Tanúságtételek, beszámolók

Beszámoló a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány 2006. évi munkájáról

Igen, mi mélységesen hiszünk abban, hogy ez az ország a Szeretet földje lehet. Bár látjuk az ezzel ellentétes jeleket, eseményeket, de nem ezekre nézünk, hanem a szívünkben lévő vízióra - hogy a Magyarországon élő emberek megbékélnek egymással, elfordulnak a rossztól és jó célokat tűznek ki maguk és közösségeik elé. Lehetőségeket teremtenek  képességeik és tehetségeik kibontakozásához, és megerősítik egymást a szeretet útján. Ezt szolgálja a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány is a maga eszközeivel, együttműködve minden lehetséges partnerrel: emberekkel, közösségekkel és szervezetekkel egyaránt.
- Harmadik alkalommal szervezzük országosan a Nemzeti Imanapot (január 18, Szent Margit ünnepe). A három év alatt összesen 14.000 ingyenes imafüzetet adtunk át azoknak, akik kérték, és most új füzeteket is nyomtattunk (Magánkinyilatkoztatások Magyarorszáról), amelyek a lelki megújulást segítik. (A Nemzeti Imanapot már sok helyen megtartják az országban, egyének is, közösségek is. Van, ahol a templomban gyűlnek össze imaórára, van ahol egész napos szentségimádás van, vagy épp szentmise, más helyeken pedig lakáskokban jönnek össze, hogy közösen imádkozzanak hazánkért e napon.)
Tovább folytattuk a rák gyógyszeréért, a rákos betegért és minden betegért tartott gyógyító összejövetel-sorozatot az országban, valamint egyéb előadásokat és missziós alkalmakat (Budapesten több helyszínen, Makkosmárián, Mátraverebély-Szentkúton, Csömörön, Vácott, Csóron, Érden, Törökbálinton, stb.).
- Egy ingyenes füzetbe (Engedélyezett gyilkosságok) összefoglaltuk a tizenéveseknek szóló felvilágosító szórólapsorozatot (drogokról, abortuszról, függőségekről, a helyes életvezetésről, stb.). Ezekhez kapcsolódva előadásokat is tartottunk néhány iskolában.
- Továbbra is megjelentettük a két ingyenes időszaki kiadványunkat (Élő Szeretetláng, Fordulat). Újra kinyomtattuk a keresett, de már elfogyott ingyenes füzeteket és újat is adtunk ki.
- Alapítványunk továbbra is szeretné elősegíteni a kreativitás és alkotókészség kibontakozását. A Zarándok Kiadóval együttműködve a zarandok.hu honlapon a képzőművész galéria mellett létrejött az irodalmi galéria is, mindkettőben egyre több alkotó bemutatkozásával. Támogattuk két könyv megjelenését. (Szeretet történetek – irodalmi antológia, és a Magyar jelenség). Sikerült megvalósítani néhány képzőművészeti kiállítást is (Fény Galéria, Dávid ház).
- Törökbálinton – székhelyünkön – bekapcsolódtunk az egyházközségi zsinat, valamint a lelki napok, házas találkozók szervezésébe. Ugyancsak itt kezdődött az espereskerületi kapcsolatok kiépítése és találkozó szervezése, amibe szintén örömmel bekapcsolódtunk. Ezen kívül több nagyobb jelentőségű találkozó munkájában is részt vettünk (Magyar Könyv Ünnepe, Szeretetláng Országos Találkozó Budapesten, Regionális Karizmatikus Találkozó Alcsútdobozon, az évente megrendezett Szeretet Földje Találkozó Törökbálinton, az Isteni Szeretet Közösségbe szervezett lelki napok, a zarándok honlap baráti társaságának találkozói, stb.).
- Továbbra is lehetőséget és segítséget biztosítottunk adománygyűjtésre az Alapítványon keresztül más – céljainkkal egyező – szervezeteknek. Így tudtuk támogatni a Lendvai Károly Férfikórust és az óvodába fel nem vett gyerekek számára szervezett keresztény baba-mama klubot (délelőtti foglalkozások).
Az Alapítvány munkáját Törökbálint Önkormányzata, Törökbálint Római Katolikus Egyházközsége, valamint cégek és magánszemélyek anyagi támogatása tette lehetővé. Köszönjük a 2006-ban kapott 1%-os támogatást is. Ennek összege mintegy 441.000 Ft volt. Az összegből 70.000 Ft-ot a Baba-Mama klub támogatására, 100.000 Ft-ot a zarandok.hu támogatására, 200.000 Ft-ot a Nemzeti Imanap költségeire, 71.000 Ft-ot pedig az Alapítvány költségeire fordítottunk.
Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik munkánkat anyagiakkal, ötleteikkel, szervezői munkával, illetve imáikkal segítették. Nélkülük egy programunk sem valósulhatott volna meg.
Továbbra is bízunk segítségükben és közreműködésükben.
Kérjük azt is, ha tehetik, az 1% felajánlásával segítsék munkánkat: Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány Asz.: 18684319-1-13.  (Bővebb információ a 23/330-585-ös, a 30/3388-245-ös telefonszámon
Tisztelettel: Sipos Gyula alapítványi képviselő, 2007.01.12.

Beszámoló a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány 2007. évi munkájáról

Mi a Szeretet földje? Egy szívünkben dédelgetett kép, de egyben Isten országának megvalósulása is közöttünk, ahol az  emberek megbékélnek egymással, elfordulnak a rossztól és jó célokat tűznek ki maguk és közösségeik elé. Lehetőségeket teremtenek  képességeik és tehetségeik kibontakozásához, és megerősítik egymást a szeretet útján. Ezt szolgálja a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány is a maga eszközeivel, együttműködve minden lehetséges partnerrel: emberekkel, közösségekkel és szervezetekkel egyaránt.

- Negyedik alkalommal szervezzük országosan a Nemzeti Imanapot (Január 18, Szent Margit ünnepe). A megszokott ingyenes imafüzet mellett most megjelentettünk egy új, ökumenikus elmélkedő füzetet (és plakátot) is, mert sok helyütt a testvér-felekezetek is bekapcsolódtak az Imanap szervezésébe. 
- Gyógyító összejöveteleket tartottunk több helyütt az országban. Néhány helyszín: Budapest, Törökbálint, Eger, Vác, Csatka, Sásd, Siklós, Nógrádmegyer (Törökbálinton és Vácott többször is…)
- Iskolai felvilágosító előadásokat tarthattunk Budapesten 4 általános iskolában és gimnáziumban a drogokról, függőségekről, a korai szexualitásról, stb.
- Megtartottuk Törökbálinton a szokásos lelkigyakorlatokat és a Szeretet Földje hétvégét (kiállítással, gyógyító összejövetellel, stb.), (de lelkigyakorlatot tarthattunk pl Nyáregyházán is…).
- Részt vettünk a Városmisszión – az Oktogonnál volt egy missziós sátrunk egész héten át, ahol változatos programokkal, az evangélium hirdetésével és imaszolgálattal készültünk minden nap.
- Továbbra is kiadjuk ingyenes kiadványainkat: az imafüzeteket, a felvilágosító szórólap-sorozatot a tizenéveseknek (drogokról, abortuszról, függőségekről, a helyes életvezetésről, stb.) és füzetet, a plakátokat és rendszeresen megjelentettük a két ingyenes időszaki kiadványunkat (Élő Szeretetláng, Fordulat). Újra kinyomtattuk a keresett, de már elfogyott ingyenes füzeteket és újat is adtunk ki…
- Ősszel elindítottuk az ingyenes Szeretet Földje Missziós Iskolát, amelynek célja a misszióslátásmód és gyakorlat kialakítása a résztvevőkben.
- Alapítványunk továbbra is szeretné elősegíteni a kreativitás és alkotókészség kibontakozását. A Zarándok Kiadóval együttműködve a zarandok.hu honlapon a képzőművész galéria mellett létrejött az irodalmi galéria is, mindkettőben egyre több alkotó bemutatkozásával. Támogattuk több könyv megjelenését, valamint képzőművészeti kiállítást.
- Bekapcsolódtunk több nagyobb szabású esemény munkáiba is, szervezőként és résztvevőként. Ilyen volt többek között a törökbálinti egyházközségi zsinat, (valamint a lelki napok, házas találkozók helyben), a Szeretetláng Országos Találkozó, Regionális Karizmatikus Találkozó, Igaz Élet Istenben Találkozó, Esperes-kerületi Találkozó, Szent István Könyvhét, Országos Ökumenikus Imanap a SYMA-csarnokban, a zarándok honlap baráti találkozói, stb.
- Továbbra is lehetőséget és segítséget biztosítottunk adománygyűjtésre az Alapítványon keresztül más – céljainkkal egyező – szervezeteknek. Így tudtuk támogatni a Lendvai Károly Férfikórust és az óvodába fel nem vett gyerekek számára szervezett keresztény baba-mama klubot (délelőtti foglalkozások) valamint a törökbálinti Római Katolikus Egyházközséget.

Az Alapítvány munkáját Törökbálint Önkormányzata, Törökbálint Római Katolikus Egyházközsége, valamint cégek és magánszemélyek anyagi támogatása tette lehetővé. Köszönjük a 2007-ban kapott 1%-os támogatást is. Ennek összege 1.068.000 Ft volt. Az összegből 120.000 Ft-ot a Baba-Mama klub, 120.000 Ft-ot a Lendvai károly Férfikórus, 400.000 Ft-ot a római katolikus egyházközség kapott, 100.000 Ft-ot a zarandok.hu támogatására, 260.000 Ft-ot a Nemzeti Imanap költségeire, 68.000 Ft-ot pedig az Alapítvány költségeire fordítottunk.
Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik munkánkat anyagiakkal, ötleteikkel, szervezői munkával, illetve imáikkal segítették. Nélkülük egy programunk sem valósulhatott volna meg.
Imádkozunk értük és minden jótevőnkért! Továbbra is bízunk segítségükben és közreműködésükben.
Kérjük azt is, ha tehetik, az 1% felajánlásával segítsék munkánkat: Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány Asz.: 18684319-1-13.  (Bővebb információ a 23/330-585-ös, a 30/3388-245-ös telefonszámon
Tisztelettel: Sipos Gyula alapítványi képviselő, 2008.01.09.

Beszámoló a Szeretet Földje Missziós Iskoláról

Néhány éve már érlelődött bennem, hogy szervezzünk egy olyan sorozatot, ahol azt a missziós látásmódot közvetítjük a hallgatóknak, ami a Szeretet Földje víziójából fakadt. Végül 2007 őszén - a törökbálinti egyházközségi zsinat sikere után - nagy levegőt véve belefogtunk. Hálás vagyok Istennek, hogy végül elkezdtük - nagyszerű emberekkel ismerkedtünk a közös találkozók alatt! (14-en voltunk.)

Havonta egy szűk napot töltöttünk együtt, mindig egy témát körüljárva imában, előadásban, közös beszélgetésben, kirándulásban. Az első alkalommal az önismeret-Istenismeret volt a központi téma, ezt követte az Egyház és az Ország, majd azt néztük meg, hogyan tudunk belépni a hit világába, mit jelent az evangelizáció és misszió, hogy érti ezt a Szeretet földje, mi a missziós lelkület, a közösség és tanítványság...

Nem csak beszélgettünk és imádkoztunk egymásért, de igyekeztünk segíteni az iskolába járók saját programjai megvalósításában. így jutottunk el Nagyfaluba egy missziós összejövetelre, és adtunk szórólapokat, ingyenes füzeteket igény szerint mindenkinek.

El kell mondanom, hogy néhányan egészen felbátorodtak, imaszolgálatot kezdtek, zarándoklatot, imanapot szerveztek, de volt olyan is közöttünk, aki a belső lelki életében lépett nagyot előre a Szentlélek ajándékai által.

Isten közöttünk volt és remélem azután is megsegít minket! Ősszel pedig újra meghirdetjük a missziós iskolát és remélem, hogy - tanulva a hibáimból -, az még ennél is jobban fog sikerülni! Az iskola ingyenes, és mindenkit szeretettel várunk!

Sipos Gyula

Beszámoló a 2008. október 11-i Szeretet Földje Találkozóról

Hálásan köszönjük Istennek, és minden résztvev?nek, akik eljöttek, az idei Találkozóért. A törökbálinti templom teljesen megtelt a lelki napra, és az Úr gyógyulásokkal is megajándékozott minket. A kiállítás megyitója és a zenés m?sor is jól sikerült, s?t ezen az utolsó programon a fiatalok többször is lelkes tapssal jutalmazták az el?adókat már a m?sor közben…

A lelki nap f? témája az életrendezés és megújulás volt. Regina n?vér az életszentség útjáról beszélt, én az életrendezés fontosságáról, Bocsa József atya pedig a megbocsátás útján vezetett végig minket. Tarnóczi Marika és Márton Gábor tanúságtétele él? példákat mutatott nekünk Isten szeretetér?l és a ráhagyatkozó életr?l. (A három tanítás rövid összefoglalóját T?késné Papp Erika készítette, ezt lentebb olvashatjátok.)

A gyógyító misén Bohn istván atya tanított minket. Isten több gyógyulást is megmutatott, amit a testvérek visszaigazoltak. (Pl. egy szívbillenty?-zavarban szenved? asszony sírva-örülve mondta, hogy úgy érezte, kitágult a mellkasa a mise alatt, ahogy átjárta az Úr szeretete, s mintha egy hatalmas súly hullott volna le róla, az egész testér?l – s most rendesen tud lélegezni is és könny?nek érzi magát. Egy er?s gerincfájdalmakkal küzd? és betegállományban lév? férfi háta is meggyógyult, elt?nt minden fájdalom bel?le. Egy másik férfi olyan betegen jött el a találkozóra a feleségével, hogy azt hitte, a ment?k fogják elvinni. A mise alatt átjárta Isten szeretete és meggyógyult. Egy id?s asszony a szent vér felmutatásakor azt érezte, hogy kétszer is átjárja Jézus gyógyító vére, és meggyógyult…) A mise után az imaszolgálatban hat csoportban imádkoztunk a személyes kérésekért.

Rövid összefoglaló az el?adásokról:

Regina Collins n?vér

Imádkozzatok Magyarország megtéréséért!

Megtartani Isten törvényeit, a Tíz parancsolatot.

Ima azért, hogy az ország és vezet?i is , térjenek meg.

(A n?vér tiltakozó levelet írt az angol parlamentnek az embriókon végzett kísérletek ellen)

hazugság, rossz gondolatok b?ne (Mt. 15.:)

lustaság b?ne: lustaság miatt nem segíteni a rászorulónak

Mt. 12.

Colossei levél, 3. fejezet

5 vers: paráznaság

8. vers: vessétek el magatoktól: haragot, indulatot, káromkodást, rossz akaratot

ha szeretünk valakit, azzal tiszteletteljesen beszélünk, bármit is érzünk iránta sz adott pillanatban

9. vers: Ne hazudjatok egymásnak! Akinek szokásává

Válik a hazugság, nehéz leszokni róla. Jézust kell kérni, hogy megszabadítson.

És böjtölni kell!!! Gyakran fogyókúrázunk, böjtölünk, hogy szebb legyen a testünk. Mindig böjtölnünk kell, ha lelkileg szebbek akarunk lenni.

12. vers: Viseljétek el egymást, bocsássatok meg egymásnak..

Ha életünkben állandóan a jó dolgokra koncentrálunk BOLDOGOK leszünk

Ha -„- rossz -„- DEPRESSZIÓSOK leszünk.

8- parancsolat:

Ne hazudj, ne mondj rosszat másokról:

Ne mondjunk másokról hamisat,

S?T mások hibáit kibeszélni, pletykálkodni, kritizálni is tilos.

Kerüljük még az ilyen társaságot is, vagy tereljük át másra a beszélgetést. Aki pletykál, azt szeretetb?l állítsuk le, hogy ? se vétkezzen. Kérjük hozzá Jézus segítségét ( ha megkérjük, segít!)

Okkult dolgok: jós, kártyajóslás (tarot, nagyon gonosz dolgok kapcsolódnak hozzá), halott lelkek megidézése, reiki (ha megtörtént a beavatás, gyógyító imát kell kérni

Öröklött rossz: Jézus nevében ellene mondunk minden öröklött rossznak: a haragnak, ami családunkat rombolja. Jézus nevében megkötözünk minden er?szakos, gonosz lelket, ami családunkban, ?seinkben volt. Keresztségünk mossa le.

Nov 29.: Írjuk le azok nevét, Akiknek még nincs hitük. Minden nap imádkozzunk értük. A találkozó el?tt rövid id?vel hívjuk meg ?ket erre a találkozóra.

Sípos Gyula:

A gyógyulás csak els? lépés Istenhez.

A gyógyuláshoz Istennek

• néha nem kell sok b?nön áttörnie a fizikai gyógyításhoz
• de sokszor nem így van

Isten óvatosan, lassan vigyázva bogozza ki a bennünk lév? összegabalyodott „szálakat”, gordiuszi csomókat. Mikor Isten ezt elkezdi, számunkra nehéz: felnyílik a „tályog”, életünk sötét oldala. DE ezen is keresztül kell menni a gyógyuláshoz.

Cél az elrendezett, krisztusi élet - Mária példája a krisztusi életre.

Bocsa József (Váci piarista szerzetes pap)

Kiengesztel?dés, megbocsátás, gyógyulás

(ez a három összefügg)

Egy kis kitér?:

Elmesélt egy történetet, egy n?r?l, aki s?r? rosszullétei miatt felkészült arra, hogy rákbeteg. Elment a n?gyógyászhoz, aki hosszasan megvizsgálta. Utána mosolyogva gratulált. „Asszonyom, Ön gyermeket vár”.

Utalt Magyarország nehézségeire, „Magyarország sem rákos, csak gyermeket vár”

Említette..???Csirik??. atya könyvét: címe „Az öt seb titka” (talán nem pontos a cím és az atya neve). Ebben áll: A trianoni békekötés Jézus szíve ünnepének napján történt. Akkor hasították ki Magyarországból az öt részt (= öt seb), akkor kaptuk ezt a stigmát, akkor váltunk hasonlóvá Jézushoz

Az ember akkor m?ködik helyesen, ha a szép, jó, egység=harmónia, (ezek a transzcendetális értékek) átvisznek minket Isten világába.

A baj oka:

• Leromboltuk (= döntéseink által) magunkban ezeket a transzc. értékeket, vagy
• Mások lerombolták bennünk (pl. ?seink is lerombolhatták, akor születésünkt?l hozzuk ezeket a sérüléseket.)

