Pontosabb, mindazok után, amelyek után korábban "nyelt az ember már, többször, nagyot". Meghallgatva életútját, szülei reakcióját születésénél, megismerve saját megélt gyermekkorát, lelki válságát, hétköznapjait, igen az ember csettintett egyet - a hit ereje, JóIsten kegyelme - de ott maradtak az emberben a kétségek, amikor a jövőről beszélt, a tervekről, reményekről: házasság, esetleg gyermekek,... S nehezen hisz az ember a szemének, amikor képi formában megelevenedik a jelen - mi ez, ha nem egy méretes tanúbizonyság...