Jézus azt mondja magáról: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, – és nyugalmat talál lelketek.” (Mt 11,29) Meg kell értenünk, mit jelent Jézus számára ez a szelídség és alázatosság. (Már csak azért is, hogy se saját bátortalanságunkat, se a világgal szembeni behódolásunkat ne menthessük fel szervilizmussal, szolgalelkűséggel, hamis alázatossággal és szelídséggel, amik igen távol álltak Jézustól.
Ha most Jézusról elmélkedünk, akkor az istenember áll előttünk, aki egyszerre Isten és ember, hogy Őt szemlélve mi is egyre krisztusibbá váljunk. Pál apostol nagyon pontosan fogalmaz erről a filippieknek írt levelében: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,5-8)
Jézus Krisztus alázatossága mindenkinél nagyobb, hiszen Ő az isteni élet teljességét és tökéletességét hagyta ott értünk. Az élete ebből fakadóan eredendően alázatos, egyrészt mert az Atya akarata alá alázta magát, másrészt pedig az emberek akarata alá – amennyiben ez nem ellentétes Isten akaratával -, elfogadva és megélve egy törékeny és töredékes emberi életet. Az ő szelídsége már abban megnyilvánult, hogy elfogadta és elviselte ezt a létet, a körülötte élő értetlen és bűnös sokaságot, és – szeretetből -, minden erejével segítette is őket.
Ismerjük el, hogy ha nekünk hatalmunkban áll javítani a körülményeinket – tegyük hozzá, mint rendes emberek, a tisztesség határain belül -, akkor általában javítjuk is azokat. (A szentek arra adnak példát, hogy lehet ezt másképp is, ezzel tanúságot téve a krisztusi életről…)
A krisztusi szelídség és alázatosság azonban nem jelent puhányságot és határozatlanságot, hiszen Jézus nagyon határozottan kiállt Isten akarata és az emberek java mellett, épp az irántuk való szeretetből. Ha kellett, a legnehezebb konfliktusokat is felvállalta, hogy ezzel Isten emberszerető jóságát és megmenekítő tervét megmutathassa. A bűnösökkel való együtt étkezése, a szombatnapi gyógyításai vagy a templom megtisztítása mind ugyanezt a célt szolgálták.
Jézus Krisztus belső világát és lelkületét tükrözi vissza a hegyi beszéd elején olvasható nyolc boldogság. Itt Jézus a saját belső világát tárja fel előttünk:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert eltelnek majd vele.
Boldogok az irgalmasok, mert irgalmat nyernek.
Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békeszerzők, mert Isten fiainak fogják hívni őket.
Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy lesz a mennyekben. Így üldözték a prófétákat is, akik előttetek voltak.” (Mt 5,3-12)
Látjuk-e magunk előtt Jézust, aki annyira vágyik az Atyával való eleven kapcsolat után, hogy rendszeresen félre vonul, hogy Vele kettesben lehessen? Ő a legszegényebb lélekben, aki a teljességből jött, felülről szállt alá, ezért ő vágyódik legjobban azután, ami majd csak a feltámadása után lehet övé újra a teljességben.
Ő az, aki sír Jeruzsálem felett, sír Lázár sírjánál és szenved, mert akikhez jött, nem engedik, hogy megmentse őket.
Ő a legszelídebb, aki által, akiben és akiért lett a Mindenség, és aki mindezt meg akarja osztani velünk.
Ő az Igazság, aki arra vágyik, hogy önmagát megismertethesse és egészen odaajándékozhassa a tévelygő és közömbös testvéreinek.
Ő az Irgalmasság, aki még a keresztfán is azt imádkozza: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34)
Ő az egyetlen tiszta szívű, Ő az, aki békességet akar szerezni minden embernek és az egész teremtett világnak, és ő az, aki előre tudja, hogy ha teljesíti az Atya akaratát, akkor kigúnyolják, ellenségnek teszik, üldözik, végül pedig kíméletlen módon megölik.
És a szelíd és alázatos szívű Jézus mindezt elfogadja és elvállalja értünk, érted és értem…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)