Hogyan jöhet létre a transzc. értékekkel való helyes viszony az életünkben ?

Küls?, bels? ellenségek számbavétele és kiiktatása életünkb?l.

Küls? ellenségei a transzc. értékeknek:

• Minket bántó emberek (TEST)
• Istennel szembefordult világ (VILÁG)
• Bukott angyalok(ördögök) (SÁTÁN)

Bels? ellenségei a transzc. értékeknek:

• Saját megromlott természetünk
• Meglév? betegségeink
• Szenvedélyeink
• Rossz szokásaink

Mi betegedhet meg az emberben?

• ÉRTELME, ami jó felé vezetne
• HITE, ami a jó felé vezetne

És minden más, de az el?z? kett? a legf?bb betegségforrás. Továbbá:

• Akaratunk, ami a jó mellett döntést irányítja
• Szemünk, fülünk, érzékszerveink,
• Szívünk, amivel szeretet kellene befogadni és továbbadni
• BIZALOM, amivel Isten és a többi ember felé kellene fordulni.

A legf?bb káros hatások más emberekt?l:

• Megaláztatás,
• Er?szak,
• Elnyomás,
• Becsületünkben okozott károk.

A küls?- bels? sebek a bántás után megmaradnak, képtelenné tesznek arra, hogy a transzc. értékek mellett döntsünk.

Bukott angyalok = véglegesen megromlott az értelmük, véglegesen Isten ellen fordultak

- Hamis, fantom képet alakítanak ki Istenr?l („Isten irígy, féltékeny”)

- Hamis képeket alakítanak ki bennünk egymásról,

- Önmagunkról.

- a megbocsátásban, szeretetben okoznak zavart a fejünkben, így nem tudunk megfelel?képpen dönteni

- betegséget okoznak, megszállják az embert

Hol van az ember gyógyulásának legf?bb kulcsa

• Istenben: ? a jó, szeretet, szép legf?bb eszközl?je számunkra

(B.J. ??Csirik?? atyát idézte: nem csak az angyalokkal kell szövetséget kötnünk, hanem az emberekkel, akik egyfelé mozdítanak minket.)

• Jézus tanításával, „testével” kell táplálkoznunk.

Miért jött el Jézus, miért lett emberré?

• Hogy a sátán ( a hazugság atyjának) erejét megtörje
• Mivel saját magunkkal sem élünk harmóniában, ez a megbomlott összhang ismét helyreáljon.
• Megmutassa: mindannyian ugyanannak az Atyának a gyermekei vagyunk. Egymásnak testvérei, nem ellenségei.

Miben áll Jézus kiengesztel? m?ve?

• Megbocsát annak, aki bánja b?nét (amíg nem látjuk b?neinket, Isten sem tud megbocsátani)
• A megbocsátás után Jézus soha többé nem tartja számon b?neinket (nem úgy, mint mi!)
• Megszabadít a függ?ségekt?l, gonosz lelkek általi kötöttségekt?l
• Meggyógyítja betegségeinket

És

• Felszólít: bocsássunk meg az ellenünk vétkez?knek.

( Hiába megyünk a gyóntató székbe b?neink bocsánatáért, ha mi tovább ápolgatjuk a minket ért sérelmeket. )

„Minden lehetséges annak aki hisz” Jézus.

(Mit jelent a megbocsátás. Ez a rész id? hiányában nem került el?adásra)

Hogyan végezzük a megbocsátást?

Ez akarati, nem érzelmi.

• Le akarok mondani a bosszúról, elengedem
• Ez az elengedés „Méregtelenít”.
• Felszabadulnak azok az energiáink, amelyet a visszavágás lehet?ségére szántunk.
• Eltávoznak azok a „mérgek”, amik bent voltak a sérelmek miatt (idézet v.-kit?l: „olyan volt, mint egy vesetisztítás, míg végig imádkoztam a megbocsátást.”)

Lemondok a bosszúról, Istennek adom a dolgot (és az ellenségem javát akarom ?!)

Kinek kell megbocsátani?

• Minket bántóknak
• Önmagunknak
• Istennek (mit bocsátunk meg Istennek? - pl. azt hogy nem úgy bánt velünk, ahogyan szerettük volna, engedte a nehézségeket. A sátán ülteti el ezeket a gondolatokat bennünk. Isten jobban tudja mire van szükségünk.)

Kit?l kérünk bocsánatot?

• Istent?l
• A bántott személyt?l
• Önmagunktól, ha olyannal bántottam magamat, amiért nem vagyok felel?s. (A gyerek életébe beépül, ha a szülei között viszály van. Azt hiszi a gyermek, a viszály miatta van.)

Hogyan bocsáthatunk meg konkrétan?

Egy lelkigyak-on sorba veszem, ki bántott meg?

Ima:

„ Jézus nevében megbocsátok X.Y.-nak (vagy, neked), azért, hogy ezt meg ezt tetted velem.”

Hogyan kérhetünk bocsánatot magunktól? Hogyan bocsáthatunk meg magunknak?

• Bánjuk meg
• Gyónjuk meg
• Utána kérjünk bocsánatot

Ima:

„Köszönöm , Jézus, Hogy megbocsátottál nekem, a Te nevedben én is megbocsátok magamnak és ellene mondok az önvád lelkének és Te rendelkezz vele.”

Ha a gyerekek szülei viszálykodását magukra veszik:

Ima:

„Uram bocsásd meg Szüleim és azok b?neit, akik miatt én magamat vádoltam. Szabadíts meg ett?l a hamis b?ntudattól. A te nevedben ellene mondok annak az önvád lelkének, aki engedi bennem a hamis b?ntudatot. Önvád lelke, Jézus nevében parancsolom neked, hogy távozz t?lem, menj Jézushoz és ? rendelkezzen veled.”

Milyen bántások történnek?

Nem csak minket bántanak, mi is bántunk másokat.

Kibékülés

• El?ször lélekben kérjünk bocsánatot a bántottól
• Utána négyszemközt Jézussal Isten jelenlétébe helyezkedni
• Jézus nevében bocsánatot kérni
• Ha alkalom adódik, akkor szóban a bántottól bocsánatot kérni

és

• Kérni: Jézus szabadítsa meg ?t a gonosz lelkekt?l.

Beszámoló a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány 2009. évi munkájáról

Mi a Szeretet földje? Egy szívünkben dédelgetett kép, de egyben Isten országának megvalósulása is közöttünk, ahol az  emberek megbékélnek egymással, elfordulnak a rossztól és jó célokat tűznek ki maguk és közösségeik elé. Lehetőségeket teremtenek  képességeik és tehetségeik kibontakozásához, és megerősítik egymást a szeretet útján. Ezt szolgáljuk a magunk eszközeivel, együttműködve minden lehetséges partnerrel: emberekkel, közösségekkel és szervezetekkel egyaránt. Röviden összefoglalva néhány programunkat:

- Hatodik alkalommal szervezzük országosan a Nemzeti Imanapot (Január 18, Szent Margit ünnepe). Az ingyenes füzeteket, a plakátokat és a kedvezményes árú missziós kiadványokat eljuttatjuk és mindenkinek, aki kéri.

- Missziós összejöveteleink száma örvendetesen tovább növekedett. 42 alkalmat tartottunk szerte az országban, döntő többségben gyógyító összejövetelt, és néhány evangelizációs előadást. Ezen felül szervezőként és előadóként két Szentlélek-szemináriumon és egy gyógyító szemináriumon vettünk részt. Azon kívül néhány iskolában is tarthattunk felvilágosító, megelőző előadást tizenéveseknek és bemutathattunk egy ifjúsági műsort is gyermekotthonban. (Missziós alkalmaink, többek között: Vác, Törökbálint, Köveskál, Alsónémedi, Keszthely, Makkosmária, Kaposvár, Eger, Budapest, Sülysáp, Nógrádmegyer, Kunszentmárton, Budaörs, Szeged, Edelény, Tárnok, Sóskút, Székesfehérvár, Torbágy, stb. Ebben az évben időhiány miatt nem szerveztük meg az ingyenes Szeretet Földje Missziós Iskolát - amelynek célja missziós látásmód és gyakorlat kialakítása a résztvevőkben – de 2010-ben ezt szeretnénk újra elindítani.)

- Törökbálinton egész évben végeztük a szokásos munkát az egyházközségben, a lelkipásztori kisegítői munkát az igeliturgiával, a lelkigyakorlatokat és a Szeretet Földje Találkozót (kiállítással, gyógyító összejövetellel, és ingyenes koncerttel.)

- Három képzőművészetit kiállítást szerveztünk, az egy csoportost, ami jótékony célú volt, egyet a Szeretet Földje Találkozó keretében, s egyet Budapesten a Gellért-hegyi Sziklakápolnában.

- Továbbra is kiadtuk ingyenes kiadványainkat: az imafüzeteket, a felvilágosító szórólap-sorozatot a tizenéveseknek (drogokról, abortuszról, függőségekről, a helyes életvezetésről, stb.) és füzetet, a plakátokat és rendszeresen megjelentettük a két ingyenes időszaki kiadványunkat (Élő Szeretetláng, Fordulat). Újra kinyomtattuk a keresett, de már elfogyott ingyenes füzeteket és újat is adtunk ki. Ezen kívül terjesztjük kedvezményes árú missziós kiadványainkat is. (Bár úgy tűnik, hogy amíg ingyenes a kiadvány, addig keresik, amikor már fizetni kell érte – 300 Ft-ot – már nem kell…)

- Részt vettünk a Zarándok Honlap működtetésében, amelynek látogatottsága folyamatosan emelkedik őszre elérte a napi 900-1.000-es látogató számot. Ez lehetőséget biztosít nekünk, hogy minél több emberhez juttassuk el a Szeretet földje üzenetét. Alapítványunk továbbra is szeretné elősegíteni a kreativitás és alkotókészség kibontakozását. A Zarándok Kiadóval együttműködve működtetjük a zarandok.hu honlapon a képzőművész galériát és az irodalmi galériát - mindkettőben egyre több alkotó bemutatkozásával. Támogattuk több könyv megjelenését is.

- Bekapcsolódtunk több nagyobb szabású esemény munkáiba is, szervezőként és résztvevőként. Ilyenek voltak többek között a törökbálinti lelki programok, a Szeretetláng Országos Találkozó, a Regionális és Országos Karizmatikus Találkozó, Szent István Könyvhét, stb.

- Továbbra is lehetőséget és segítséget biztosítottunk adománygyűjtésre az Alapítványon keresztül más – céljainkkal egyező – szervezeteknek. Így tudtuk támogatni a Lendvai Károly Férfikórust és az óvodába fel nem vett gyerekek számára szervezett keresztény baba-mama klubot (délelőtti foglalkozások) valamint a törökbálinti Római Katolikus Egyházközséget.

Az Alapítvány munkáját Törökbálint Önkormányzata, Törökbálint Római Katolikus Egyházközsége, valamint cégek és magánszemélyek anyagi támogatása tette lehetővé. Köszönjük a 2008-ban kapott 1%-os támogatást is. Továbbra is bízunk segítségükben és közreműködésükben. Kérjük azt is, ha tehetik, az 1% felajánlásával segítsék munkánkat: Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány adószám: 18684319-1-13.

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik munkánkat anyagiakkal, ötleteikkel, szervezői munkával, illetve imáikkal segítették. Nélkülük egy programunk sem valósulhatott volna meg.

Imádkozunk értük és minden jótevőnkért!

(Bővebb információ a 23/330-585-ös, a 30/3388-245-ös telefonszámon

Tisztelettel: Sipos Gyula

Evangelizáció a cigánysoron

Az  elmúlt hetek egyikén  Érden a  ófalui  cigánysoron  Dr. Székely János püspök atyával meglátogattuk a cigányokat. Már második alkalommal hívtuk meg püspök atyát Érdre.

A cigánysoron lakó cigányok sorsa nagyon nehéz, nincs munkájuk, a gyerekeik a rendszerváltozás óta születtek és a szüleiket nem látták rendszeresen munkába menni. A család megélhetése alkalmi munkából lomtalanítások begy?jtéséb?l áll.

A fiatalok szeretnének jól élni mint mások,de az ehhez vezet? utat – tanulás, munka - nem mutatta meg nekik senki. A szül?k ma már nehezen viselik kezelhetetlen gyermekeik viselkedését és függ?ségük ilyen-olyan formáját. (Már húsz éve ismerem ezeket a cigány embereket abból az id?b?l amikor szociális munkás voltam, de nem sokat változott az életük- mondhatni még reménytelenebbnek látom ?ket.)

Arra gondoltak, hogy Istenhez kellene fordulni - jó lenne, ha közösséget alkothatnának és lenne pásztoruk aki eligazgatja életük kusza dolgait. Különösen a gyerekeik élete – kábítószer, betörések, munkanélküliség –, átláthatatlan és kezelhetetlen, ez aggodalommal tölti el ?ket.

Jött velünk egy másik közösségb?l gitározni buzdítani egy fiatal testvérünk aki szemmel láthatóan próbálta a hangot megtalálni vendéglátóinkkal – én belátom ez nem könny? – talán meg is találta, de belül sok kérdés fogalmazódott meg benne. Nehéz megérteni azt, hogy ezek az emberek amilyen szinten élnek, miért nem küzdenek a többért, a jobbért , miért választják a görbe utat az egyenes helyett. Nem érthetjük, de egy dolog biztos: Jézus értük is meghalt és ezután nem lehet több kérdést feltenni.

A helyi plébános atyával és püspök atyával az egyik családhoz ellátogattunk, ?k összehívták az utca otthon lév? lakóit. A ház nem nagy, de hoztak a szomszédból székeket és mindenkinek volt helye.

Püspök atya gitározott, megénekeltette ?ket – voltak közöttük fiatalok és id?sebbek is - nagyon lelkesek voltak.

Arra a kérdésre, hogy vannak , nagyon keser?en válaszoltak. Nincs munka, az udvaron szelektálásra összehordott lomok miatt állandóan zaklatják, a gyerekeikkel probléma van az iskolában – magántanulókká teszik ?ket -, az asszonyok bele vannak fáradva a napi gondokba.

A cigányok nagyon eredeti módon fogalmaztak hitükr?l, életükr?l. Hitük - gyermekük halálával vagy más tragikus esemény miatt - elveszett, az akkori plébános a templomba nem akarta ?ket beengedni ?ket, a település lakosságával nincsenek jó viszonyban.

Az evangelizáció szükségessége nem kérdés - Püspök atya az Isten szeretetét nagyon természetes módon az életükbe ágyazva próbálta nekik átadni. Volt ebben a tanításban atyai irányítás, szeretet és nyitottság aziránt az élet iránt amiben élnek és amib?l nem sokan kérnének.

Azt az igényüket fogalmazták meg, hogy kéthetenként mindig más család vállalja az utca lakóinak befogadását és a jelenlegi plébános atyával - Zoltán atyával -, szeretnének imádkozni, zenélni, beszélgetni.

A cigánymisszióra éget?en nagy szükség van, megtérésre hívjuk ?ket – ez az els? és legfontosabb - lehet építeni a cigányság vallásosságának igényére, de nem elhanyagolható az életfeltételek segítése: munkát, tanulást, lakhatást is javítani kell. Tiszteletben kell tartani az etnikai és kulturális környezetet, amihez ragaszkodnak. Én ebben próbálok nekik segíteni, de a cigánysággal szembeni ellenállást nehéz legy?znöm.

A cigányságnak rá kell találni a saját identitására és akkor lehet integrációról beszélni.

Az integráció nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk, hanem sokszín?ek.

Elviseljük a másságból fakadó életvitelt - persze nem más rovására élni - hanem mindenki alakítsa ki a maga igényességével a környezetét életvitelét.

Tudom, hogy az ember szorgalma, igyekezete meghatározhatja az élet min?ségét.

Be kell látnunk a cigányok örömének küszöbe jóval alacsonyabb mint a többségieké -bennünket ez nem kellene, hogy zavarjon, de a cigányságnak is tiszteletben kell tartani a többség igényét, törekvését.

Egy kés? délutánon meglátogatott egy cigány fiatalember a lakásomon és azt mondta: milyen jó magának ebben a csendes környezetben - ezért tud cigányokkal foglalkozni mert van hol pihennie. A cigányok hangosak, zajosak.

Ez nagyon találó volt. Valóban, a segít?nek kell a nyugalom is. Akinek több van nyugalomban, anyagi javakban, szeretetben, annak adni kell oda, ahol erre szükség van. Próbáljuk meg szeretni azokat akiket nehéz, Jézus szemében mi is utálatos b?nös emberek vagyunk, de ? nem a b?neinkért szeret, hanem önmagunkért.

Próbáljuk meg elvonatkoztatni a b?nt a b?nöst?l - lehet, hogy így megváltozik bennünk a másik emberr?l való gondolkodásunk – a rosszat csak jóval lehet legy?zni.

Tarnóczi Mária

Tanúságtételek a gyáli misszióról

2010. pünkösd vasárnapján a Szeretet Földje Szolgálat is részt vett a gyáli missziós napon. Gyógyító összejövetelt tartottunk és segítettünk a délutáni szabad téri evangelizáción. Néhány visszajelzés:

Volt egy asszony, aki eddig még nem hallott "gyógyító szentmisér?l" és méltatlankodott a "gyógyító" elnevezés miatt. Így zúgolódott magában: mi az, hogy gyógyító? Hát nem minden szentmise gyógyít? Ennek ellenére eljött a szentmisére, mert unokája szerepelt a mise el?tti pünkösdöl?ben. Ennek az asszonynak gerinccsigolyái már régebben összecsúsztak és hosszú ideje éles fájdalmai voltak. Végigülte-imádkozta a hosszú alkalmat, majd hazament. Csak este, amkor minden elcsendesedett körülötte, akkor döbbent rá, hogy közérzete teljesen más, mint eddig volt: a fájdalom elt?nt. Az éles, idegeit régóta gyötr? fájdalom teljesen megsz?nt. Két hét múlva egy találkozásunk alkalmával megkérdeztem hogy érzi magát, azt mondta, a fájdalom azóta se tért vissza. Istennek legyen hála!

Egy doktorn?, aki hallatlanul érzékeny idegrendszerrel, aggályos lelkiismerettel rendelkezik, és emiatt sokat szenved, az alkalom utáni közösségi hálaadáson így imádkozott: "Hálát adok Uram szabadításodért, sok tehert?l szabadítottál meg!" (Egyik szervez?nk már az alkalom délutánján észrevette, hogy ez a testvérünk t?le szokatlan jókedvvel, der?sen kínálgatta a vendégeket a játszókertben süteménnyel...)

Én harminc éve szenvedélyes dohányos voltam, és hiába rettentettek betegségek vagy bármi rossz következmény, sohase tudtam letenni a cigarettát, még elhatározni se tudtam komolyan, hogy abbahagyom. Pünkösd el?tti nap a dobozból az utolsó szál cigarettát vettem el?, amikor az a gondolat suhant át bennem, "mi lenne, ha ez lenne az utolsó szál cigi?" De rögtön kételkedni kezdtem, "nekem ez nem megy". Érdekes módon másnap, bár eszembe jutott, mégse vettem cigit. Elmentem a gyógyító szentmisére, és teljesen megszabadultam, azóta még gondolatomban sincs a cigaretta - teljesen közömbös lettem iránta! Dics?ség az Úrnak!

Végül azt szeretném elmondani, hogy bár el?z? nap és utána is folyamatosan esett az es?, és aznap is többször beborult, de Gyál határában megtorpantak és irányt változtattak a felh?k, és aznap nem esett!

A missziós alkalomra kilenced imádsággal és böjttel készültünk. Sokunk szívét megérintette Isten, Gábor atya - a plébánosunk -, is pozitív dolgokat jelzett vissza. ? mondta, hogy ebb?l hagyományt szeretne teremteni. Sok helyr?l jöttek érdekl?d?k a misszióra, és több helyr?l érkeztek azok is, akik részt vettek a szolgálat valamelyik részében (Vecsésr?l, Vácról, Törökbálintról, Budapestr?l), mások pedig imáikkal segítették a missziót, a Mária Rádió pedig közvetítette az események egy részét. Istennek legyen hála!

Görömbei Ági

A Teréz Missziót megalapító Bruno Thevenin atya tanúbizonysága

Ezzel a tanúbizonysággal szeretném elmondani, hogy mikor és hogyan jött létre a Teréz Misszió...

Több, mint húsz évvel ezel?tt egy napon Charles asszony levelet írt Lisieux püspökéhez: „Kegyelmes uram, házasságom során soha nem született gyermekem, jóllehet mindig arra vágyódtam, hogy pap fiam legyen. Kérem, nevezze meg az egyik papját, s én megígérem, hogy életem végéig minden nap imádkozom érte a rózsafüzért!” A püspök így válaszolt: „Asszonyom, imádkozzon egy papnövendékért, hogy pap váljon bel?le. A diszkréció miatt csak a nevét adom meg: Bruno. Mindazért, amit az Egyházért tesz, fogadja atyai áldásomat.” Charles asszony megtartotta ígéretét és minden nap imádkozott az ? kispapjáért.

Eközben – folytatja páter Thevenin – elvégeztem a papi szemináriumot és Kis Szent Teréz születésének századik évfordulóján pappá szenteltek. Els? szolgálati helyem a Lisieuxi-i plébánia volt. Egy év múltán még mint fiatal pap rövid zarándoklatra mentem Ars-ba, Szent Vianney plébános tiszteletére, aki minden pap példaképe.

Amikor visszajöttem a zarándokútról, senkit sem találtam a plébánián. A sekrestyés és az orgonista elmentek, a plébános pedig egy cédulát hagyott ott: "három nap múlva jövök" - soha nem tért vissza!

Egyedül maradtam a plébánián tízezer hív?vel és száz hittanos gyerekkel. Minden munkát nekem kellett elvégeznem a templomban is és otthon is. Ez a helyzet tarthatatlan volt, sürg?sen segítséget kellett találnom úgy a templomi, mint a házi tennivalókra a plébánián.

Az egyik hív? javasolta, hogy kérdezzek meg egy hölgyet, aki minden szentmise után ott marad, és rózsafüzért imádkozik. Odaléptem az asszonyhoz és elmeséltem neki gondjaimat. Megkérdezte, hogy tudna-e nekem segíteni. ? örömmel elfogadta és így mellettem maradt a plébánián. Ez a hölgy Charles asszony volt, ugyan?, aki néhány évvel korábban megígérte Lisieux püspökének, hogy imádkozni fog egy Bruno nev? papnövendékért.

Valamivel kés?bb Charles asszony megtudta a nevemet és kérdez?sködni kezdett, hogy volt-e még más papnövendék is, akit Brunonak hívtak. Így tudtam meg, hogy Charles asszony már nyolc éve imádkozik értem. Rájöttem, hogy ez az eset az Ég sugallatára történt, és meg kell szervezni a papokért történ? imádkozást.

A Gyermek Jézusról Nevezett Szent Teréz már gyermekkorom óta jelen volt az életemben. Születésének századik évfordulóján szenteltek pappá, Lisieux-ben kaptam plébániát, ott, ahol az értem imádkozó asszony élt. Meggy?z?désem, hogy Charles asszony ugyanazt tette értem, amit Kis Szent Teréz tett a Kármelben: ? két misszionáriusért is imádkozott.

Megszületett bennem az ötlet: mobilizáljuk a híveket a papokért! Imádkozzanak a hívek, a nagyobbacska gyerekek épp úgy, mint az öregek otthonában él? nénik és bácsik! A gyermekekre is rá lehet bízni nagy lelki feladatokat. ?k is imádkozhatnak a papokért. Úgy t?nt, hogy megtaláltam Kis szent Teréz "kis út"-ját.

Elhatároztam, hogy missziót alapítunk és mozgalmunkat így nevezzük: a Gyermek Jézusról Nevezett Szent Teréz Missziója. Meghatároztuk a kanonikus statútumot, hogy rávilágítsunk társulatunk karizmájára, a tevékenység céljára és módjára. Több mint tíz évvel ezel?tt Lisieux püspöke Guy Gaucher elismerte és megáldotta a Missziót, mint a hívek kanonikus társulatát. Mivel Kis Szent Teréz egytemes egyház doktor, ezért az ? "kis útja" is egyetemes. Úgy gondolom, hogy a Teréz Misszió áldás a Katolikus egyház hívei számára.

Hiszem, hogy Szent Teréz is ezt akarná, mivel az ? példája és lelkisége alapján él a Misszió és ezen a módon beteljesülhetnek az ? misszionárius vágyai. ? mondta: Azért jöttem a Kármelbe, hogy megmentsem a b?nösöket és imádkozzak a papokért.Melyek a Misszió tevékenységének eddigi gyümölcsei? Leginkább láthatalanok, de történtek ilyen esetek is: Egyszer egy fiú imádkozott egy papnövendékért, akib?l pap lett. Kés?bb ez a fiú is elment a papi szemináriumba, és végül, mikor pappá szentelték, az a pap akiért imádkozott, jelen volt az ? pappá szentelésén!

Mi a Teréz Misszió célja és tevékenysége? A papság az Egyház szíve. Minden pap az Egyház kincse. Ezért szeretettel, gondoskodással, figyelmességgel kell ?ket körülvennünk. ?k szolgáltatják ki a szentségeket, Isten erejét az ?si ellenség a sátán ellen, aki el akarja pusztítani Isten teremtményeit. A mi Missziónk alázatos imával, szeretetb?l való lemondással és áldozattal igazi véd?pajzsot von minden pap köré. Az imádság a mi leger?sebb fegyverünk.

Szerintem igen jó, ha a pap tudja, hogy valaki imádkozik érte, és érte hoz áldozatot. Másfel?l pedig szintén jó, ha a hívek imádkoznak azért, hogy papjaik legyenek és megköszönik a Jóistennek, hogy papokkal ajándékozta meg ?ket.

Bruno Thevenin

Katalina tanúságtétele a szentmiséről

Katalina tanúságtétele a szentmiséről

II. János Pál pápa őszentségének, az Új Evangelizáció Első Apostolának dedikálva. Az Ő példájából merítve, mi, világi hívek hitet, bátorságot és jámborságot tanulhatunk.

Végtelen hálával és szeretettel ajánlom minden papnak, akik köldökzsinórt képeznek Isten és emberek között, mivel isteni kegyelmeket közvetítenek a gyónás szentsége és a Szentmiseáldozat bemutatása révén.

„Urunk, mindig adj nekünk ebből a kenyérből! - mondták neki erre. - Én vagyok az élet kenyere - felelte nekik Jézus -, aki hozzám jön, semmiképp sem éhezik meg, és aki bennem hisz, semmiképp sem szomjazik meg soha többé!”
János 6:34-35

„Aki eszi a testemet, és issza a véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és a vérem valóban ital.”
János 6:54-55

„Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az bennem marad, és én is benne. Ahogyan elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is élni fog általam.”
János 6:56-58

„Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog!”
János 6:59

Egy csodás katekézisben, az Úr és a Szűzanya megtanítottak, hogyan imádkozzuk a Rózsafüzért, hogy a szívünkkel és elmélkedve imádkozzuk azt;  élvezve a perceket, melyeket az Úr és a Boldogságos  Szűzanya társaságában tölthetünk. Megtanították a jó gyónás titkait és itt, ebben a dokumentumban, tanítanak arról, hogy mi történik a Szentmisében és hogyan tudjuk azt szívünkkel is megélni. ---

Ez egy tanúság, amit az egész világgal akarok és kell megosztanom Isten nagyobb dicsőségére, és mindazok üdvösségére, akik meg akarják nyitni szívüket az Úr előtt. Az Istennek szentelt lelkekhez is szól, hogy újból felszíthassák magukban Krisztus iránti szeretetüket, és azoknak is szól, akiknek kezében olyan hatalom van, hogy Urunkat a világba hozza a Szentmisében, hogy így táplálékká válhasson számunkra. Azoknak is szól, akik naponta magukhoz veszik az Urat, hogy ki tudjanak törni a rutinból, és ismét átélhessék a Szerető Istennel való találkozás ámulatát…
Valamint a világban élő laikus testvéreimnek is szól, hogy szívükből át tudják élni a legnagyobb csodát - az Eucharisztia ünnepét.

Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliája volt és néhányan az imacsoportunkból a gyónás szentségéhez járultak. Néhányan nem tehették meg ezt aznap, ezért másnapra, a Szentmise előttre hagyták azt.

Amikor másnap, kissé megkésve, megérkeztem a templomba, az érsek és a koncelebráló papok már épp kifelé jöttek a sekrestyéből. A Szűzanya így szólt hozzám az Ő kedves és lágy, nőies hangján, mely oly édes a léleknek:

„MA A TANULÁS NAPJA LESZ SZÁMODRA, EZÉRT AZT SZERETNÉM, HA KÜLÖNÖSEN ODAFIGYELNÉL MINDARRA, AMINEK MA TANÚJA LESZEL. SZERETNÉM HA MINDEZT, AMIT MA MEGTAPASZTALSZ, MEGOSZTANÁD AZ EMBEREKKEL.”
Mélyen megrendültem, bár nem tudtam miért, de igyekeztem figyelni.

Az első amire felfigyeltem, a kórus a gyönyörű hangja, mely mintha a távolból szólna. Egy pillanatra közelebbről szólt, aztán megint távolibb lett, mintha szellőként szállt volna .
Az érsek atya megkezdte a Szentmisét, és ahogy a bűnbánati részhez ért, a Szűzanya ismét megszólalt:

„TELJES SZIVEDBŐL KÉRD AZ URAT, HOGY BOCSÁSSA MEG MINDAZT, AMIVEL MEGBÁNTOTTAD ŐT.  ILY MÓDON ÉRDEMES LESZEL ARRA, HOGY KIVÁLTSÁGOSKÉNT RÉSZT VEHESS A SZENTMISÉN.”

A másodperc töredéke alatt suhant át a gondolat bennem: – Biztos, hogy a Kegyelem állapotában vagyok, hiszen tegnap este gyóntam.

Ő így válaszolt:

„ÚGY GONDOLOD, TEGNAP ESTE ÓTA NEM BÁNTOTTAD MEG AZ URAT? AKKOR HADD EMLÉKEZTESSELEK EGY PÁR DOLOGRA. AMIKOR IDE INDULTÁL, A FIATAL LÁNY, AKI SEGITŐD, ODALÉPETT HOZZÁD, HOGY KÉRJEN TŐLED VALAMIT, ÉS MIVEL TE KÉSÉSBEN VOLTÁL, SIETTÉL, EZÉRT NEM A LEGKEDVESEBB MÓDON VÁLASZOLTÁL NEKI.  HIÁNYZOTT RÉSZEDRŐL A SZERETET, ÉS MÉG TE MONDOD, HOGY NEM BÁNTOTTAD MEG AZ ISTENT…?”

„MIKÖZBEN IDETARTOTTÁL, EGY BUSZ ÁTJÖTT A TE SÁVODBA, ÉS MAJDNEM ÖSSZEÜTKÖZTETEK. NAGYON NEM-TANÁCSOLHATÓ MÓDON FEJEZTED KI A VÉLMÉNYEDET AFELÉ A SZEGÉNY FICKÓ FELÉ, AHELLYETT, HOGY IMÁDKOZTÁL VOLNA, ÉS FELKÉSZÜLTÉL VOLNA A SZENTMISÉRE.”

„UTOLSÓ PILLANATBAN ÉRKEZTÉL A MISÉRE, AMIKOR A MISÉT CELEBRÁLÓK MENETE MÁR KIVONULT AZ OLTÁRHOZ, HOGY BEMUTASSA A MISÉT… VAJON ÚGY VESZEL RÉSZT A MISÉN, HOGY FELKÉSZÜLTÉL VOLNA RÁ LÉLEKBEN? ..”

Így válaszoltam:” Rendben van Anyám, ne is folytasd. Nem kell, hogy emlékeztess még több más dologra is, mert meghalok fájdalmamban és szégyenemben.”

„MIÉRT KELL MINDNYÁJATOKNAK AZ UTOLSÓ PILLANATBAN ÉRKEZNETEK A MISÉRE? KORÁBBAN KELLENE ÉRKEZNETEK, HOGY IMÁDKOZZATOK, ÉS KÉRJÉTEK AZ URAT, HOGY KÜLDJE EL NEKTEK SZENTLELKÉT, AKI MEG TUDJA NEKTEK ADNI A BÉKE LELKÉT, ÉS MEG TUD TISZTÍTANI BENNETEKET A VILÁG SZELLEMÉTŐL, AZ AGGODALMAITOKTÓL, A PROBLÉMÁITOKTÓL, ÉS MINDEN ZAVARÓ DOLOGTÓL; LEHETŐVÉ TÉVE EZÁLTAL, HOGY MEGÉLJÉTEK EZT AZ OLYANNYIRA SZENT PILLANATOT. TI AZONBAN MAJDNEM OLYANKOR ÉRKEZTEK, AMIKOR KEZDETÉT VESZI A MISE, ÉS ÚGY VESZTEK RAJTA RÉSZT, MINTHA CSAK HÉTKÖZNAPI ESEMÉNYEN JELENNÉTEK MEG, MINDEN SPIRITUÁLIS ELŐKÉSZÜLET NÉLKÜL. MIÉRT? EZ A TITKOK LEGNAGYOBBIKA. AZT A PILLANATOT FOGJÁTOK MEGÉLNI, AMIKOR A FENSÉGES ISTEN A LEGNAGYOBB AJÁNDÉKÁT OSZTJA KI, ÉS TI NEM TUDJÁTOK AZT MEGBECSÜLNI, ÉRTÉKELNI.”

Ennyi elég volt. Annyira rosszul éreztem magam, hogy volt bőven miért bocsánatot kérnem Istentől. Nemcsak az aznapi sértésekért, bántásokért, de azokért az időkért is, amikor – másokhoz hasonlóan, - azt vártam, mielőtt még beléptem volna a templomba,  hogy a pap minél előbb fejezze be a szentbeszédét. Azokért az időkért is bocsánatot kellett kérnem, amikor nem tudtam, vagy visszautasítottam a megértését annak, hogy mit is jelent részt venni a Szentmisén.  És mindazokért az időkért is, amikor a lelkem talán még súlyosabb bűnökkel is telve volt, és ezért nem is mertem részt venni Szentmisén.
Éppen ünnepnap volt, és a Dicsőséget mondtuk, amikor a Szűzanya ezt mondta:

” DICSŐÍTSD ÉS ÁLDD A SZENTHÁROMSÁGOT TELJES SZERETETEDDEL, ELISMERVE EZÁLTAL, HOGY EGY VAGY A TEREMTMÉNYEI KÖZÜL.”

Milyen más volt így a dicsőítő Glória ima. Hirtelen egy fényben úszó, hatalmas teremben találtam magam, a jelenlévő Isten magasztos trónja előtt. Olyan hatalmas szeretettel folytattam az ima hálaadó részét, amikor ezt ismételtem a többiekkel: „dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged nagy dicsőségedért, hálát adunk neked Uram, Mennyei Királyunk, Mindenható Atyaisten.” És felidéztem magamban az Atyaisten szerető apai arcát, mely telve volt kedvességgel. „Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú, Urunk és Istenünk, Isten báránya, az Atyának Fia, te elveszed a világ bűneit…” és Jézus előttem volt, gyengéd és irgalmas tekintettel…” Mert egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt...” a gyönyörű szeretet Istene. Ő, aki abban a pillanatban megremegtette egész bensőmet. …
És akkor azt kértem: „Uram, szabadíts meg minden gonosz lélektől. Tiéd a szívem. Uram, küldd el nekem a te békéd, hogy a legnagyobb javamra váljon a Szentmise, és így az életem a legjobb gyümölcsöket teremje. Isten Szentlelke, alakíts át, cselekedj bennem, vezess engem. Óh, Istenem, add meg nekem azokat az ajándékaidat, amelyek segítségével jobban szolgálhatlak téged!”

Elérkezett az Igeliturgia pillanata és Szűz Mária arra késztettet, hogy ismételjem el ezeket a szavakat: „Uram, ma a Te Igédre akarok figyelni, és bőséges gyümölcsöt teremni általa. Add, hogy Szentlelked tisztítsa meg szívem bensejét, hogy a Te Igéd növekedhessen és fejlődhessen bennem, tisztítsd meg szívem, hogy készségessé váljon.”

Miasszonyunk azt mondta: „AZT AKAROM, HOGY FIGYELMESEN HALLGASSÁTOK MEG AZ OLVASMÁNYOKAT, ÉS FIGYELJETEK AZ EGÉSZ SZENTBESZÉDRE . EMLÉKEZZETEK ARRA, HOGY AZT ÍRJA A BIBLIA, HOGY ISTEN IGÉJE NEM TÉR VISSZA HOZZÁ ANÉLKÜL, HOGY NE TEREMNE GYÜMÖLCSÖT. HA FIGYELTEK, AKKOR MEG FOG BELŐLE MARADNI BENNETEK VALAMI ABBÓL, AMIT HALLOTTATOK. EGÉSZ NAP ELMÉLKEDJETEK, GONDOLKADJATOK EL RAJTA, PRÓBÁLJATOK MEG EMLÉKEZNI, AZOKRA AZ ISTENI IGÉKRE, SZAVAKRA, AMELYEK MÉLY BENYOMÁST TETTEK RÁTOK A MISÉN. LEHET, HOGY EZ CSUPÁN KÉT VERSSOR AZ IGÉBŐL, VAGY AKÁR AZ EGÉSZ EVANGÉLIUMI RÉSZ, VAGY CSAK EGY SZÓ. ÍZLELJÉTEK A NAP TOVÁBBI FELÉBEN, ÉS ÍGY RÉSZETEKKÉ VÁLIK, MERT ÍGY TUDJUK MEGVÁLTOZTATNI AZ ÉLETÜNK, HA ENGEDJÜK, HOGY ISTEN IGÉJE ÁTFORMÁLJON MINKET.”

„ÉS MOST, MONDD EL AZ ÚRNAK, HOGY AZÉRT JÖTTÉL, HOGY RÁFIGYELJ, ÉS HOGY AZT AKAROD, HOGY SZÓLJON MA A SZÍVEDHEZ.”

Még egyszer megköszöntem Istennek, hogy megadta a lehetőséget, hogy meghallottam az Ő Igéjét, Szavát. És bocsánatot kértem Tőle, amiért hosszú éveken át olyan kemény volt a szívem  És azért is bocsánatot kértem, mert arra tanítottam a gyermekeimet, hogy azért kell vasárnap templomba menni, mert ez az egyház parancsa, és nem azt, hogy szeretetből, és szükségből, hogy betöltekezhessenek Istennel.
Olyan sok Szentmisén vettem részt havonta kötelességből, és úgy hittem, hogy ezáltal üdvözülök. De nem éltem át a Misét, még kevésbé figyeltem az olvasmányokra, vagy a pap szentbeszédére!

Mekkora fájdalmat éreztem, annyi sok év haszontalanul elvesztegetéséért, amely tudatlanságomból fakadt! Milyen felületes a mi Mise látogatásunk, amikor csak azért megyünk el, hogy részt vegyünk valakinek az esküvőjén, vagy gyászmiséjén, vagy egyszerűen csak társasági dologként megyünk el rá. Mekkora a mi tudatlanságunk az Egyházról és a Szentségekről! Mekkora időpocsékolás minden erőfeszítésünk arra, hogy  jártasságot szerezzünk magunknak és eligazodjunk a világi dolgokban, ami egy pillanat alatt szertefoszlik -  ürességet hagyva maga után, és életünk végén egy pillanatot sem tud hozzáadni a létezésünkhöz. Azonban arról semmit sem tudunk, ami egy kis ízelítőt adhat a Mennyországból már itt a földön, és halálunk után pedig örök életet. És még kulturált férfiaknak és nőknek nevezzük magunkat!

Egy pillanattal később a Mise felajánlási részéhez értünk és a Szent Szűz azt mondta:

„ÍGY IMÁDKOZZ: (és utána ismételtem) URAM, FELAJÁNLOM NEKED MINDENT, AMI VAGYOK, AMIM VAN, ÉS AMIT TEHETEK. MINDENT A TE KEZEDBE HELYEZEK. ÉPÍTS FEL ENGEM, URAM, ABBÓL A KICSI LÉNYBŐL, AKI ÉN VAGYOK. A TE FIAD ÉRDEMEI ÁLTAL ALAKÍTS ÁT ENGEM, MINDENHATÓ ISTENEM. CSALÁDOMÉRT IS FOHÁSZKODOM, JÓTEVŐIMÉRT, AZ APOSTOLI HIVATÁS MINDEN TAGJÁÉRT KÖANYÖRGÖK; MINDAZOKÉRT, AKIK ELLENÜNK HARCOLNAK,  ÉS AZOKÉRT IS, AKIK AZ ÉN SZEGÉNYES IMÁIMAT KÉRTÉK. TANÍTS MEG LETENNI A SZÍVEMET ELÉJÜK A FÖLDRE, HOGY ÍGY KEVÉSBBÉ LEGYEN SÚLYOS AZ Ő LÉPTÜK. ÍGY IMÁDKOZTAK A SZENTEK; AZT AKAROM, HOGY MINDNYÁJAN ÍGY IMÁDKOZZATOK TI IS.”

Így kéri tehát Jézus, hogy imádkozzunk, hogy társaink elé helyezzük a szívünket a földre, hogy ne érezzék annak keménységét, hanem inkább enyhítse lépéseik fájdalmát. Évekkel később olvastam egy Szent könyvét, akit nagyon szerettem, Jose Maria Escrivá de Balaguer könyvét. Könyvében találtam egy imát, ami hasonlított arra, amit a Szent Szűz tanított nekem. Talán ez a Szent, akire rábíztam az életem, nagy örömet szerzett a Szent Szűznek ezzel az imájával.

Aztán hirtelen a templomban olyan alakok álltak fel, akiket nem láttam addig.  Olyan volt, mintha minden egyes személy mellől felállt volna egy-egy ilyen fiatal a katedrálisban. És az így hamarosan megtelt gyönyörű szép fiatalokkal. Vakítóan fehér ruhába voltak öltözve, és elkezdtek a középső oldalhajó felé özönleni, egyenesen az oltár felé mentek. Akkor a Miasszonyunk azt mondta: „FIGYELJ. ŐK AZ ITT JELENLÉVŐK ŐRANGYALAI. EZ AZ A PILLANAT, AMIKOR A TI ŐRANGYALAITOK ELŐREHOZZÁK A FELAJÁNLÁSAITOKAT ÉS A KÉRÉSEITEKET AZ ÚR OLTÁRÁHOZ.”

Abban a percben teljesen megdöbbentem, mert ezeknek a lényeknek olyan csodálatosan szép, fénylő arcuk volt, hogy el sem lehet képzelni. Az arckifejezésük is gyönyörű szép volt, enyhén nőies vonásokkal, de testük felépítése, a kezeik, a magasságuk férfias arányokat tükrözött. Meztelen lábuk nem érintette a talajt, inkább úgy mentek, mintha suhannának. Lenyűgöző látvány volt a kivonulásuk.

Néhányan közülük arany tálhoz hasonló tárgyat vittek, ami hatalmas, arany-fehér fényben ragyogott, fénylett.  Szűz Mária azt mondta:

„EZEK AZOKNAK AZ ŐRANGYALAIK, AKIK EZT A SZENTMISÉT RENGETEG SZÁNDÉKRA AJÁNLJÁK FEL; AZOKÉ, AKIK TISZTÁBAN VANNAK  AZZAL, HOGY MIT JELENT EZ AZ ÜNNEPI ÁLDOZAT. VAN MIT FELAJÁNLANIUK AZ ÚR SZÁMÁRA.”

„AJÁNLJÁTOK FEL MAGATOKAT EBBEN A PILLANATBAN …AJÁNLJÁTOK FEL A BÁNATOTOKAT, A FÁJDALMATOKAT, A SZOMORÚSÁGOTOKAT, AZ ÖRÖMÖTÖKET ÉS A KÉRÉSEITEKET. EMLÉKEZZETEK RÁ, HOGY A MISÉNEK VÉGTELEN ÉRTÉKE VAN. EZÉRT TEHÁT LEGYETEK NAGYLELKŰEK A FELAJÁNLÁSBAN ÉS A KÉRÉSBEN.”

Az első angyalok mögött újabbak jöttek, de nekik nem volt semmi a kezükben; üres kézzel jöttek. A Szent Szűz azt mondta:

„EZEK AZOKNAK AZ EMBEREKENEK AZ ŐRANGYALAI, AKIK UGYAN ITT VANNAK A MISÉN, DE SOHA SEMMIT NEM AJÁNLANAK FEL. NEM ÉRDEKLI ŐKET, HOGY MEGÉLJÉK A MISE MINDEN EGYES LITURGIKUS PILLANATÁT, ÍGY NINCS AJÁNDÉKUK SEM, AMIT FEL TUDNÁNAK AJÁNLANI, ÉS AZ ÚR OLTÁRA ELÉ TUDNÁNAK VINNI.”

Ez után a kivonulás után meglehetősen szomorú angyalok következtek, akik kezeikkel ugyan bekapcsolódtak az imába, de a szemeiket lesütötték. „EZEK AZOKNAK AZ EMBEREKNEK AZ ŐRANGYALAI, AKIK UGYAN ITT VANNAK, DE INKÁBB MÁSHOL SZERETNÉNEK LENNI, VAGYIS AZOKÉ, AKIKET KÉNYSZERÍTETTEK, AKIK KÖTELESSÉGBŐL JÖTTEK EL, ANÉLKÜL, HOGY VÁGYTAK VOLNA ARRA, HOGY RÉSZT VEGYENEK A SZENTMISÉN. EZEK AZ ANGYALOK AZÉRT SZOMRÚAK, AMIKOR ELŐRE MENNEK AZ OLTÁRHOZ, MERT NINCS MIT AZ OLTÁRRA TENNIÜK A SAJÁT IMÁIKON KÍVÜL.”

„NE SZOMORÍTSD MEG AZ ŐRANGYALODAT. KÉRJ SOKAT! KÉRD A BŰNÖSÖK MEGTÉRÉSÉT, KÉRJ BÉKÉT A VILÁGNAK, A CSALÁDODNAK, A SZOMSZÉDAIDNAK ÉS AZOKNAK A SZÁMÁRA, AKIK IMÁIDAT KÉRTÉK. KÉRJ, KÉRJ MINÉL TÖBBET, DE NE CSAK MAGADNAK, HANEM MINDENKI MÁSNAK IS!”

„EMLÉKEZZ ARRA, HOGY AZ ÚRNAK LEGKEDVESEBB, LEGTETSZŐBB ÁLDOZATI FELAJÁNLÁS, HA MAGATOKAT AJÁNLÁTOK FEL MINTEGY ÁLDOZATKÉNT, HOGY ÍGY JÉZUSTÓL VALÓ SZÁRMAZÁSUNK RÉVÉN ÁT TUDJON MINKET FORMÁLNI ÉRDEMEI ÁLTAL. VAJON MIT TUDNÁTOK AJÁNLANI MAGATOKTÓL A MENNYEI ATYÁNAK? SEMMISÉGETEKET ÉS BŰNEITEKET. DE AZ AZ ÁLDOZATI AJÁNDÉK, AMIT EGYESÍTETEK JÉZUS ÉRDEMEIVEL, EZ AZ, AMI IGAZÁN ÖRÖMET SZEREZ A MENNYEI ATYÁNAK.”

Ez a felvonulás olyan szép látvány volt, hogy nehezemre esne bármihez is hasonlítanom. Mindegyik mennyei teremtmény, meghajolt az Oltár előtt, közülük egyesek a felajánlásaikat a padlón hagyták, mások pedig térdre borultak úgy, hogy homlokuk szinte érintette a talajt. Amint odaértek az oltárhoz, eltűntek a szemem elől.
Elérkezett a prefáció ideje, amikor a gyülekezet azt mondta: „Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy”, hirtelen minden eltűnt, ami a miséző pap mögött volt. Az érsek mögött, a baloldalon több ezer angyal jelent meg átlós irányban, kicsi és nagy angyalok; óriási és kis szárnyas angyalok, valamint szárny nélküli angyalok. Akárcsak a korábbi angyalok, ők is ragyogó fehér tunikát viseltek, olyat, mint a díszruhás pap és a ministránsok.

Mindegyikük térdelt, kezeik imában összefonódtak, és hódolattal hajtották meg fejüket. Csodálatos zene hangzott fel, mintha számtalan kórus különböző hangokon énekelt volna , mindannyian egyszólamban együtt a néppel: Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy…

A konszekrációhoz, a legbámulatosabb csoda pillanatához érkeztünk. Az érsek jobb oldalán számtalan ember jelent meg szintén átlós irányban. Ők is hasonló tunikát viseltek, de pasztell színekben, rózsaszínt, zöldet, világoskéket, lilát, sárgát, egy szóval több és nagyon lágy színben. Az arcuk nekik is ragyogott a boldogságtól. Mindannyian egykorúnak látszottak. Észrevettem (hogy hogyan, nem tudom), hogy bár különböző korúak voltak, de az arcuk ugyanolyan korúnak tűnt, nem volt rajtuk ránc. Mindnyájan boldogok voltak. Ők is letérdeltek a „Szent vagy, Szent vagy Szent vagy…” ének alatt.

A Miasszonyunk azt mondta:

„ŐK MINDNYÁJAN A MENNYBEN LÉVŐ SZENTEK ÉS BOLDOGOK, ÉS KÖZTÜK VANNAK AZOKNAK A ROKONAIDNAK A LELKEI IS, AKIK MÁR ISTEN JELENLÉTÉT ÉLVEZIK A MENNYBEN.”

Ekkor megláttam magát a Szűzanyát is, épp az érsek jobbján állt, egy lépéssel a miséző pap mögött. Egy kissé lebegett a föld fölött, és valami nagyon finom , átlátszó, ugyanakkor fénylő anyagon térdelt, ami olyan volt mint a kristályvíz. A Szent Szűz kezeit összekulcsolva, figyelmesen és tisztelettel nézett a miséző papra. Onnan beszélt hozzám, de csendben, (hang nélkül – a ford. megjegyzése) egyenesen a szívemben anélkül, hogy rám nézett volna:

„UGYE MEGLEP, HOGY ITT LÁTSZ ÁLLNI ENGEM PÁR LÉPÉSSEL MONSIGNORE (AZ ÉRSEK ÚR) MÖGÖTT? ENNEK ÍGY KELL TÖRTÉNNIE… MINDEN SZERETETE ELLENÉRE, MELLYEL FIAM ELHALMOZ ENGEM, NEM ADTA MEG NEKEM AZT A MÉLTÓSÁGOT, AMIT MEGADOTT A PAPOKNAK, AKIK PAPI KEZEIK ÁLTAL NAPONTA VÉGBE TUDJÁK VINNI EZT A CSODÁT. ÉPP EZÉRT MÉLY TISZTELETET ÉRZEK MINDEN EGYES PAP IRÁNT ÉS AZ IRÁNT A CSODA IRÁNT, MELYET ISTEN VISZ VÉGBE RAJTUK KERESZTÜL. EZ ARRA INDÍT ENGEM, HOGY IDE TÉRDELJEK A MISÉZŐ PAPOK MÖGÉ.”  (Az angol fordító megjegyzése: Latin Amerikában és más országokban Monsignore megszólítás illeti a püspököket és az érsekeket.) Istenem, micsoda méltóságot és micsoda kegyelmeket ad az Úr a papi lelkeken keresztül, és sem mi, és közülük is nem sokan van ennek tudatában!
Az oltár előtt, most emberek árnyalakjai jelentek meg szürkében, kezeiket felemelve tartva. A Szent Szűz azt mondta:

„EZEK A PURGATÓRIUM BOLDOG/ÁLDOTT LELKEI, AKIK IMÁITOKRA VÁRNAK, HOGY FELFRISSÜLJENEK. NE HAGYJÁTOK ABBA AZ ÉRTÜK MONDOTT IMÁT! ŐK TUDNAK ÉRTETEK IMÁDKOZNI, DE MAGUKÉRT NEM. A TI DOLGOTOK ÉRTÜK IMÁDKOZNI, HOGY MIELŐBB KISZABADULJANAK A TISZTÍTÓTŰZBŐL, ÉS HOGY ISTENNEL LEHESSENEK, ÉS ÖRÖKKÉ ÉLVEZZÉK AZ Ő JELENLÉTÉT.”

„MOST MÁR LÁTTAD; ÉN MINDIG ITT VAGYOK A MISÉN. AZ EMBEREK ZARÁNDOKOLNI MENNEK AZOKRA A HELYEKRE, AHOL MEGJELENTEM. EZ JÓ, MERT KEGYELMEKBEN RÉSZESÜLNEK OTT. DE AMIKOR NEM JELENEK MEG, SEHOL SEM VAGYOK TELJESEBBEN JELEN, MINT A SZENTMISÉN. MINDIG MEGTALÁLTOK ENGEM AZ OLTÁR LÁBAINÁL, AHOL A SZENTMISÉT ÜNNEPLIK, A TABERNÁKULUM LÁBAINÁL, MINDIG AZ ANGYALOKKAL MARADOK, MERT MINDIG FIAMMAL VAGYOK.”

Abban a pillanatban, amikor felhangzott a „Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy…” ének,
látva Mária gyönyörű arckifejezését és a többi szent ragyogó tekintetét, amint összekulcsolt kezekkel várakoztak arra a csodára, amely állandóan megismétlődik, maga volt a Mennyország. FÁJ ARRA GONDOLNI, HOGY VANNAK OLYANOK, AKIKET EZ A PILLANAT A BESZÉLGETÉSÜKBEN ZAVAR MEG. FÁJ, HOGY AZT KELL MONDJAM, SOK FÉRFI, - TÖBBEN VANNAK A FÉRFIAK, MINT A NŐK, - ÚGY ÁLL EKKOR OTT, ÖSSZEFONT KARRAL TISZTELEGVE AZ ÚR ELŐTT, MINTHA EGYNERANGÚ FELEK LENNÉNEK.”   A Szűzanya hozzátette: „MONDD MEG AZ EMBEREKNEK, HOGY EGY FÉRFI AKKOR A LEGFÉRFIASABB, AMIKOR MEGHAJTJA TÉRDEIT AZ ÚRISTEN ELŐTT.”

A miséző pap elmondta az átváltoztatás szavait. Átlagos magasságú volt, de hirtelen elkezdett nőni, és betöltekezett fénnyel, egy fajta földöntúli fénnyel, amely a vakító fehér és arany ragyogásához hasonlítható, amely teljesen beborította, és nagyon felerősödött az arca körül. Épp ezért nem láttam az arcvonásait. Amikor felemelte a Szentostyát, láttam a keze fejét, amelyen bizonyos jegyek voltak, melyekből hatalmas fény sugárzott. Jézus volt az! Ő maga volt az, aki a saját testébe rejtette a miséző papot. Szeretete jeleként vette körül így a miséző érsek kezét. Abban a pillanatban a Szentostya elkezdett nőni, mígnem egész hatalmassá vált, és megjelent rajta Jézus csodálatos arca, amely népét figyelte.

