Az első felelősség-áthárítók a világon valószínűleg a lázadó angyalok volt, de az ő történetüket csak elképzelni tudjuk, az első emberpárét viszont már olvashatjuk a Szentírásban. Ádám a Bukás után az asszonyra hárította a felelősséget: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.” Éva gyorsan tovább passzolta a labdát: „A kígyó rászedett, azért ettem.” A kígyónak már nem volt kire mutogatnia…
Aztán jön Káin, aki szerint ő nem őrzője a testvérének, hogy tudjon róla, és utána hosszú sorban a hazugok, félrevezetők és a szemüket eltakaró valóságtagadók: Nem úgy lesz, nem támadják meg Jeruzsálemet, nem vész el Izrael… És Jézusnak: „Uram, ez nem történhet meg veled”. Ez a mi történelmünk, egészen napjainkig: nincs globális felmelegedés, a magzat nem ember…
Végül azonban mindig szembesülnünk kell a valósággal, tetteink következményével: a pusztuló természettel éppúgy, mint csökkenő magyarságunkkal, testben és lélekben. De még mindig van választási lehetőségünk. Vagy: „késő bánat, eb gondolat”, vagy: „ kezdjük el, és tegyünk valami szépet Istenért” (Teréz anya), és „Think globally, act locally”, azaz gondolkodj globálisan, és cselekedj helyben (környezetvédő szlogen az 1970-es évekből).
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)