Sziszüphoszt azzal büntették az istenek a görög mitológia szerint, hogy egy óriási követ kellett felgörgetnie a hegyre (hogy az legurulhasson a másik oldalon), de ereje fogytán ez sohase sikerült neki, a szikla visszagurult és kezdhette elölről. (Emlékszem, gyerekkoromban láttam Jankovics Marcell nyomasztó rajzfilmjét erről a végeérhetetlen erőfeszítésről.) Albert Camus, a Nobel-díjas francia író viszont arról írt híres esszéjében, hogy Sziszifuszt boldognak kell elképzelnünk, miközben jön le a hegyről.
A meglepő az, hogy a keresztény élet egyesíti ezt a két, gyökeresen ellentétes létérzést. Egyszerre élhetjük sziszifuszi életünk kudarcát, erőink, elszántságunk végességét, s ugyanakkor mégis az értelmes élet boldogságát.
Hogyan kell akkor elképzelnünk Jézust a keresztfán - mikor látszólag teljes kudarcot vallott, és közben mindent beteljesített -, a halál pillanatában?
„Beteljesedett! - és fejét lehajtva kilehelte lelkét.” (Jn 19,30)
A Szentlélek pedig újra szabadon szárnyal a világban és keresi azokat, akik nem riadnak vissza a sziszifuszi munkától Isten országáért…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)