Ösztönösen meg akartam hajtani a fejem, de akkor azt mondta a Miasszonyunk:

„NE NÉZZ LEFELÉ! NÉZZ RÁ, ÉS SZEMLÉLD FIAMAT! FORRJON ÖSSZE A TEKINTETETEK ÉS ISMÉTELD A FATIMAI IMÁT: URAM, HISZEK BENNED, IMÁDLAK TÉGED, BÍZOM BENNED ÉS SZERETLEK TÉGED. BOCSÁNATOT KÉREK AZOK NEVÉBEN, AKIK NEM HISZNEK BENNED, AKIK NEM IMÁDNAK TÉGED, AKIK NEM BÍZNAK BENNED, ÉS AKIK NEM SZERETNEK TÉGED. MEGBOCSÁTÁS ÉS IRGALOM. MOST MONDD EL NEKI, HOGY MENNYIRE SZERETED, ÉS FEJEZD KI HÓDOLATODAT A KIRÁLYOK KIRÁLYA ELŐTT.”

Elmondtam neki, és olyan volt, mintha csak rám nézett volna a hatalmassá növekedett Szentostyából. De akkor megtudtam, hogy így néz minden egyes emberre, végtelen szeretettel. Aztán lehajtottam a fejem egészen addig, amíg a padlóra nem ért, így tettek az Angyalok és Szentek is a Mennyből. A másodperc töredéke alatt átsuhant az agyamon, hogy hogyan képes Jézus magára ölteni a miséző pap testét, ugyanakkor jelen lenni a Szentostyában? Amint a miséző pap leengedte a kezében a Szentostyát, az visszanyerte eredeti méretét. Könnyek peregtek az arcomon. Egyszerűen képtelen voltam magamhoz térni a csodálkozástól. Akkor a Monsignore kimondta a borra az átváltoztatás szavait. Amint kimondta a szavakat, fény jelent meg a Mennyből a háttérben. A templom falai és mennyezete eltűnt. Mindenre sötétség borult, az oltárt kivéve, ahonnan hatalmas fényesség áradt. Hirtelen, a levegőben felfüggesztve megláttam a megfeszített Jézust. A fejétől a mellkasa aljáig láttam Őt. A kereszt vízszintes gerendáját néhány nagy, erős kéz tartotta. Ebből a ragyogó fényességből, egy kis fénysugár, mintegy fénylő, nagyon pici galamb vált ki, és repült fürgén körbe a templomban. Végül az érsek bal vállán nyugodott meg, aki most is Jézusként jelent meg, mert a fényességben ki tudtam venni az ő hosszú haját, a fénylő sebeit és hatalmas testét, de nem láttam az arcát.
Fölötte volt a megfeszített Jézus, feje a pap jobb vállára esett. Szemlélni tudtam az arcát, a megvert karjait és megkínzott húsát. Mellkasa jobbján volt egy seb, amiből vastag sugárban ömlött a vér balra, jobbra pedig víznek látszó fényesség. Inkább két fénysugárnak tűnt, amely a hívekre, balra és jobbra ömlött. Meghökkentem a vér mennyiségén, ami Belőle folyt a kehely irányába. Azt hittem, hogy túlfolyik majd belőle és beborítja az egész oltárt, de egy csepp sem ment mellé.

Ebben a pillanatban a Szent Szűz azt mondta: „EZ A CSODÁK CSODÁJA. MÁR MONDTAM NEKED KORÁBBAN, HOGY AZ URAT NEM KORLÁTOZZA AZ IDŐ ÉS A TÉR. AZ ÁTVÁLTOZTATÁS PILLANATÁBAN AZ EGÉSZ GYÜLEKEZET A KÁLVÁRIA LÁBÁNÁL ÁLL, JÉZUS KÖZVETLEN KERESZTREFESZÍTÉSE PILLANATÁBAN.”

El tudod ezt képzelni? Bár szemeinkkel nem látjuk, de mindannyian ott vagyunk abban a pillanatban, amikor Jézust megfeszítik. És Ő értünk kéri az Atyát, hogy bocsásson meg nekünk, nemcsak azoknak, akik kivégezték, hanem mindnyájunknak a bűneinkért. „ATYÁM, BOCSÁSS MEG NEKIK, MERT NEM TUDJÁK MIT CSELEKSZENEK.”

Attól a naptól kezdve, nem törődöm azzal, hogy bolondnak néznek, de mindenkit arra kérek, hogy térdeljen le, és próbálja meg a szívével és minden érzékével, amennyire csak képes erre, megélni ezt a kiváltságos pillanatot, amivel az Úr megajándékoz minket. Amikor elérkezett az a pillanat, hogy elmondjuk a Miatyánkot, az Úr első ízben így szólt hozzám a Misén:

„VÁRJ. AZT AKAROM, HOGY A LEGMÉLYEBB ÁTÉLÉSSEL, AMIRE CSAK KÉPES VAGY, IMÁDKOZD EZT AZ IMÁT. EBBEN A PILLANATBAN KÉPZELETBEN IDÉZD MAGAD ELÉ AZT AZ SZEMÉLYT VAGY SZEMÉLYEKET, AKIK ÉLETEDBEN A LEGNAGYOBB BAJT, SÉRELMET OKOZTÁK NEKED, ÉS ÖLELD ŐKET SZOROSAN A KEBLEDRE, MAJD MOND NEKIK TELJES SZÍVEDBŐL: „JÉZUS NEVÉBEN MEGBOCSÁTOK NEKED, ÉS BÉKÉT KÍVÁNOK NEKED. JÉZUS NEVÉBEN KÉREM A BOCSÁNATODAT ÉS A BÉKÉDET SZÁMOMRA.” HA AZ A SZEMÉLY MÉLTÓ A  BÉKÉRE, AKKOR MEG IS KAPJA AZT, ÉS JOBBAN FOGJA MAGÁT ÉREZNI TŐLE. HA AZ A SZEMÉLY NEM KÉPES MEGNYÍLNI A BÉKÉRE, AKKOR A BÉKE VISSZATÉR A TE SZÍVEDBE. DE NEM AKAROM, HOGY ÚGY ADJ VAGY FOGADJ BÉKEJOBBOT, HOGY LEGINKÁBB TE NEM VAGY KÉPES MEGBOCSÁTANI, ÉS NEKED NINCS BÉKE A SZÍVEDBEN.”
„VIGYÁZZ ARRA MIT TESZEL” folytatta az Úr. „AZT ISMÉTLED A MIATYÁNKBAN, HOGY BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK. HA KÉPES VAGY MEGBOCSÁTANI, DE NEM TUDSZ FELEJTENI, MINT EGYESEK HANGOZTATJÁK, FELTÉTELHEZ KÖTÖD ISTEN MEGBOCSÁTÁSÁT. VAGYIS AZT MONDOD EZZEL: CSAK AKKOR BOCSÁSS MEG NEKEM, ISTENEM, HA ÉN IS KÉPES VAGYOK MEGBOCSÁTANI, MÁSKÉPP NE.”

Nem tudom, hogy írjam le a fájdalmamat, amit akkor éreztem, amikor ráébredtem arra, hogy mennyire meg tudjuk bántani az Urat. És, hogy mennyire meg tudjuk sebezni saját magunkat azáltal, hogy visszatartjuk a haragunkat, neheztelésünket, a negatív, rossz érzéseinket és a kedvezőtlen dolgokat a szívünkben, amely saját előítéleteinkből és túlérzékenységünkből fakad. Megbocsátottam; szívből megbocsátottam mindenkinek és bocsánatot kértem azoktól, akiket valamikor megbántottam azért, hogy átélhessem az Úr békéjét.

A miséző pap ekkor azt mondta: ..adj nekünk békét és egységet…” és aztán: „az Úr békéje legyen mindnyájatokkal”.

Hirtelen azt láttam, hogy néhány ember között (nem mindenki), akik megölelték egymást (a béke jobb adásakor – ford. megjegyzése), egy nagyon élénk fény jelent meg. Tudtam, hogy ez Jézus. Nekem is sikerült részben megölelnem a mellettem lévő személyt. Valóban éreztem az Úr ölelését abban a fényben. Ő volt az, aki átölelt és az Ő békéjét adta nekem, ugyanis abban a pillanatban képes voltam megbocsátani és eltávolítani a szívemből minden másokkal szemben érzett fájdalmat a szívemből. Ez az, amit Jézus akar, hogy osztozzunk Vele az örömnek ebben  a pillanatában,  amikor átölel minket, és Ő békéjét adja nekünk.

Elérkezett a misézők áldozásának az ideje. Akkor ismét láttam az összes papot a Monsignore mellett. Amikor az érsek magához vette a Szentostyát Szűz Mária azt mondta: „EZ AZ A PILLANAT, AMIKOR A MISÉZŐ PAPÉRT ÉS A KONCELEBRÁLÓ PAPOKÉRT KELL IMÁDKOZNI. ISMÉTELD VELEM:  ÁLDD MEG ÉS SZENTELD MEG ŐKET URAM,  ÉS SEGÍTSD ŐKET, TISZTÍTSD MEG ŐKET, SZERESD ŐKET, VIGYÁZZ RÁJUK ÉS TÁMOGASD ŐKET A TE SZERETETEDDEL. EMLÉKEZZ MEG A VILÁG ÖSSZES PAPJÁRÓL, ÉS IMÁDKOZZ AZ ÖSSZES FELSZENTELT LÉLEKÉRT…”

Drága testvéreim, ez az a pillanat, amikor imádkoznunk kellene értük, mert ők is az egyház tagjai, akárcsak mi, laikusok. Sokszor mi, világi hívek, olyan sokat kívánunk, követelünk a papoktól, ugyanakkor képtelenek vagyunk értük imádkozni, hogy megértsük ők is csak emberek, és hogy megértsük és értékeljük az ő egyedüllétüket, magányosságukat, amely oly sokszor körülveszi őket.

Meg kellene értenünk, hogy a papok is ugyanolyan emberek, mint mi, ők is megértésre és törődésre szorulnak. Szükségük van a mi szeretetünkre és figyelmünkre, mert ők mindannyiunkért az életüket adják, akárcsak Jézus tette, azáltal, hogy Neki szentelték az életüket.

Az Úr azt akarja, hogy nyájának tagjai, akiket rábízott, imádkozzanak pásztorukért, és segítsenek Lelkipásztoruk megszentelődésében. Egy nap, amikor már odaát leszünk, meg fogjuk érteni a csodákat, melyeket az Úr tett, hogy papokat adott nekünk, hogy így mentse meg a lelkünket.

A hívek kezdtek a padból kijőve felsorakozni az áldozáshoz. Elérkezett a nagy találkozás ideje. Az Úr ekkor azt mondta nekem:

„VÁRJ EGY PERCET, SZERETNÉM, HA MEGFIGYELNÉL VALAMIT…” Egy belső indításra ránéztem arra az emberre, aki éppen a nyelvére fogadta a pap kezéből az oltáriszentséget.

Tisztán láttam, hogy az az asszony volt az az imacsoportunkból, aki tegnap este nem tudott elmenni gyónni, de ma reggel megtette a Szentmise előtt. Amikor a pap ráhelyezte a nyelvére a Szent Ostyát, egy fénysugár, egy erős  arany-fehér fény ment keresztül ezen a személyen, először a hátán, majd hátulról beborította, körülvette a vállait, aztán a fejét. Az Úr azt mondta:

„ÍGY ÖRVENDEZEK ANNAK A LÉLEKNEK, ÉS ÖLELEM ÁT AZT, AKI TISZTA SZÍVVEL JÖN HOZZÁM, HOGY MAGÁHOZ VEGYEN.”

Jézus hangszíne boldogságot tükrözött, amikor ezt mondta.

Bámulatos volt a barátnőmet fénnyel körülvéve látni, Jézus ölelésében, amikor visszaült a padba. Arra a csodára gondoltam, amit hányszor elmulasztunk, amikor Jézust kisebb vagy nagyobb kihágásokkal a szívünkben vesszük magunkhoz, ahelyett, hogy ünnepelnénk a jelenlétét.

Sokszor arra hivatkozunk, hogy nincs pap, akinél meggyónhatnánk egy adott pillanatban. De a probléma nem az, hogy nem tudunk bármikor gyónni, hanem az, hogy túl könnyen esünk gonoszságba megint. Másrészt, ugyanolyan erőfeszítést kellene tennünk találni egy papot, hogy eltávolítsuk a piszkot a szívünkből, mint amikor a nők szépségszalont, a férfiak pedig egy jó borbélyt keresnek fel egy társasági összejövetel kedvéért. Arcátlan pimaszság bármikor úgy venni magunkhoz Jézust az Oltáriszentségeben, hogy közben a szívünk tele van undorító mocsokkal.

Amikor kimentem magamhoz venni az Oltáriszentséget, Jézus azt mondta nekem: „AZ UTOLSÓ VACSORA A LEGMEGHITTEBB PILLANAT VOLT AZ ENYÉIMMEL. A SZERETETNEK ABBAN AZ ÓRÁJÁBAN ALAPÍTOTTAM EZT A SZENTSÉGET,  - AMIT EGYES EMBEREK ELMEBETEG CSELEKEDETNEK TARTANAK - AMELYBEN A SZERETET RABJÁVÁ TETTEM MAGAM. MEGALAPÍTOTTAM AZ OLTÁRISZENTSÉGET. AZ IDŐK/SZÁZADOK VÉGÉIG VELETEK AKARTAM MARADNI, MERT SZERETETEM NEM TUDTA ELVISELNI, HOGY ÁRVÁN MARADJATOK, TI, AKIKET AZ ÉLETEMNÉL IS JOBBAN SZERETTEM.”

Magamhoz vettem a Szentostyát, aminek most egészen más íze volt. Vér és tömjén keveréke volt, ami teljesen átjárt. Olyan hatalmas szeretetet éltem át, hogy kicsordultak a könnyeim, végig folytak az arcomon anélkül, hogy megállíthattam volna.

Amikor visszatértem a helyemhez, térdelés közben, az Úr azt mondta:
„FIGYELJ…” Egy perccel később meghallottam annak a hölgynek a benső imáját, aki az előttem lévő padban ült, és előtte nemrég vette magához az Oltáriszentséget.
Az, amit csukott szájjal mondott, többé-kevésbé így hangzott:

„Uram, kérlek emlékezz rá, hogy már hónap vége van és nincs pénzem kifizetni a lakbért, az autó részleteit és a gyerekek iskolai díját. Kérlek, tegyél valamit, hogy segíts rajtunk… Kérlek, segíts, hogy ne igyon annyit a férjem. Nem tudom már elviselni többé a gyakori részegségét, és a legkisebb fiam is évet fog ismételni, ha nem segítesz neki.  Ezen a héten vizsgázik…És ne feledkezz meg a szomszédomról se, akinek okvetlenül el kell költöznie. Kérlek, azonnal vidd el őt mellőlünk. Nem tudom tovább elviselni…stb.”

Aztán az érsek azt mondta: „Könyörögjünk” , erre az egész gyülekezet felállt a befejező imára. Jézus szomorú hangon azt mondta:

„FIGYELTED AZ IMÁJÁT? EGYTELEN EGYSZER SEM MONDTA, HOGY SZERET. EGYETLEN EGYSZER SEM ADOTT HÁLÁT AZÉRT AZ AJÁNDÉKÉRT, HOGY LEHOZTAM NEKI AZ ÉN ISTENSÉGEMET AZ Ő SZEGÉNYES EMBERSÉGÉBE, HOGY FELEMELJEM MAGAMHOZ. EGYETLEN EGYSZER SEM MONDTA, HOGY KÖSZÖNÖM URAM. EGY KÉRÉS LITÁNIÁT ADOTT ELŐ…ÉS ÍGY TESZ A LEGTÖBBJE, AKI MAGÁHOZ VESZ ENGEM.”

„SZERETETBŐL HALTAM MEG ÉS FELTÁMADTAM. SZERETETET VÁROK MINDANNYIOTOKTÓL. CSAK SZERETETBŐL MARADTAM VELETEK…DE TI ÉSZRE SEM VESZITEK, HOGY MENNYIRE SZÜKSÉGEM VAN A SZERETETETEKRE. GONDOLJATOK ARRA, HOGY ÉN - A LÉLEKNEK EBBEN A MAGASZTOS ÓRÁJÁBAN - A SZERETET KOLDUSA VAGYOK.”

Vajon mindnyájan tisztában vagyunk-e azzal, hogy Ő, a SZERETET koldul tőlünk szeretetet, és mi nem adjuk azt meg Neki? Sőt mi több, elkerüljük a Szeretet Szeretetével való találkozást, azzal az egyedüli szeretettel való egyesülést, aki magát adja egy állandó áldozatban.

Amikor a miséző pap az áldáshoz ért, a Szent Szűz azt mondta:

„LEGYETEK FIGYELMESEK, GONDOSAK! TI MINDENFÉLE IDEJÉT MÚLT JELET RAJZOLTOK MAGATOKRA A KERESZT JELE HELYETT. EMLÉKEZZETEK ARRA, HOGY EZ AZ ÁLDÁS AKÁR AZ UTOLSÓ IS LEHET A SZÁMOTOKRA, AMIT A PAP KEZÉBŐL KAPTOK. NEM TUDJÁTOK, HOGY VAJON AMIKOR INNEN ELMENTEK, MEGHALTOK-E VAGY SEM. NEM TUDJÁTOK, HOGY LESZ-E MÉG ALKALMATOK EGY MÁSIK PAP KEZÉBŐL IS ÁLDÁST KAPNI. A FELSZENTELT PAPI KEZEK A SZENTHÁROMSÁG NEVÉBEN ADNAK NEKTEK ÁLDÁST. ÉPPEN EZÉRT TISZTELETTEL VESSETEK KERESZTET, MINTHA EZ LENNE AZ UTOLSÓ ÁLDÁS AZ ÉLETETEKBEN.”

Mennyi mindenről lemaradunk, mennyit mulasztunk az által, hogy nem értjük és nem veszünk részt a Szentmisén minden nap! Miért nem teszünk arra egy kis erőfeszítést, hogy egy fél órával korábban kezdjük a napot, és elfussunk Szentmisére, és befogadjuk az összes áldást, amivel az Úr el akar minket halmozni.

