Brutálisan kiszáradt a talaj: három év alatt két balatonnyi víz tűnt el - a 2022-es aszályt sokáig történelmi viszonyítási pontként kezeltük, a 2023-as átmeneti enyhülés után azonban újabb aszályos évek következtek. A 2026-os nyár és kora ősz a vizsgált vízkészletmutatókban különösen száraznak bizonyult – olvasható a Szegedi Tudományegyetem TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének nemrégiben megjelent tanulmányában.
A kutatók országos talajnedvességi adatsorokat és vízállásadatokat elemeztek, térképekkel, modellekkel és terepi eszközökkel követve a vízhiány alakulását. A hosszabb adatsorok a látványos következmények (kiszáradó földek, előbukkanó zátonyok) mellett a vízhiány halmozódását is láthatóvá teszik, így egyértelmű, hogy a mostani helyzetet nem lehet kizárólag egyetlen rendkívül száraz nyárral magyarázni. Sipos György tanszékvezető egyetemi docens, a vizsgálatok vezetője szerint „az egymást követő évek vízhiánya összeadódik: a talajok, a felszín alatti vízkészletek és a folyók állapota együttesen jelzi, milyen sérülékennyé vált a vízháztartásunk”.
Mezőgazdasági szempontból az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi a növényeknek elérhető víz az úgynevezett gyökérzónában. Az SZTE kutatói ezért elsőként azt vizsgálták, hogyan változott a talajnedvesség országos és regionális léptékben, valamint különböző talajtípusok esetén. A vizsgálatok alapját az a monitoringhálózat adja, aminek a kialakítását több mint egy évtizede az SZTE és az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) közösen kezdte meg, és ami aztán országos hálózattá bővült, a rendszerben azóta 22 millió adatpont gyűlt össze.
Az országos összevetésnél a kutatók az egyes évek január–szeptemberi időszakait vizsgálták, így azonos évszakokat hasonlítottak össze. A 10–75 centiméteres mélységtartomány adatai alapján a korábban történelminek nevezett 2022-es aszályos évnél is jól láthatóan alacsonyabbak 2026 azonos időszakának értékei. 2023-hoz viszonyítva a talajnedvesség országos átlagban 26 százalékról 20 százalékra csökkent (térfogatszázalékban megadva), azaz a talajaink vízkészlete közel negyedével esett vissza. Mint írják, ezek átlagértékek, a különböző területeken, talajtípusokban és mélységekben a változás eltérő lehet, de jól jelzik a változások irányát és nagyságrendjét.
A nedvességkülönbség az ország egész területére vetítve, vízkészletre is átváltható: a vizsgált talajrétegben 2022 azonos időszakához képest hozzávetőleg 0,7 köbkilométerrel, 2023-hoz képest pedig 4,1 köbkilométerrel kevesebb víz tárolódott a kutatók becslése alapján. Barta Károly egyetemi docens a hiány nagyságrendjét egy szemléletes példával illusztrálta: „a 2023-hoz viszonyított, nagyjából négy köbkilométeres különbség megközelítőleg a Balaton teljes vízmennyiségének kétszerese”.
A regionális elemzések alapján a korábbi időszakokhoz viszonyítva a Közép-Dunántúlon volt a legnagyobb arányú a talajnedvesség csökkenése, ezt az Észak-Alföld, majd szorosan a Dél-Alföld követte. Ez a sorrend azonban nem azonos a tényleges vízhiány területi rangsorával: az abszolút értékek tekintetében továbbra is a Dél-Alföld a legveszélyeztetettebb.
A szárazodást az idei nyár egymás utáni hőhullámai és a csapadék elmaradása is erősítette. A monitoringhálózat adatai alapján 2026 januárja és szeptembere között az országos csapadékösszeg alig haladta meg a 200 millimétert, szemben a 2022-es időszak 300 milliméterével. Mindez az jelenti, hogy az idén nyári időjárás több szempontból félsivatagi jellegű körülményeket idézett – áll a tanulmányban.
