Huszonéves korom elején, a főiskolán írtam a zenekarunknak egy számot, a Halál-valcert, aminek egyik versszaka ezt volt: „Nincs jövő, ez van, nincs jövő / életünk csak egy utcakő / eltaposnak vagy felemelnek / egy kirakatban elhelyeznek / nincs jövő, ez van, nincs jövő / az idő fegyvert fog rád és lelő. (A dal néhány része még radikálisabb, a refrén pedig öngyilkosságra buzdító, nem, mintha az akartam volna lenni…) Most viszont, negyven évvel később, azt hiszem, hogy van jövő, sőt a jövő mindenkié, mindenki alakíthatja és alakítja is, akár tud róla, akár nem.
A hétköznapi tapasztalat szerint a jövő elég sötét, mert a gonoszság ereje egyre jobban átitatja a földet, s ennek következtében sokasodnak a háborúk, a természeti csapások, stb. A keresztények szerint viszont a jövőnk reménységgel teli, mert Jézus feltámadt a halálból és győzött a gonoszság minden ereje felett, és ez a győzelem a miénk…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)