"2026. november 8-án megtartottuk Makkosmárián a Fogolykiváltó Boldogasszony Kegytemplomában a szokásos éves zarándoklatunkat a rák gyógyszeréért, megtérésekért, gyógyulásokért és szabadulásokért.

13 órától, az akkor még maroknyi csapattal imádkoztunk és dicsőítettük Istent a fenti szándékokért. Kértük a Szentháromságot, hogy kegyelmével látogassa meg szívünket és életünket. 
Erdődi Ferenc atya gyóntatott, hogy mindenki, aki szeretne, találkozhasson a Szentáldozásban Istennel, és a betegek kenetét is fel tudja venni, ha szüksége van Rá.
A „mennyei kórus" -ahogy Varga János atya nevezte -, az AZÚR dicsőítő zenekar volt, akik nagymértékben hozzájárultak a kegyelem áradásához. 
Szentmise előtt Sipos Gyula buzdítása Isten kegyelméből elárasztotta szívünket hittel és reménnyel. 
Közben egyre többen jöttek és a Szentmisére tele lett a templom. János atya beszélt a szentbeszédben az okos és balga szüzek történetéről és buzdított minket, hogy legyünk olyanok, mint az okos szüzek... 
Gyula az ismeret szavában több testvérnek is közvetítette Isten gyógyító, szabadító ajándékát. Volt pl. olyan köztünk, akinek nagyon fájt a feje és Isten kegyelméből elmúlt a fejfájása.
Két szín alatt áldoztunk, ami szintén nagy kegyelemi ajándék volt.
Szentmise közben, aki kérte, fel tudta venni a betegek kenetét. 
Szentmise után János atya leterítette az oltárra a miseruháját és középre tette az Oltáriszentséget és mindenki megérinthette a miseruha szélét, mint a vérfolyásos asszony Jézust. Közben mind a két atya térden állva imádkozott mindenkiért gyógyulásokért.
A záró szertartás keretében mindenkit egyenként megáldott az atya az Oltáriszentséggel. Többen lélekben elnyugodtak.
János atya megkérdezte mise végén, hogy ki érzett békét, elérzékenyülést, virág illatot, tömjén illatot. Több visszajelzés is érkezett a testvérek részéről.
Köszönjük Istennek, hogy van, hálásak vagyunk, hogy szeret bennünket és gondja van ránk. 
Köszönjük a békét, a gyógyulásokat, szabadulásokat és, hogy eljött közénk.
Köszönjük, hogy imádkozhatunk Hozzá és átölel minket szeretetével."
(I.Cs.)