Idén nyáron és kora ősszel sorra dőltek meg a korábbi legkisebb vízállási (LKV) rekordok. A Duna magyarországi szakaszának nagy részén már szeptember elejére új minimumok jelentkeztek, majd egy átmeneti vízszintemelkedés után október elején több helyen ismét csökkent a vízállás, és a korábbi rekordnál 10–20 centiméterrel alacsonyabb szinteket mértek szinte az összes dunai vízmércén – olvasható a szegedi kutatók tanulmányában.
Különösen súlyos volt a helyzet a Tisza felső és középső szakaszán, a Dráván, a Maroson és több kisebb vízfolyáson is. A Közép-Tiszán egyes mércéknél 45–50 centiméterrel került a vízszint a korábbi minimum érték alá. A vizsgált 285 vízmérce közül 81 esetében, vagyis csaknem 28 százalékuknál jelentkezett új LKV, ami rendkívül magas arány.
Hiába az októberi esők, nem javult sokat a helyzet
Mivel az SZTE tanulmányában csak szeptember végéig elemezték a vízhiányt, megnéztük, hogy mi történt azóta. A HungaroMet legfrissebb agrometeorológiai jelentéséből azonban az derül ki, hogy hiába esett októberben a korábbi hónapokhoz képest jelentős mennyiségű csapadék, továbbra is brutálisan vízhiányos a talaj.
A szeptember közepe és október 8. közötti csapadékmentes időszak után egy mediterrán ciklon június óta nem látott mennyiségű csapadékot hozott hazánk területére. Akkor összességében jellemzően 15–35 milliméter csapadék hullott, de a Balaton térségében 40 millimétert meghaladó mennyiség is előfordult. Október közepén ennek ellenére a 90 napos csapadékösszeg 100–160 milliméterrel volt kevesebb az átlagnál. (1 milliméter csapadék 1 liter víznek felel meg 1 négyzetméternyi területen.)
A következő nagyobb esőre október 21-ig kellett várni, ezt szintén egy mediterrán ciklon szállította, nagy területen hullott egyszerre több mint 10–25 milliméter csapadék. Október végén a 30 napos csapadékösszeg hosszú idő óta először a Tiszántúl jelentősebb részén, valamint a Balaton tágabb környezetében pozitív eltérést mutatott a sokéves átlaghoz képest.
Ennek köszönhetően a talaj felszínközeli rétege nagy területen alaposan átnedvesedett, a 30 centiméternél mélyebb rétegekbe azonban csak a Zalai dombság területén jutott a nedvességből, hazánk túlnyomó részén a középső és a mélyebb talajrétegek továbbra is nagyon szárazak.
Október végéhez képest elég riasztó adatokat mutat a HungaroMet vízhiánytérképe is: a növények által legjobban hasznosítható egyméteres mélységben egy kis nyugati területet leszámítva nincs 100 milliméternél kisebb vízhiány az országban. A csapadékkal általában jobban ellátott nyugati országrészben is 136-167 liter víz hiányzik egy négyzetméternyi területről.
Budapesten eléri a 165 litert, az Alföld egyes részein a 180 litert is meghaladja a vízhiány, Szeged környékén például a drámai 200 literhez közelít. De meglepően rosszak az adatok az Északi-középhegység egyes részein is, ahol a 170 litert súrolja a hiány.
Erősen csapadékos két hónapra lenne szükségünk, hogy ezek az arányok számottevően csökkenjenek idén. De még fontosabb lenne, hogy jövő év első hónapjaiban országos átlagban legalább a 100 milliméter vízhiány alá menjünk, különben a mezőgazdaság nagyon kitett állapotban várhatja a tavaszi vetéseket.
Az agrometeorológia hosszútávú előrejelzése azonban egyelőre nem mutat nagyobb, országos szinten jelentős csapadékot. Vasárnaptól a jövő hét első napjaiig egy tőlünk délre örvénylő ciklon hatására a déli, délnyugati országrészben többfelé várható 5 millimétert meghaladó csapadék. A jövő hét közepétől országszerte csendes, őszi időre van kilátás, egyre többfelé gyenge fagyokkal.
(telex.hu)