Tudom, hogy a(z állapotbeli – a ford.) kötelességei miatt nem mindenki tud naponta Szentmisén részt venni, de legalább kétszer vagy háromszor hetente megtehetnénk. Olyan sokan kikerülik, hogy részt vegyenek a vasárnapi Szentmisén a legkisebb kifogásokkal, hogy van egy gyerekük, vagy kettő, vagy tíz, és így nem tudnak elmenni Misére. Vajon hogy sikerül megbirkózniuk az egyéb fontos kötelezettségeikkel? Talán elviszik a gyermekeiket is magukkal, vagy forgóban hol a férj, hol a felség vigyáz rájuk egy-egy órát, de végbeviszik az Istennek tett ígéretüket (vagyis teljesítik az állapotbeli kötelességüket – a ford. megjegyzése).

Van időnk tanulni, dolgozni, szórakozni, pihenni, CSAK ARRA NINCS IDŐNK, HOGY LEGALÁBB VASÁRNAP ELMENJÜNK A SZENTMISÉRE.

Jézus azt kérte, hogy még pár percet maradjak vele Mise után. Azt mondta:

„NE ROHANJ EL MISE UTÁN. MARADJ MÉG A TÁRSASÁGOMBAN, ÉLVEZD  A VELEM VALÓ EGYÜTTLÉTET, ÉS HADD ÉLVEZZEM ÉN IS…”

Gyerekkoromban azt hallottam, hogy az Úr a Szentáldozás után még öt-tíz percig velünk marad. Ekkor feltettem Neki a kérdést:

„Uram, valójában mennyi ideig maradsz velünk a Szentáldozás után?”

Azt hiszem az Úr jót mulathatott magában a butaságomon, mert azt válaszolta:

„MINDIG VELETEK VAGYOK, AMIKOR CSAK AKARJÁTOK. HA EGÉSZ NAP BESZÉLGETTEK VELEM, SZÓLTOK HOZZÁM PÁR SZÓT A HÁZIMUNKA KÖZBEN, MEGHALLGATLAK TITEKET. MINDIG VELETEK VAGYOK. TI HAGYTOK EL ENGEM. KIMENTEK A MISE VÉGÉN, ÉS EZZEL LE TUDTÁTOK A NAPI KÖTELESSÉGETEKET. MEGTARTOTTÁTOK AZ ÚRNAPJÁT, ÉS ENNYIVEL BE IS FEJEZŐDÖTT A DOLOG SZÁMOTOKRA. NEM IS JUT ESZETEKBE, HOGY LEGALÁBB EZEN A NAPON MEGOSSZÁTOK VELEM A CSALÁDI ÉLETETEKET!”

„AZ OTTHONAITOKBAN MINDENNEK MEGVAN A MAGA HELYE, ÉS MINDEN TEVÉKENYSÉGRE VAN EGY SZOBÁTOK: VAN EGY SZOBÁTOK, AHOL ALSZOTOK, EGY, AHOL FŐZTÖK, EGY MÁSIK, AHOL ÉTKEZTEK…STB. MELYIK HELYISÉGET KÉSZÍTETTÉTEK EL SZÁMOMRA? NEM EGY OLYAN HELYISÉGRE GONDOLOK, AHOL CSUPÁN EGY KÉPEM POROSODIK A FALON HOSSZÚ IDEJE, HANEM EGY OLYAN HELYRE, AHOL LEGALÁBB NAPONTA ÖT PERCRE ÖSSZEJÖN A CSALÁD, HOGY HÁLÁT ADJON A NAPÉRT ÉS AZ ÉLET AJÁNDÉKÁÉRT, ÉS AHOL A NAPI SZÜKSÉGLETEIÉRT IMÁDKOZZON, KÉRJE AZ ÁLDÁSOMAT, VÉDELMEMET ÉS EGÉSZSÉGET. MINDENNEK MEGVAN A MAGA HELYE AZ OTTHONAITOKBAN, ENGEM KIVÉVE.”

„A FÉRFIAK MEGTERVEZIK A NAPJAIKAT, A HETEIKET, A TANULMÁNYI FÉLÉVÜKET, A VAKÁCIÓJUKAT STB. TUDJÁK, HOGY MELYIK NAPON PIHENNEK, HOGY AKKOR MOZIBA MENNEK-E VAGY MULATSÁGBA, VAGY MEGLÁTOGATJÁK-E A NAGYMAMÁJUKAT VAGY AZ UNOKÁIKAT, A GYEREKEIKET VAGY A BARÁTAIKAT, ÉS HOGY MIVEL SZÓRAKOZNAK. HÁNY CSALÁD MONDJA LEGALÁBB HAVONTA EGYSZER:
RAJTUNK A SOR, HOGY A MAI NAPON AZ EGÉSZ CSALÁD ELMENJEN ÉS MEGLÁTOGASSA JÉZUST A TABERNÁKULUMBAN”, ÉS MELYIK CSALÁD JÖN EL, HOGY VELEM BESZÉLGESSEN? HÁNYAN ÜLNEK LE ELÉM, ÉS BESZÉLGETNEK VELEM, MONDJÁK EL, HOGY MI TÖRTÉNT VELÜK, AMIÓTA NEM TALÁLKOZTUNK, KI OSZTJA MEG VELEM A PROBLÉMÁIT, NEHÉZSÉGEIT ÉS KÉRI, HOGY SEGÍTSEK RAJTA A SZÜKSÉGBEN…EZÁLTAL IS ÉLETE RÉSZÉVE TÉVE ENGEM? HÁNYSZOR TESZIK EZT MEG?”

„MINDENT TUDOK. A SZÍVETEK ÉS ELMÉTEK LEGMÉLYEBB TITKAIT IS ISMEREM. DE ÉLVEZEM, AMIKOR BESZÁMOLTOK NEKEM AZ ÉLETETEKRŐL, ÉS ÍGY MINTEGY CSALÁDTAGGÁ VÁLOK SZÁMOTOKRA, LEGMEGHITTEBB BARÁTOTOKKÁ. OH, MENNYI KEGYELMET VESZTEGETNEK EL AZ EMBEREK AZÁLTAL, HOGY NEM ADNAK HELYET NEKEM AZ ÉLETÜKBEN!”

Amikor aznap Vele maradtam, és még sok más napon is, Jézus folytatta tanításunkat. Ma szeretném megosztani veletek azt a missziót, amit rám bízott. Jézus azt mondta:

„MEG AKARTAM MENTENI TEREMTMÉNYEIMET, MERT A MENNYORSZÁG KAPUJÁNAK A MEGNYITÁSA TÚL SOK FÁJDALOMMAL JÁRT…”

„EMLÉKEZZETEK ARRA, HOGY EGY ANYA SEM TÁPLÁLJA GYERMEKÉT A SAJÁT HÚSÁVAL. ÉN EBBE A SZÉLSŐSÉGBE IS BELEMENTEM SZERETETBŐL, MERT MINDNYÁJATOKNAK JUTTATNI AKARTAM ÉRDEMEIMBŐL.”

A SZENTMISE - ÉLETEM ÉS KERESZTÁLDOZATOM MEGHOSSZABÍTÁSA KÖZTETEK. AZ ÉLETEM ÉS VÉREM ÉRDEMEI NÉLKÜL MIT TUDTOK MAGATOKKAL HOZNI AZ ATYA SZÍNE ELÉ? SEMMIT, CSUPÁN NYOMORÚSÁGOTOKAT ÉS BŰNEITEKET…”

„ERÉNYEKBEN TÚL KELLENE SZÁRNYALNOTOK AZ ANGYALOKAT ÉS AZ ARKANGYALOKAT, MERT ŐK NEM RÉSZESÜLNEK ABBAN AZ ÖRÖMBEN, HOGY TÁPLÁLÉKKÉNT MAGUKHOZ VEHESSENEK, MINT AHOGY AZT TI MEGTEHETITEK. NEKIK CSAK EGY KIS CSEPP JUT A FORRÁSÁBÓL, DE TI ABBAN A KEGYELEMBEN RÉSZESÜLTÖK, HOGY MAGATOKHOZ VEHETTEK ENGEM, VAGYIS KIIHATJÁTOK AZ EGÉSZ ÓCEÁNT.”

A másik dolog, amiről az Úr fájdalommal beszélt, az azok a lelkek voltak, akik csupán megszokásból veszik Őt magukhoz, azok, akik elvesztették az iránta való áhítatukat, amikor magukhoz veszik Őt.  Ez a napi szentáldozási rutin egyeseket langyossá tesz, így semmi újat nem tudnak mondani Jézusnak, amikor magukhoz veszik Őt az áldozáskor. Azt is mondta Jézus, hogy olyan sok, neki felszentelt lélek, elveszítette az Úrral való első szerelmének lelkesedését, és hivatásukat foglalkozássá tették; egy olyan elfoglaltsággá, amiben semmi többet nem adnak, mint amit megkövetelnek tőlük, de azt is érzések nélkül teszik…

Aztán az Úr azokról a gyümölcsökről beszélt, amik minden egyes szentáldozásból fakadnak. Vannak, akik ugyan naponta magukhoz veszik az Urat a szentáldozásban, de mégsem változtatják meg az életüket. Több órát töltenek imában, és sokat dolgoznak Érte …stb. de az életük nem alakul át. És az az élet, ami nem alakul át, nem tud gyümölcsöt teremni az Úr számára. Azok az érdemek és kegyelmek, amiket a Szentmisében kapunk, a megtérés és a felebaráti szeretet gyümölcseit kellene, hogy teremjék bennünk.

Nekünk laikusoknak, világi híveknek nagyon fontos szerepünk van az Egyházon belül. Nem hallgathatunk, mert az Úr küldetést bízott ránk - minden egyes megkereszteltre -, hogy menjünk ki a világba, és hirdessük az Evangéliumot.  Nincs jogunk magunkban tartani ezt a tudást, és nem megosztani másokkal, és hagyni, hogy éhen haljanak a testvéreink, miközben olyan sok kenyér van a mi kezünkben.

Nem nézhetjük tétlenül, hogy az Egyházunk szétmorzsolódik, miközben mi kényelmesen megmaradunk a magunk kis plébániáján, otthonában, és annyi, de annyi jót kapunk az Úrtól: az Igéjét, a papok szentbeszédét, a zarándoklatokat, az Isten irgalmát a gyónás szentségében, Vele való csodálatos egységet a Szent
Áldozás táplálékában, a prédikátorok tanítását.

Más szóval, olyan sok mindent kapunk, és mégsincs bátorságunk hozzá, hogy elhagyjuk a mi kis komfort zónánkat, és elmenjünk egy börtönbe, vagy egy javító intézetbe, hogy beszélgessünk a leginkább rászorulókkal. Hogy elmenjünk, és elmondjuk nekik, hogy ne adják fel hitüket, hiszen katolikusnak születtek, és az Egyháznak ott van rájuk szüksége, a szenvedéseikre, ahol éppen vannak. Mert az ő szenvedésük mások üdvösségére szolgál, és áldozatuk elnyeri számukra az örök életet.
Képtelenek vagyunk arra, hogy haldokló betegeket látogassunk meg a kórházban és az Irgalmasság Rózsafüzért imádkozva imáinkkal segítsünk nekik a jó és rossz harca idején megszabadulni a gonosz csapdáiból és kísértéseiből. Minden haldokló fél. Ha ekkor megfogjuk a kezüket, és beszélünk nekik Isten szeretetéről, és arról a csodáról, ami őket majd a Mennyországban várja Jézus és Mária mellett, eltávozott szeretteik közelében, akkor ez megnyugvást ad nekik/megvigasztalja őket.

Az óra, amiben jelenleg élünk nem engedi meg, hogy közömbösek, közönyösek maradjunk. Papjaink kinyújtott kezeivé kell válnunk, és el kell mennünk oda, ahová ők nem juthatnak el. De ehhez bátorságra van szükségünk. Be kell fogadnunk Jézust, Vele kell élnünk, Jézussal kell táplálkoznunk.

Félünk egy kicsit jobban elkötelezni magunkat. Amikor az Úr azt mondta:

„ELŐSZÖR KERESSÉTEK ISTEN ORSZÁGÁT, ÉS MINDENT MEGADNAK NEKTEK HOZZÁ.” Ezt mindannyiunknak mondta, drága testvéreim. Ez azt jelenti, hogy Isten országát minden lehetséges eszközzel keresnünk kell … és azt is jelenti, hogy nyissuk ki a kezünket, hogy ehhez MINDENT megkapjunk! Ez azért lehetséges, mert Ő a Mester - aki a legjobban fizet - az Egyetlen, aki gondosan szem előtt tartja a legkisebb szükségünket is.

Fivéreim és Nővéreim!

Köszönöm, hogy megengeditek, hogy végbevigyem a küldetést, amit rám bíztak, azáltal, hogy elolvastátok ezeket az oldalakat…
Következő alkalommal, amikor Szentmisére mentek, éljetek át azt. Tudom, hogy az Úr beteljesíti az ígéretét, hogy „A SZENTMISE TÖBBÉ MÁR NEM LESZ UGYANOLYAN A SZÁMOTOKRA”. És amikor magatokhoz veszitek Őt, szeressétek Őt!

Tapasztaljátok meg annak édességét, hogy szorosan oldala mellett pihenhettek meg, amit átszúrtak értetek annak érdekében, hogy rátok hagyja az Egyházat és édesanyját, és megnyissa számotokra az Atyja házának kapuját. Kívánom, hogy ezáltal a tanúságtétel által megtapasztalhassátok, és megérezhessétek az Ő Irgalmas Szeretetét, és megpróbáljátok azt gyermeki szeretettel viszonozni.

Áldjon meg benneteket az Isten ezen a Húsvéton!

Az élő Jézusban testvéretek:

Katalina
Laikus Misszionáriusa Jézus Eucharisztikus Szívének

Tanúságtétel Mária szeretetéről

Hadilábon álltam Szűz Máriával, de tulajdonképpen más szentekkel is. Ezt úgy értem, hogy egyáltalán nem tudtam szívből imádkozni hozzá, mert távol éreztem magam tőle. Csúnyán - de érzékelhetően -, azt mondhatnám, mintha nem is létezne.

Törekedtem arra, hogy ne így legyen, próbáltam imádkozni hozzá, de semmi...

Egyik nap, gyóntam, tehát a kegyelem állapotában voltam. "Véletlenül" épp aznap este, lefekvés előtt az esti imámat követően, nemes egyszerűséggel elmondtam Jézusnak, hogy én mindent megpróbáltam, de nem tudok közel kerülni a Szűzanyához. Ezután lefeküdtem, és elkezdtem imádkozni a rózsafüzért, ami az elégtételem is volt egyben. Az egyik Üdvözlégynél tartottam, amikor - mint derült égből a villámcsapás -, mind fizikailag, mind lelkileg olyan "szeretetözön" árasztott el, hogy mozdulni se tudtam, ha akartam volna se. Éreztem ahogy végigáramlik a testem minden porcikáján. Nem hagytam abba az imát, és olyan érzés fogott el, hogy én ezt nem érdemlem meg, és azonnal zokogni kezdtem - a szám teljesen eltorzult mialatt tartott. Ez kb. 10-15 másodperc lehetett. Látni nem láttam semmit se fizikai, se lelki szemeimmel, mégis TUDTAM, hogy a Szűzanya az.

Így üzent nekem, h létezik, és ami a legfontosabb, hogy SZERET. Olyan erős volt ez a szeretet-érzés, amit ember SOHA nem képes adni a másiknak. A szerelem érzete hozzá képest...

Szóval nem tudjátok elképzelni!

Azóta nagyon szeretem, és tisztelem Őt. Sokszor kérem a közbenjárását.

Hát így lehajolt hozzám az Isten. Hozzám, kis féreghez. Ha arra gondolok hogy miért, a válasz nagyon egyszerű! Nincs semmi különösebb oka. Szeretetből. Ez volt az Ő ingyenes ajándéka. Semmit nem kér cserébe.

Nagyon jó visszaemlékezni rá! Olvastam, hogy amikor halálunkat követően Jézus elé kerülünk, és érzékeljük az Ő végtelen szeretetét, tulajdonképp a lélek akar a tisztítótűzbe menni, mert érzi hogy "piszkos" a lelke, és így nem borulhat Jézus karjaiba.
Azt hiszem, én is ezért kezdtem zokogni, mikor a Szűzanya "átölelt".
Ez egyben meg is nyugtat engem, mert legalább tudom hogy "van" lelkiismeretem.

DICSŐSÉG NEKED ISTENÜNK!

Laza Edit

A látó története

“Törekedjetek a szeretetre,
de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni,
különösen azt, hogy prófétálhassatok.
Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond.
Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél.
Aki az elragadtatás nyelvén szól,
csak a maga lelki épülését szolgálja,
aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele. Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok,
hiszen aki prófétál, az nagyobb annál,
mint aki az elragadtatás nyelvén szól,
hacsak szavait meg nem magyarázza,
hogy az Egyház is épüljön rajta.”
(1Kor 14, 1-5)

“Mindezek után kiárasztom Lelkemet
minden testre.
Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak,
ifjaitok meg látomásokat látnak.”
(Joel 3, 1)

“Ne oltsátok ki a Lelket,
s a prófétai beszédet ne vessétek meg.
Vizsgáljatok felül mindent,
a jót tartsátok meg.”
(1Tessz 5, 19-21)

“A Lélek és a menyasszony mondják:
“Jöjj el!”
Aki hallja, mondja: “Jöjj el!”
Aki szomjazik, jöjjön.
Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye.”
(Jel 22, 17)

Bevezető

A XX. század sok nyomorúságot hozott a világnak, de sok jó dolgot is. Nem csak a tudományok és művészetek kiteljesedését, nagy járványok és népbetegségek legyőzését, de lelki megújulást is. A Szentlélek hatalmas módon kiáradt a világban és megújította a keresztények életét. Ennek világos bizonyítéka a II. Vatikáni Zsinat éppúgy, mint a lelki ajándékok és karizmák tömeges megjelenése az Egyházban. Kicsit visszatértünk az első keresztények korába, megélhettük, hogy Isten és ember valóban egy asztalhoz ül. Megsaporodtak a magánkinyilatkoztatások és élővé váltak a karizmatikus ajándékok: a nyelveken szólás, a prófétai szó és társaik. Tömegek élték meg és élik meg most is Isten személyes jelenlétét, szerető figyelmét és pásztorló kezét életükben. A pusztai vándorlás hosszú évtizedei után újra rácsodálkozhatunk az Élet gazdagságára és erejére. Visszatekintve elmondhatjuk: valóban, már közeledünk a "normális keresztény élethez", a szentségi élet megújulásához. És az Egyház által őrzött kincsek valóban előkerülnek a titkos kamrákból, Isten dicsőségére és az emberek javára…
Az alábbiakban bemutatott férfi - a látó -, korunk gyermeke. Nem jobb és nem rosszabb. Ugyanolyan emberi hibákkal küszködik mint mi és ugyanazokon a nehézségeken ment keresztül. Isten ngyenes ajándéka tette őt “látóvá”, de tudom, hogy tetteivel is igyekszik a krisztusi úton haladni előre. Bár zárkózott ember - valamennyire mégis megismerhettem belső vívódásait és küzdelmeit. Az itt leírt történet, a látomások és próféciák csak kis részét teszik ki életének. De nem is életrajzot akartam írni, hanem csupán bemutatni egy embert - név nélkül, ahogy kérte -, tanulságul mindannyiunk számára. Hogy értsük: Isten közöttünk él és párbeszédet akar folytatni velünk. Nem nélkülünk, hanem velünk együtt akarja építeni Országát, a Szeretet földjét. És csak rajtunk áll, hogy milyen mértékig részesedünk benne…
Végül: én neveztem el őt “látónak”, utalásként az ó- és újszövetségi prófétákra, az egészen a népi vallásosságig húzódó  prófétai hagyományra és a még korunkban is fellelhető “látó emberekre”. Ő soha nem nevezi így magát, és nem is szerette, hogy én így nevezem őt ebben az írásban. De mivel a nevét nem engedte közölni, az álnév meg félreérthető lett volna - hát valahogy mégiscsak utalnom kell rá! Így lett a neve “látó” ebben az írásban, amelyért a teljes felelősség engem terhel...

I. A látó története

Van nekem egy jó ismerősöm, amolyan “látó ember”. Hol eltűnik, hol megjelenik az életünkben. Megszerettük őt és bizonyos dolgokban hallgatunk is rá - mert megtapasztaltuk, hogy az amit mondott, az beteljesült.
Egy példa: Egyszer nálunk járt a látó, és nálunk is aludt. Másnap reggel azt mondta, hogy kapott egy álmot Istentől, amit el is mesélt nekünk.
Közbevetőleg: Mindannyian álmodunk, minden éjjel. Ezek egy részére talán vissza is emlékszünk, legtöbbjére azonban nem. Ezek az ember belső működésének részei, nem Istentől jövő kijelentések. De lehetséges, hogy Isten szól hozzánk egy álmon keresztül, ahogy azt látjuk az Ószövetség történeteiben, s amit Isten Joel prófétán keresztül megígért az Új Szövetség idejére. Ezt az álmot meg kell tanulnunk megkülönböztetni a pszichikai valónkból származó természetes álmoktól. Mindkettő bennünk jelenik meg, mindkettő az elménkben lévő emlékeket, képeket használja esetleg, mindkettőben “mi” vagyunk a “nyersanyag” - mégis egészen különböző az eredmény!
Akkor a látó ezt látta (lejegyeztem): “egy úton sétáltunk felfelé mindannyian, az egész családdal. Mintha itt lett volna, ebben a faluban, az út egy emelkedő szakaszán. Egyszercsak láttuk, hogy két nagy madár közeledik felénk, majd leszállt egy előttünk álló fa csupasz ágaira. Úgy néztek ki, mint két repülő dínó-madár, amilyeneket mostanában látni a rajzokon. Közelebb mentünk, hogy jobban megnézzük őket. Akkor az egyik felemelte az ökölbe szorított kezét - nagy, izmos emberi karja volt -, és rettenetes hangon átkozódni kezdett. Mi nagyon megrémültünk és ellenkező irányba futni kezdtünk, azok meg üldözni kezdtek bennünket. Akkor valahogy ott termett egy liftajtó, abba gyorsan betuszkoltuk a gyerekeket is, bezártuk az ajtót, a lift pedig elindult felfelé, a magasba. Úgy éreztem, talán megmenekültünk - erre ébredtem fel.”
Meg volt győződve arról, hogy ez Istentől jövő álom volt. Később bebizonyosodott igaza. Egy nagyon viszálykodó időszak kezdődött az egész falu életében, megbomlott egy addig meglévő harmónia - végül nekem is távozom kellett a munkahelyemről. Talán, ha akkor mélyebben megértjük ennek az álomnak a jelentését és jelentőségét - azt a gonosz szellemi támadást, ami az egész falu ellen irányult - nem így történnek a dolgok...
Eltartott egy darabig, amíg rá tudtam venni, hogy beszéljen kicsit magáról, meg azokról a dolgokról, amiket Istentől kap. Mindezt azért kértem tőle, mert úgy éreztem, hogy amiket átélt, megkapott, azok nem csak neki szóló személyes üzenetek, élmények, hanem mindannyiunk hasznára vannak.
Ő azt mondta, hogy nem könnyű ezt az életet élni - de hát mindig az szenved többet, aki jobban szeret. Jézus szenvedett a legtöbbet, mert ő mindig nyitva tartotta a szívét mindenki előtt - míg mi elzárkózunk és védekezünk, falakat építünk magunkban és körülöttünk - ezért az emberek minden baja és szenvedése, megítélése és kielégítetlen vágya átjárta az Ő szívét. Önmagában küzdött értük, ott győzött először és ezt a győzelmet adta - ajándékozta - nekik. Ha mi is így teszünk, akkor nagyok leszünk Isten előtt akkor is, ha senki sem ismer minket.

Azt hiszem, hogy a látó valóban igyekszik Istennel egyesült életet élni. Ahogy Pál apostol írja: “Élek én, de már nem én, hanem a Krisztus él bennem.”. Jézusról pedig azt tartjuk, hogy egyszerre volt tökéletesen Isten és tökéletesen ember, a két természet - az isteni és emberi - szétválaszthatatlanul és összekeverhetetlenül van meg benne. Sem nem két külön személyiség, akik egymással beszélgetnek az egy testben - ez ugyanis inkább skizofrénia, de legalábbis meg nem fegyelmezett fantázia, belső párbeszéd önmagunkkal, vagy éppen démonikus hatás -, sem nem valami zagyva egyveleg. Jézusról pedig azt írja a Szentírás, hogy “a Lélek arra indította, hogy gyógyítson”, vagy éppen “a Szentlélek kiragadta Őt a pusztába”. Másrészt viszont Jézus “jól tudta, hogy mi lakik az emberben”, vagy éppen “mindenkit meggyógyított, aki hozzá jött.”. Az isteni és emberi természet eggyéforrva munkálkodik. Ezért szeretem nagyon Erzsébet asszony imáját, amely a Szeretetláng Lelkinaplóban olvasható, s amelyet Jézus adott neki:
Add, hogy lábunk együtt járjon,
kezünk együtt gyűjtsön,
szívünk együtt dobbanjon,
bensőnk együtt érezzen,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt figyeljen a csöndességre,
szemünk egymásba nézzen és összeforrjon,
ajkunk együtt könyörögjön
az örök Atyához irgalomért! Ámen.
Ez az Istennel való egyesülés imája, ami a keresztények egyik nagy célja. A misztikusok beszélnek szívcseréről, megragadott-ságról, és még sokmindenről, de ezek lényege közös: Isten egyesül a lélekkel, és ez a lelki egyesülés jelenik meg a testben is, azaz az érzékekben, érzelmekben, vágyakban, akaratban, a képességekben és lelki tehetségekben. (A természetfeletti a természetesre épül, amit könnyű megérteni, ha tudjuk, hogy természetes adottságaink is ugyanannak az Istennek az ingyenes ajándékai, aki a természetfeletti kegyelmekben részesít minket.) Úgy érzem, hogy a látó valóban ezen az úton, az egyesülés útján jár.
Azért ideírom Keresztes Szent János intelmét: “Csodálatosak a mai emberek! Mihelyt valami belső szózatot hallanak egy rövidke kis elmélkedés után, amelyet némi összeszedettséggel végeztek, azonnal Istentől eredőnek tartják azt és így kiáltanak fel: Az Isten mondotta nekem!, Az Isten felelte nekem! Valójában azonban mindezt saját maguk mondják és felelik maguknak akaratuknak megfelelő módon.”

A megkülönböztetés megtanulása a látónál együtt haladt az észlelés, érzékelés újratanulásával. Kicsit ahhoz hasonlította, mint amikor egy kómából feléledő betegnek újra kell tanulnia érzékei használatát. Ez nagyon nehéz, ugyanakkor csak így lehet stabil, krisztusi  alapokra szert tenni. Példázat-szerűen: A színes foltokból lassan kibontakozik egy beszélő arc, a hangokból az értelmes beszéd. A színeknek nevei lesznek, a nyelv egy határozott pillanatában már képes “megnevezni” - mint az első ember a Paradicsomban -, és ezzel a saját életében elhelyezni a dolgokat. Hasonlóképpen új fényben tűnnek fel az eddig ismert arcok, történetek, élmények. Megváltozik a múltunkhoz való viszonyunk is, mert rácsodálkozunk Isten kegyelmére, és megértjük, mi miért történt épp úgy az életünkben. Sőt, azt is látjuk, hogy Isten a lehető legjobbat hozta ki az adott helyzetből, ami csak - makacsságunk és bűneink miatt - lehetséges volt.

De hogyan nevezzük meg azt, amit látunk, pedig nincs is ott, vagy legalábbis a többiek nem látják, mert belső kép, vagy épp látomás? Mit gondoljunk azokról az érzelmeinkről, amelyek mások szeme elől elrejtett dolgokra vonatkoznak? És mit gondoljunk arról a belső tudásról, amikor olyanokat értünk meg egyik pillanatról a másikra egy másik emberről, amit egyébként nem tudhatnánk, mert soha senki sem mondta el nekünk?
Nem könnyű problémák ezek, amelyekkel meg kellett bírkóznia a látónak. Egyáltalán: valóságos élmények ezek - még ha a természetfölötti világhoz kapcsolódnak is -, vagy csak érzékcsalódások?

Egy kicsit erről is szól a látó története. Ilyenkor nagyon fontos a megkülönböztetés, illetve, hogy tisztában legyünk egy ilyen életmód lelki és testi, életmódbeli alapjaival. Nem kell túl bonyolult dolgokra gondolnunk. Az őskeresztények például így különböztették meg a hamis prófétát az igaztól: Ha a vándorpróféta egy nap után tovább megy, igaz próféta. Ha egy nap után nálad akar maradni, akkor hamis, mert csak élősködni akar.

Az egyház úgy tanítja, hogy a természetfeletti ajándékok a természetesre épülnek. (Hiszen amit mi természetesnek mondunk, az is Isten ajándéka, az életünkkel együtt.) Tehát valószínű, hogy a “léleklátás” nem független a lelki érzékenységtől. De hogy ezt vizsgálták-e már? Azt nem tudom. Mindenesetre Ádám és Éva még “együtt sétált” az Úrral az Édenben, s a Biblia világosan utal arra, hogy a bűnbeesés után más lett az érzékelésmódjuk a világról, mint előtte.

A szentek életének eseményei azt bizonyítják, hogy Istennek ezek az ajándékai ma is léteznek, és működnek, bár a tudatlanságunk és bűneink miatt sokszor csak “rejtetten” vannak jelen az életünkben.
Ennél a magyar férfinál - a látónál - a lényeg az, hogy Istenben újra “felépült” és Istent keresve szolgálni kezdett. Ha elutasította volna Isten meghívását, most bizonyára egészen más életet élne. Isten ugyanis nem zaklat minket még az ajándékaival sem - bár van rábeszé-lőképessége! -, szemben a gonosszal, akitől kitelik minden különös, izgató akció, ami-vel csak felhívhatja magára a figyelmet, hogy aztán ölhessen és pusztíthasson.

Azt is fontosnak tartom nyomatékosítani, hogy a természetes képességek nem fejlődhetnek természetfelettivé, a látásból nem lesz szuperlátás, a hallásból szuperhallás, vagy a lelki érzékenységből valamiféle természetfölötti antenna! Tehát az ember nem fejlődhet Istenné, ez keleti, és gnosztikus elképzelés, illetve az ember örök vágyát az istenülésre meglovagolva, a new age kínál ehhez kurzusokat. Valójában Isten lép be szuverén módon az ember életébe, és jelenti ki önmagát, az Ő tetszése szerint.

A legrosszabb dolog, ami csak történhet, amikor az ember kezd kísérletezgetni, erőltet természetfeletti dolgokat! Hamarosan becsapja magát a saját rosszra hajló természetének fantáziái által, és ehhez az ördög is megad minden segítséget...

A mi számunkra adott az Istennel való egyesülés útja, amelyben Isten mindig Isten marad, mi pedig mindig emberek. De a “párbeszéd” során (ima, aszkézis, szeretet-cselekedetek, elmélkedés) egyre szorosabb együttműködés alakulhat ki a két valóságos személy - Isten és ember - között. Ahogy a Szentlélek áthatja az emberi személyt, úgy kap megvilágosításokat, inspirációt - amelyek megjelennek a természetes képességekben -, esetleg álmot, látomást.

A természetfeletti megnyilvánulások lehetséges, de nem szükségszerű részei az Istennel egyesült életnek! Következnek a kap-csolatból, de nem kiprovokálhatók és nem számonkérhetők. Hozzátenném még azt is, hogy míg a hamis próféták általában roppant magabiztosak és mindent jobban tudnak, addig Isten emberei sokat küzdenek kételyekkel, kutatják az ő akaratát, és általában nem értenek mindenhez, mint az álpróféták.
Én mindig kissé gyanakodva figyelem az olyan látnokokat, prófétákat, akik mindenhez értenek, akiknek egész “mennyei udvartartásuk van”, mindenféle angyalok és szentek, akikhez kérdéssel lehet fordulni, aztán másnapra hozzák is az égi választ… Ők azok, akik politikától kezdve az egyházig mindenhez megfellebbezhetetlenül hozzászólnak - na persze nem ők, hanem “az égiek”, csak hát ők, “méltatlan szolgák” közvetítik ezt felénk, olykor sokezer oldalon keresztül... Hozzájuk képest az Egyház által elfogadott magánkinyilatkoztatások szinte érthetetlen módon szűkszavúak, szinte unalmasak. Csak ennyi: imádkozzatok, tartsatok bűnbánatot, keressétek a békét... sehol egy csillogó titok, egy kis beavatottság... Mivel azonban - ahogy a Szent-írás is mondja - az emberek szeretik, ha a “fülüket csiklandozzák”, hát szívesen hallgatják az érdekes és titokzatos meséket...

Az ember képes arra, hogy az isteni ajándékokat, adományokat, karizmákat elássa, eltékozolja vagy éppen megsokszorozza. Ahogy Pál apostol írja: a prófétaság lelke alá van vetve a prófétának. Azaz lehet (el)hallgatni is, meg össze-vissza fe-csegni is... Nagy a mi felelősségünk, hogy komolyan vegyük az Istentől jövő indításokat, és ezeken keresztül belenőjünk egy Általa kínált életbe és szolgálatba. Ezt az utat járta végig a látó is...

A látó rejtőzködő életének egyik oka épp az, hogy az Istentől jövő gondolatok ne fulladjanak bele az emberi fecsegésbe. De ettől még van véleménye a körülötte lévő dol-gokról, amelyek éppen a krisztusi látásmódból fakadnak. Nem feltétlenül látomás vagy prófécia, lehet, hogy csak megalapozott keresztény vélemény. Nem is “hirdeti” őket, bár szerintem érdemes ezeket is végiggondolni…
Például azt mondta a '90-es évek végén, hogy nagyon nagy baj, hogy sem az egyház, sem az emberek nem veszik komolyan a szőkefalvi üzeneteket. Szerinte nagy vihar készülődik a Kárpát-medencében - nem véletlen, hogy a Szűzanya a kiengesztelődésre és megbékélésre hív minket. (Azóta megtapasztalhattuk, hogyan nő a feszültség, izzik a harag, a nő a vádolás...) A világ csak hamis békét tud nyújtani, ami törvényszerűen vezet az összeomláshoz. A valódi béke a szívekben játszódik le, amikor kiengesztelődnek egymással az emberek, megbocsátanak és nem vádolják többé egymást. “A veszni hagyott igények hamarabb beteljesülnek, mint a kicsikart ígéretek.”
Azt is mondta, hogy addig jó az egyháznak - Magyarországon -, amíg a két nagy politikai erő, egymásnak feszül. Olyan ez, mint két hatalmas kőtömb, amelyek egymásnak dőlve nyomják, szorítják a másikat, így kialakítva egyfajta egyensúlyi állapotot. Alul, a két kőtömb “sátra” alatt, ott parázslik az egyház tüze, viszonylagos békét és szabadságot élvezve. De ha bármelyik “kőtömb” döntő fölényre tesz szert - azaz összedől a sátor -, az egyházra és a keresztényekre nagy súly fog nehezedni, ha lehet, elfojtva még a parazsat is. Boldogok azok, akik ekkor megmaradnak Isten hűségében és szeretetében! (Én úgy látom, hogy mindkét nagy politikai tömb egyet akar - hatalmat. Ugyanúgy, ahogy a sátán akar minden hatalmat, mert nincs neki semmije itt a földön, csak az embereken keresztül. Isten meg nem akar hatalmat - mert Övé minden hatalom. De ezzel nem azt mondom, hogy a politika valami sátáni dolog! Sőt, ha Isten kegyelme végre átjárhatná a politika világát, az nagy hasznára lenne minden embernek…)

A mi dolgunk az, hogy teljes szívvel szolgáljuk Isten ügyét itt. Én azt gondolom, hogy az Ő terve az, hogy a Kárpát-medencét, mint egy kelyhet, megtöltse kegyelmeivel. Így az a Szeretet földjévé válik, s messzi földről is ide járnak majd, hogy a szeretet és béke útját megtanulhassák a nemzetek. (Én hiszek ebben, erről szól a Nemzeti Imanap éppúgy, mint a könyveink, előadásaink, a missziós utak vagy épp a zarandok.hu honlap. Ez ugyanis közös munka...)
De nincsenek illúzióim. Ha az emberek megtérnek, csak a szívük törik meg, és abból új élet fakad. De ha a szívük nem törik, akkor törik az ország, törik az egész Kárpát-medence. Bárcsak megértenék az emberek: Isten nem “perlekedik” a növényekkel, állatokkal vagy épp az éghaj lattal. Nincs problémája a házakkal, vagy a civilizáció bizonyos eszközeivel sem. Ezek éppúgy használhatnak jó, mint rossz célt. Isten a bűneinkkel “perlekedik”. Ha meg nem térünk, Isten megengedi, hogy bűneink következményeivel szembesüljünk. Akkor pedig “megrendül a föld”, és “gonosz tetteink visszahullnak ránk”.

A látó egy faluban él, ami azonban viszonylag könnyen elérhető, de ott se sokan tudnak róla (így meg főleg nem, hogy “látó”). Azt mondja, Isten őt egyszerű életre hívta el. Rendszeresen böjtöl - de nem csinál “életmód-kultuszt” Egyszer Budapesten találkoztunk, és meghívtam ebédelni. Azt ette, amit én - megkérdeztem, hogy nem gond-e ez neki, mire azt felelte: ha a gyomromnak nem, nekem biztosan nem!
(Ahogy Jézus mondja: egyétek azt, amit elétek tesznek, minden kérdezősködés nélkül...) Tehát a saját életmódját nem értékeli fel, nem fontoskodik róla, nem tartja követendő példának. Azt mondja, őt az emberek érdeklik, nem az “étkezési kultúrájuk”. Eközben pedig az ő fegyelmezett életmódja válik ragadóssá (követendővé) azok számára, akik ismerik őt.
Fegyelmezett életet él, egyszerű, de tiszta ruhákban jár, soha nem éreztem rajta mosdatlanságot, vagy “hajléktalan-szagot”, pedig nem egy kádban pancsolós, tisztaság-mániás ember. A szobáját és környezetét is mindig rendben és tisztán tartja (én is bőven tanulhatnék tőle).

Egyszer megkérdeztem, hogyan tudja beosztani a napját. Azt mondta, korán kel és későn fekszik, hogy tudjon imádkozni. Ha valaki jön hozzá, akkor mindent abbahagy, és megteszi, amit kérnek tőle. Ha az illető máskor is akar jönni, akkor időpontot egyeztet vele - hogy ne az imaidejébe jöjjön. Tulajdonképpen nem “sokat imádkozik”, hanem “mindig imádkozik”. De ezt nem úgy értem, hogy a “munka is imádság”, meg egyéb lózungok, hanem - ahogy megfigyeltem -, hogy bármit tesz, a szívét valahogy Istenben tartja. Ilyen szempontból nagyon összeszedett.

Állatot nem tart, mert időnként el kell utaznia otthonról - olykor több napot is távol tölt. Valahogy úgy használja őt Isten, mint egy “bárhol bevethető harci eszközt”. Amikor megérti, hogy hova kell mennie, vagy mit kell tennie, elindul - számunkra időnként teljesen felelőtlen módon kiszolgáltatva magát a körülményeknek, de utólag még mindig kiderült, hogy neki (illetve a Gondviselőnek) volt igaza.

A legfontosabb a szeretet - Szeretet, mert ez nem Isten tulajdonsága (attribútuma), hanem Isten maga, az Ő lényege. Ez a szeretet azonban - mint erre a látó többször felhívta a figyelmemet - nem egészen azonos az emberek által elgondolt szeretettel. Az ugyanis megterhelt önszeretettel, rossz kompromisszumokkal. Valakiről tudjuk, hogy rosszat tesz, vagy helytelenül gondolkodik, de nem szólunk neki, azért, mert attól félünk, hogy megromlik a kettőnk kapcsolata. A Szeretet azonban nem félti önmagát, akkor is a másik érdekében cselekszik, ha ennek önmaga kárát vallja. Jézus életében számtalan példát találunk erre. Például szombaton is gyógyított, hogy rányissa a zsinagógában ülők szemét a szeretet elsőbbségére a törvényekkel szemben. Gyűlölték is érte. Gyógyított volna pénteken vagy kedden - sztár lehetett volna. Kerülte volna a bűnösöket és vámszedőket, és lehetett volna megbecsült tanító, aki “tisztán él”, nem pedig “falánk és borissza ember, bűnösök barátja”. Jézus azonban nem volt “okos politikus” - Ő Isten Fia volt, és minket is arra hív, hogy Isten gyermekei legyünk.
A szeretet-himnuszban Pál apostol Jézus személyiség-rajzát állítja elénk. A szeretet türelmes, jóságos, nem keresi a maga hasznát... Bárcsak ez a személyiség rajzolódna ki rajtunk is! Akkor valóban bővölködnénk a Szentlélek gyümölcseiben: szeretet, öröm, türelem, békesség, kedvesség, jóság, tisztaság, fegyelmezettség...

Nincs könnyű élete. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint a szentek életét (persze nem megelőlegezve neki a “szentté avatást”). A maguk korában a szentek is sok embert zavartak. Sokan nem szerették őket. Érthető - ők bizonyos értelemben “mániákusak”, voltak. Amit felismertek mint igazságot, azt mindig követték, olykor emberileg érthetetlen módon.

A látó például igyekszik minden koldusnak pénzt adni - olyankor is, amikor nyilvánvaló, hogy átverik. De “Jézus azt mondta: aki kér, annak adj” - ezért ad. Mondanám, hogy néha kissé fafejű. Átlátja ő pontosan a dolgokat, tudja azt is, hogy átverik - és mégis. Máskor meg olyan finom megkülönböztetéseket tesz - szinte látja az emberek valódi személyiségét a sok réteg álca és szerep alatt, amik csak később igazolódnak vissza.

Időnként látja a gonosz lelkeket. A démonokkal kapcsolatban elmondhatom, hogy én is láttam már azt, amikor valaki hirtelen megszabadult egy gonosz lélek befolyásától - de nem volt megszállott -, és azt is tudom, hogy sokszor milyen hosszú út vezet a szabaduláshoz és a személy gyógyulásához, “újrastrukturálódásához”. A látó azt mondta, két nagy hibát követünk el a démonokkal kapcsolatban. Az egyik az, amikor nem hisszük, hogy léteznek. Ezt kedveli a legjobban a sátán. Az ő célja ugyanis az, hogy az egész emberiséget rá-vegye arra, hogy Istent vádolja életmódjával és tetteivel. (Azaz bebizonyítsa, hogy neki volt igaza, és az emberek az általa kínált életformát akarják követni...) Ezt leginkább rejtőzködve érheti el, mert így tudja a legnagyobb befolyást kifejteni az emberekre, illetve az emberek által alkotott eszközökön keresztül.
A másik hiba, hogy - ha már tisztában vagyunk a sátán létével -, túlértékeljük hatalmát, és minden mögött őt gyanítjuk. Tegyük fel, hogy van egy ember, aki “evési problémákkal küzd”, magyarán falánk, ami a hét főbűn egyike. E mögött valóban ott lehet a falánkság szelleme, amely a bűnös késztetéshez kapcsolódik. De a bűnös szokás kialakulását és megrögződését kiváltó ok éppúgy lehet pszichikai - például a szorongás feloldása evéssel -, vagy érzéki - az evés mérték nélküli élvezete. Ahogy a gyomorfekélyt is kiválthatja testi ok - túlzott savtermelés, de e mögött lehet lelki ok - szorongás, idegeskedés -, és persze rátelepedhet egy gyötrő szellem is. Ha valaki kellő megkülönböztetés nélkül kezd imádkozni - például démonokat űz ott, ahol pszichikai okok állnak fenn -, az sokszor több bajt kever, mint amennyi hasznot hajt.
A látó - mert persze engem is érdekeltek a démonok, mondott is néhány történetet -, arra hívta fel a figyelmet: nekünk elsősorban a bűnök ellen kell harcolnunk, amelyek a testünkben is jelentkeznek. A “szemek kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége” tusakodik bennünk Isten szentségében. Ha e harcban megállunk Isten erejében, az esetleg mögötte lévő démoni hatalom is kudarcra van ítélve...

Isten az Édenben gondolta el az életünket - és erről az eredeti tervéről nem mondott le a bűn miatt sem. Amikor az Ő Lelke van bennünk, akkor képesek vagyunk Isten országában élni - bár küzdelmek között -, és ezt mutatják a Szentlélek gyümölcsei: szeretet, békesség, türelem, jóság, kedvesség, öröm, tisztaság, fegyelmezettség. Ez az Istennel kiengesztelődött - és áldás alatt lévő - élet. De létezik egy másik fajta élet is - mint tapasztaljuk. Ilyenkor a vádoló (sátán) lelkülete határoz meg minket, a lázadásé, az önzésé és a szeretetlenségé. Így egész életformánk lázad, miként Lucifer is, aki “jobban tudta” már kezdetben is, hogy mi kell az embernek, mint az Atya.
Amikor az a gonosz lelkek kínálatát választjuk, talán anélkül, hogy tudatosodna bennünk, de egy Isten ellen lázadó, őt vádoló életforma részesévé lettünk. (Ilyenkor aztán minden rossz oka Isten lesz...) Ez az átok alatt lévő életforma az, ami ma is erőteljesen meghatározza evilág életét. Mi azonban az Atya vígasza vagyunk, a Fiú örököstársai, képe és hasonlatossága, és a Szentlélek, a Szeretet Lelke templomai. Hát nem csodálatos ez!

János apostol azt írja, hogy a egész világ a gonosz lélek hatalma alatt van. Akit pedig a gonosz lélek inspirál, az mindent és mindenkit a maga hasznára akar fordítani, használ és kihasznál egyszerre. Ő élni próbál, miközben másokat “elkoptat”. Aki pedig Isten Lelke alatt él, az a másiknak akar használni, és magát koptatja. S ha el is “kopik” végül, előbukkan alóla Jézus Krisztus, aki ott él elrejtőzve benne. Míg a gonosz végül az egész világot megnyeri, de saját lelkének örök kárát vallja.

Ezért hiábavaló pénzben, hatalomban vagy törvényben bízni. Hiába jó a törvény betűje, a hatalmas és erős a maga javára ferdíti. Nem véletlenül rója meg Pál apostol a híveket, amiért világi bíróság előtt pereskednek egymással. “Inkább viseljétek el egymást szeretetben!”
Hát igen, időnként erő kell ehhez is, a másik ember “elviseléséhez”. De ez az erő már a Szentlélek ereje, Aki bennem is szolgál, a másik felé.
Én azt hiszem, a látó azért képes türelmes lenni, mert megértette és elsajátította ezt. (Kis Szent Teréz naplójából - amit csak a halála után olvashattak el a többiek -, kiderült, hogy volt egy nővér, akit különösen nehezen viselt el, és sokat szenvedett miatta. Ez csak azért érdekes, mert életében azt gondolták, hogy azt a nővért talán jobban szereti, mint a többieket, mert sokkal figyelmesebb volt vele és kedvezett neki. Így van ez...)
Velem is türelmes volt. Ezért írhattam le azt a néhány történetet, mondást tőle és róla, amit most közreadunk ebben a kis füzetben....

(Részlet a Látó című füzetből.)

A Szent Láng csodája

5/1

„Igaz ortodoxia! Mennyire szeret téged a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy elküldi az Ő Szent Lángját, hogy mennyei örvendezéssel ragyogjon a szívünkben, megvilágosítsa értelmünket és megerősítse reménységünket!


A világ minden népéhez fordulok most, tudva, hogy csak egy bűnös ember vagyok, de olyan, aki megpróbálja életét a hit által jobbá tenni. A legirgalmasabb Isten tett engem méltóvá arra, hogy megláthassam és megérinthessem az Ő Szent Lángját. Kötelezve érzem magam arra, hogy őszintén és töredelemmel írjak erről a megrendítő csodáról, hogy ismert legyen mindenki előtt, aki nem tud róla, és kívánom, hogy ők is elmenjenek, és közelről láthassák.

A csoda leírása

1. A Szent Sír előkészítése: Nagy Szombat reggel, a Szent Láng szertartása előtt megtörténik a Sír igen alapos ellenőrzése, majd ezután, az aznap reggel elkészített méz és viasz keverékével lepecsételik azt. Az ellenőrzés úgy zajlik, hogy mindenki meggyőződhessen róla, semmi olyan nincs a Szent Sírban, ami lángot okozhatna. Miután a sírt lepecsételték, az elöljárók is lepecsételik saját pecsétjeikkel.
Az összes többi felekezet, amelynek birtokjoga van a Szent Sírban, nagy érdeklődést mutat az eljárás iránt. Az érdeklődés nem mellékes dolog. Ha akár egyetlen évben nem történik meg a csoda, amikor a görög ortodox pátriárka végzi a szertartást, akkor a többi felekezet megpróbálja majd magának megszerezni a Szent Sírban az elsőséget.
Az ellenőrzés 10 órakor kezdődik és 11 órakor fejeződik be. Eközben ortodox arabok demonstrálnak a templomban ortodox jogaikért. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Szent Sírnak ezt az aprólékos ellenőrzését az örmények és más felekezetek jelenlévő tagjai is figyelik.


5/2

2. A Szent Láng szertartása: A Szent Láng szertartása 12 órakor kezdődik és három szakaszból áll: a) litánia , b) a pátriárka belépése a Szent Sírba, c) a pátriárka imádsága a Szent Láng lejöveteléért.
A hagyományt követve Nagy Szombat délben a görög ortodox pátriárka és kísérői – főpapok, papok és diakónusok – belépnek a Szent Sírba, mialatt a harangok gyászos hangon konganak. A pátriárka belépése előtt a Szent Templom sekrestyéjének az őrzője odahozza a ki nem alvó olajmécsest (ezt helyezik ki aznap, hogy majd a Szent Lánggal meggyújtsák). Jakab apostol templomának belső bejáratán át lép be a pátriárka a templomba és leül a pátriárkai trónusra. Azután az örmények, arabok, koptok, és más egyházak képviselői kezet csókolnak a pátriárkának, hogy így elnyerjék annak a jogát, hogy megkapják majd a Szent Lángot. A kiváltságok alapján, ha nem csókolnák meg az ortodox pátriárka kezét, nem lenne rá joguk, hogy a kezeiből megkapják a Szent Lángot. Rögtön ezután kezdődik a szent istentisztelet, melynek során háromszor is megkerülik a Szent Sírt, majd megállnak a Szent Sír előtt, ahol a tisztségviselők is állnak.
A litánia után a Szent Sír lepecsételését megbontják, a pátriárka leveszi főpapi ruházatát és csupán fehér papi öltözete marad rajta. Azután Jeruzsálem kormányzója, valamint a rendőrség vezetője mindenki szeme előtt megvizsgálja a pátriárkát, hogy mindenki megbizonyosodjon afelől, hogy semmit sem visz be a Sírba, amivel tüzet tudna gyújtani.
Ezután a pátriárka őszentsége átveszi a kioltott fáklyákat, és az örmény kísérővel belép a Szent Kivórionba . A Szent Templomban és a Szent Sírban az összes lámpás el van oltva és semmilyen fényforrás nincs bekapcsolva.

5/3


3. A Szent Láng megjelenése: A pátriárka a Szent Sír belsejében térdepel és olvassa a különleges imádságokat, melyben kéri a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy küldje le a Szent Lángot megszentelő ajándékként az emberekre. A legnagyobb csendben, éppen abban az órában, amikor a pátriárka imádkozik, egyfajta sípoló hang hallatszik, és csaknem egy időben, mindenfelől a Szent Láng kék és fehér felvillanásai törnek elő, mintha fényképezők vakuinak milliói lennének bekapcsolva, átjárják a falakat és csodálatos módon meggyújtják az összes mécsest a templomban. A Szent Láng a Szent Sírban lévő fáklyákat is fellobbantja, melyeket imádság közben a pátriárka tart a kezében. A tömeg ujjongásba tör ki, miközben az öröm és a hit könnyei folynak az emberek szemeiből.
Bizonyos ideig a Szent Láng egyáltalán nem mutatja a tűz tulajdonságait. Ez néhány percig tart, azután, hogy a pátriárka kijön a Szent Sírból és átadja a népnek a Lángot. Bárki megérintheti a 33 gyertya lángját, és nem égeti meg magát. Kb. 33 perc elteltével a láng a megszokottá válik.


5/4

Általánosságban a Szent Lángról

Egyedül a görög ortodox pátriárkának van meg az előjoga és hatalma, hogy elvégezze ezt a szertartást. Történtek kísérletek más felekezetek részéről is, hogy előidézzék a csodát, de ez nem sikerült. 1549-ben például a történelmi feljegyzések szerint az örmények megvesztegették Murád szultánt, hogy adjon nekik engedélyt arra, hogy bemehessenek a Szent Sír Templomába és elvégezzék a szertartást. A szultán valóban megadta az engedélyt, az örmények pedig beléptek a templomba és bezárták. Az ortodox pátriárka, amikor látta, hogy az örmények a templomban vannak, nagy bánattal letérdelt és a templomon kívül, az egyik oszlophoz közel imádkozott. Hirtelen meghasadt az oszlop és onnan tört elő a Láng, meggyújtva a pátriárka fáklyáit. Az agarénusok emírje az út melletti minaretből figyelte őt. Amikor mindezt látta, felkiáltott: „Nagy a keresztény hit! Egy az igaz Isten, a keresztények Istene! Hiszek Krisztusban, aki feltámadt halottaiból. Letérdelek Előtte, mint Istenem előtt.” Hitének megvallása után leugrott a minaretből, de nem sérült meg. A muszlimok elfogták és lefejezték. Ereklyéit a mai napig őrzik a jeruzsálemi Szent Szűz Monostorban.
A Szent Láng jelkép a számunkra, csodálatos módon emlékeztet Krisztus feltámadására. Évszázadok óta Istentől ajándékozott csoda, mely a világ Világosságától ered, és ez a Világosság a világ számára: Krisztus. A tudomány nem képes megmagyarázni ezt a rendkívüli csodát, és a csoda iránti tiszteletből ezúttal sem kísérelte meg, még elméleti módon sem. Ámde hogyan is lenne bárki képes arra, hogy megmagyarázzon egy igazi csodát?
Évente sok-sok ember látja a Szent Lángot, és érzik maguk között Isten jelenlétét. Ennek a Lángnak kellene megvilágítania az emberiséget egy jobb jövő számára.


5/5

Az én tanúságom

1994 Húsvétján közelről figyeltem a Szent Láng szertartását, és amatőr kamerámmal videóra is vettem. Láttam a Szent Lángot a Szent Sír Templomon keresztül haladva, énelőttem is áthaladt a tömeg fölött egy lángcsóva, meggyújtva egy idős ember fáklyáját. Megérintettem a lángot, megmostam vele az arcomat és nem égetett meg. Mérhetetlen békesség járta át a lelkemet, és éreztem, hogy egyfajta erő töltött el.”

Egy tanú
Forrás – Szimandron