- Részletek
- Kategória: Eheti
Ha Isten nem Szentháromság lenne, ha Jézus Krisztus nem lenne a megtestesült Fiú, egyszerre tökéletesen Isten és tökéletesen ember, szétválaszthatatlanul és összekeveretlenül, ha a Szentlélek nem lenne személy, akkor egészen más lenne az életünk és vallásunk, tragikus következményekkel.
- Részletek
- Kategória: Eheti
Egyházközségünkben pünkösdváró kilencedet tartottunk, aminek az egyik napján én beszélhettem, előtt-utána imádkoztunk, énekeltünk, ki ahogy tudott, és kértük a Szentlélek karizmatikus megnyilvánulásait is. Egy olyan sugallatot is kaptam, hogy van közöttünk valaki, aki kapott egyetlen prófétai szót az Úrtól, és az jöjjön ki és mondja el. Röviddel ezután ki is jött egy asszony és bemondta a mikrofonba azt az egy szót:
- Részletek
- Kategória: Eheti
A honlapunkon olvasható „Betlehemi történetek” novellasorozatban azt mutatom meg játékos formában, de komolyan, hogy hányféleképpen értik félre ugyanazt a történetet a saját előítéleteink, tájékozatlanságunk, sebzettségeik miatt az egyes szereplők. A valóságban azonban ezeknek az előítéleteknek és félreértéseknek súlyos következményeik vannak, amikkel szembe kell néznünk.
- Részletek
- Kategória: Eheti
Mielőtt a saját történetemet leírnám, az Apostolok Cselekedeteiből idézném fel azt a részt, amikor Pál apostol Efezusban tizenkét tanítványra talált. Megkérdezte tőlük: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? Azok azonban azt felelték neki: Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (ApCsel 19, 2) Ezek a férfiak Keresztelő János buzgó, erényes életet élő követői voltak, – de a Szentlélekről még nem hallottak. Nem így vannak ma is sokan az Egyházban? Nagyon kedvesek, rendesek, tiszták, munkálkodik is bennük Isten – a Szentlélek azonban az „ismeretlen Isten” marad számukra. Nem kell azonban ennek így lennie!
- Részletek
- Kategória: Eheti
Most, hogy ha lassan is, de talán túl vagyunk a választások okozta felforduláson, újra visszatérhetünk azokhoz az égetően fontos dolgokhoz, amelyek meghatározzák életünket és egész hazánk életét. Nekünk, keresztényeknek különösen is nagy a felelősségünk, hiszen – ahogy Pál apostol írja -, „a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” - „tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” (Róm 8,18, 22) Nézzünk néhány dolgot, amiért „sóhajtoznunk”, imádkoznunk és dolgoznunk kell, együtt vajúdva a szülés fájdalmait: