- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
Galgóczy Erzsébet versei:
- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
Kiemelkedő darabja a verseknek Az oltár foglya (Máriácska diktálja, 1945. március 8.) Nem tökéletes vers – már ha van olyan egyáltalán -, vannak gyengébb jelzők, ritmikai botlások, de az egész mégis erőteljes, szépen megformált. (Személyes vallomás:
dalként is működik, néhány akkorddal gitározom néha…)
- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
Galgóczy Erzsébet költeményeit nézhetjük időrend szerint, témájuk alapján, illetve megformáltságuk szerint. Erzsébet verseinek többségét dátummal látta el. Ezek közül egyetlen egy van (Lemondás, 1924.), ami 1929, azaz a stigmák megjelenése előtti időből származik.
- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
Galgóczy Erzsébetről szóló könyvemben röviden az alábbi módon jellemeztem lelki naplóját és verseit: „Galgóczy Erzsébet önéletrajza és naplója a keresztény lelki irodalom nagy kincse, egy stigmatizált, Isten és az emberek szeretetéért mindent elvállaló nő nagyszerű portréja. Mindezt kiegészítik versei. Talán érthető is, hogy egy magyar misztikus lelkű lány verseket ír, hiszen hazánkban mély hagyománya van a költészetnek, akkoriban pedig különösen is fontos volt a művészet szerepe társadalmunkban.
- Részletek
- Kategória: Galgóczy Erzsébet
Az előzmények
A Tridenti Zsinat (1545-1563) a mi Urunk teljes szentségi jelenlétét hirdeti ki 1547-ben: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.” (FÜLEP 2009)
