Harminc éves elmúlt Jézus, amikor a radikális változás bekövetkezik az életében. A jelenlegi történelmi ismereteink szerint Nagy Heródes kr. e 4-ben halt meg Jeruzsálemben, Jézus ezek szerint nagyjából 35 éves, amikor megkeresztelkedik a Jordánban - ami éppen az az életkor, amikortól a zsidó férfi már komoly embernek, és tisztségekre megválaszthatónak számított. Az evangéliumok csak röviden számolnak be erről az eseményről, pedig több nagy jelentőségű dolog is történt ekkor.
„Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lélek mint galamb leszállt rá. Az égből szózat hangzott: Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik. Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. Negyven napon át a pusztában volt, és megkísértette a Sátán. A vadállatok között volt, és az angyalok szolgáltak neki.” (Mk 1,9-13) (Máté szerint a szózat így hangzott: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.” - Mt 3,17 – azaz rámutat Jézusra, miként majd az átváltozás hegyén is…)
Először is jegyezzük meg, hogy egy ilyen radikális változás – mint Jézusnál az elrejtettségből a nyilvános működésbe történő átlépés, és majd a nyilvános működés -, óriási pszichés terhet jelentene bárkinek. A Biblia történeteiből láthatjuk, hogy például Illésnél egy ilyen feszültség a Karmel-hegyi „istenítélethez”, tömeggyilkossághoz majd Illés pszichés összeomlásához és meneküléséhez vezetett. Salamon – aki fiatalon került a trónra és Istentől nagy bölcsességet kapott -, a feszültség végül vallási szinkretizmushoz a promiszkuitáshoz vezetett. Jézus azonban nem bukott el, aminek több okát is felismerhetjük.
Az első ok nyilvánvalóan az elrejtettség éveiben kialakult stabil személyisége. Ezekben az években fizikailag és lelkileg is megerősödött. A fizikai munkában és az Istennel és emberekkel való intenzív kapcsolatában komoly önismeretre tett szert. Megküzdött a hétköznapi kísértésekkel és győzött felettük.
A második ok a kereszteléskor rá leszálló Szentlélek támogató segítsége. Jegyezzük meg gyorsan, hogy ez azonban nem jelent automatikus győzelmet! Hiszen minket is megkereszteltek egykor, ránk is kiáradt már a Szentlélek, mégis milyen messze vagyunk a bűn nélküli, győztes élettől! Mindenesetre „Jézus pedig telve Szentlélekkel, visszatért a Jordántól, és a Lélek negyven napra a pusztába vitte.” (Lk 4,1).
Nyugodtan gondoljuk végig, hogy hányszor vezetett – vagy akart vezetni -, minket a Szentlélek, és hányszor riadtunk meg ettől, léptünk vissza, gyávultunk el, hányszor rontottuk el Isten jó kezdeményezését a magunk rossz természetével, önzésével, akarnokságával, kitartás helyett makacssággal, belátás helyett fafejűséggel - a Szentlélek hívását és biztatását megkapjuk ugyan, de bűneink miatt a kenete elszivárog és ezért nem (vagy csak korlátozottan) tudunk a Lélek erejével élni és szolgálni…
Jézusnál azonban nem így történt. A harmadik oka tehát annak, hogy Jézus képes volt az egész nyilvános működése alatt kitartani, a pusztában aratott nagy győzelme, ami után a Szentlélek erejével térhetett vissza az emberek közé. „Jézus pedig a Lélek erejében visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken.” (Lk 4,14)
A gonosz lélekkel való küzdelmet nem lehet elkerülni. Máté az evangéliumában kifejezetten azt írja, hogy „akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (Mt 4,1).
Érdemes sokat elmélkednünk Jézus pusztai küzdelméről, ami segít nekünk is abban, hogy győztesként kerüljünk ki a kísértésekből. Most csak röviden említve: figyeljük meg, hogy a gonosz lélek türelmesen vár addig, amíg el nem érkezik a gyengeségnek az a pillanata, amikor megkísértheti Jézust. „Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.” (Mt 4,2-4) A legelemibb, sürgető szükségleteink egyike, hogy együnk és igyunk, hogy életben maradjunk. A sátán arra akarja rávenni Jézust, hogy isteni erejét önmaga javára, és ne Isten és az emberek szolgálatára használja fel. Ha Jézus csak ebben elbukott volna, talán olyan lett volna, mint a mai, nagy gyülekezetet építő „pásztorok”, akik a hívek zsírján élősködnek, saját repülőgépeikkel repkednek, kastélynyi házban laknak és mindezt Isten áldásának tartják…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)