizmatikusok közül, hanem messze kimagaslott közülük az általa, az emberek érdekében végbe vitt csodák mennyiségével és minőségével egyaránt – nem beszélve a természet erőinek lecsendesítéséről -, amiket látva szintén félelem fogta el az embereket, s kérdezgették: Ki ez az ember, hogy még az ördögök is, a természet erői is engedelmeskednek neki? (A messiási csodákról később külön írok.)

„Van még sok egyéb is, amit Jézus tett, s ha azokat egyenként mind megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.” (Jn 21, 25)
Ki ez az ember és hogyan tehetett ilyen csodákat? Most néhány olyan dolgot szeretnék említeni, ami nélkül Jézus szolgálata is csorbult volna.
Ezek közül az egyik a megkülönböztető képessége, amelyikkel mindig pontosan meg tudta mondani, hogy a baj oka testi, vagy lelki eredetű, gyógyításra vagy szabadításra van szüksége a bettegnek. Ki kell parancsolni a süket és néma lelket az emberből, vagy ujját a fülébe dugva kell egyszerű parancsot adni a gyógyulásra? Ez a megkülönböztető képesség tanulással és gyakorlással, a tapasztalatok megszerzésével növelhető, de egyben isteni kegyelem is, amire az Úr Izrael fiait évszázadok óta nevelte. A Tóra, a törvények tele vannak megkülönböztető szabályokkal, például a tejes és vizes ételek, a tiszta és tisztátalan állatok, bűnös tettek és nem bűnösök szétválasztása. A pogány népek a saját isteneket azonosították más népek isteneivel – így lehet Zeusz egyben Jupiter is -, és így egybemosták a dolgokat, Izrael Istene pont ellenkezőleg, mindenki mástól megkülönböztette magát és népét is szentnek, azaz mindentől elkülönítettnek akarta látni.
Másik fontos tényező Jézus teljes odaadottsága az Atyának és a szolgálatnak. Most egy olyan példát szeretnék erre hozni, ahol Jézus zsidó ember számára elborzasztóan radikális szavakat használ ennek megvilágítására. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy Izraelben isteni parancsnak számított a házasság és a gyermekek nemzése – Mózes első könyvében elhangzó szavakra utalva: szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet – a meddőséget Isten büntetésének tartották, a családtól való elszakadást és a nőtlenséget pedig a Tízparancsolat harmadik parancsolata elleni véteknek.
Jézus pedig ezt mondja: „Mert vannak házasságra alkalmatlanok, akik anyjuk méhétől így születtek, és vannak házasságra alkalmatlanok, akiket az emberek tettek házasságra alkalmatlanná, és vannak házasságra alkalmatlanok, akik önmagukat tették házasságra alkalmatlanná a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!”  (Mt 19, 12 – szó szerint heréltekről beszél, ami drasztikus kifejezés, és szintén tilos és bűn volt) Jézus szerint tehát az Istennek, az Atyának való elkötelezettség felülír minden mást, az Istennek vágzett munka teljes szabadságáért el kell hagyni mindent, ami akadályozhatja azt. (Ezért küldi ki a falvakba tanítványait is saru, váltás ruha, bot, tarisznya nélkül, hogy megtapasztalhassák a teljes kiszolgáltatottságot, de egyben a mindenható Atya gondviselő szeretetét is.)
Végül el kell mondanunk azt is, hogy mivel Jézus tökéletesen megőrizte belső szabadságát és tisztaságát – legyőzve a test, a világ ésa gonosz lélek minden kísértését -, ezért a Szentlélek is teljesen szabadon tudott benne munkálkodni. Legszebb példája ennek, amikor Jézus elindul, hogy Jairus, egy zsidó elöljáró leányát feltámassza a halálból. Nagy tömeg követi, s neki esze ágában sincs most másokat gyógyítani.  Azonban „egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok. Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: Ki érintette meg a ruhámat? Tanítványai azt felelték neki: Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem? Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.” (Mk 5, 23-34)
Bár Jézus emberi természetével nem akart gyógyítani, Isten emberszerető jósága mégis rögtön válaszolni tud az asszony hitére, a Szentlélek ereje kiárad, és az asszony meggyógyul. Jézus pedig nem haragszik – bár a trövények szerint a vérfolyásos beteg érintése őt is tisztátalanná tette -, hanem megnyugtatja a beteget és jóvá hagyja gyógyulását.
Megkülönböztető képesség, teljes odaadottság és belső szabadság – amelyekre Jézusnak egyébként is nagy szüksége van a vele szemben növekvő ellenállás miatt…

Sípos (S) Gyula

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés