Idén tavasszal néhány angol és amerikai online könyvesbolt tulajdonosa érdekes jelenségre lett figyelmes: egyre több könyvet adtak el. A magyarázat viszont nem a BookTok vagy a performatív olvasás volt, a boltok ugyanis arra gyanakodtak, a könyvek nem biztos, hogy emberekhez jutnak el.
A rendelések furcsák voltak, többféle téma, kiadás, állapot volt egy-egy csomagban, tehát nem arról volt szó, hogy valaki különösebben egy téma után érdeklődne, vagy valami más szervezőelv alapján végezné a rendeléseket. A BBC által megkérdezett bolttulajdonos az utóbbi harminc évben nem látott ekkora érdeklődést használt könyvek iránt.
Ez az érdeklődés nem kizárólag az angolszász országokban terjedt, hasonlóan megnövekedett a szervezett vásárlások száma Németországban, Svájcban, Hollandiában bizonyos online antikváriumokban. Egy német eladó azt vette észre, hogy minden éjjel, helyi idő szerint három és öt óra között érkeznek megrendelések. A 404 Mediának nyilatkozó egyik könyvárus szerint ha a téma vagy a kiadó nem is volt közös ezekben a rendelésekben, egy tényező az volt: nevezetesen az, hogy minden egyes könyvnek volt ISBN-száma. Az ISBN-szám egy hivatalosan kiadott könyvnek az egyedi ismertetőjegye. Egy adatsor, ami alapján pontosan be lehet azonosítani egy könyvet, annak megjelenési évét, szerzőjét, nyelvét.
A boltosok gyanakodni kezdtek, hogy az eladott könyveket nagy valószínűséggel mesterséges intelligencia használatán alapuló nyelvi modellek fejlesztésére használják. Egyszerűbben szólva: etetik vele az MI-t, hogy az jobban tudjon emberül. Az etetés pedig bizonyos esetekben azt is jelentheti, hogy az eredeti könyv eltűnik. Ahogy a felfalt dolgok szoktak. Ez már az MI-é, ezt már nem veheti el senki.
Az Anthropic ugyan tagadta, hogy kalózkönyvekkel etette volna a Claude-ot, végül 1,5 milliárd dolláros (463 milliárd forintos) kártérítést kellett fizetnie kiadóknak. A jogi eljárásnak viszont lett egy másik következménye. Ugyan nem derült ki egyértelműen, hogy az illegálisan beszerzett e-könyvek felhasználása problémás-e jogilag, egy bírói végzés kimondta, hogy mi nem illegális: felvásárolni könyveket és azokat ilyen módon feldolgozni. Az ilyen módon azt jelenti, hogy megvásárolni őket, levágni a gerincüket, egy gyorsszkennerbe betölteni a lapokat, majd ha végzett a gép, az egészet kukába dobni.
A bírói határozat szerint mivel a cég ilyenkor vásárlónak számít, azt tesz a könyvvel, amit csak szeretne, és mivel a gerinceket levágja, ezzel kellő mértékben megváltoztatja azt, hogy jogos felhasználás legyen.
Ahol jogilag nem aggályos dolgokról van szó, ott meg is jelenik a kínálat egy szolgáltatásra. A 404 Media írt még augusztusban az ISBNdb nevű weboldalról, ami kifejezetten arra specializálódott, hogy MI-cégek számára könyveket szállítson. Az oldal egy közvetítő a webshopok és az olyan cégek között, mint az Anthropic, kifejezetten azzal a hangsúllyal, hogy segít 2022 előtti könyveket és szövegeket megszerezni a feldolgozásra. Ez az időpont azért olyan fontos, mert ez garantálja, hogy a feldolgozandó szövegben még semmilyen befolyása nem volt az MI-nek, így nem fordulhat elő, hogy a nyelvi modellt csak a nyelvi modell végtermékével etetik, amitől mint egy érzékeny emésztőrendszernek, egyre jobban leépülnek a képességei.
Mivel az ISBNdb anonimitást biztosított az MI-cégeknek, a 404 Media biztosra akart menni, és egy feltehetőleg oda szánt csomagba az eladó segítségével nyomkövetőt rakott. Miután a csomagot keresztbe-kasul utaztatták az Egyesült Államokban, Kaliforniától Wisconsin államon keresztül, pár nappal később megérkezett egy Las Vegas-i depóba. Ami valójában az Amazon alvállalkozójának tulajdonában állt, az épület bejáratánál egy könyvet tartó dínó logójával. Belépni ugyan nem lehetett az épületbe, viszont a cikk írója hozzáfért olyan fórumokhoz, ahol az Amazon dolgozói írnak a saját tapasztalataikról. Itt kiderült, hogy a VGT3-ban valóban könyveket dolgoznak fel, ráadásul destruktív módon, feltehetőleg azért, hogy az Amazon saját fejlesztésű, világverőnek szánt MI-modelljét etessék megfelelő minőségű szöveggel. A 404 Media cikkével bebizonyosodott az, amit a könyvkereskedők sejtettek. Az Amazon annyit reagált hivatalosan az újságírói megkeresésre, hogy a cég könyveket vásárol azért, hogy fejlessze azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket a vásárlói használnak.
Az Anthropic tagadta, hogy ritka, értékes, antikváriumokból származó könyveket semmisítettek volna meg a szkennelés során. A BBC-nek nyilatkozó könyvárusok pedig nem egyértelműen negatívan álltak hozzá a jelenséghez, hiszen ők pénzt kerestek ezzel, és megszabadultak olyan könyvektől, amiket például egyes esetekben évtizedekig nem tudtak eladni. „A világnak már nem kell ötmillió példány A Da Vinci-kódból” – mondta egy másik árus, amikor a könyvek megsemmisítéséről kérdezték.
(telex.hu)