A megkülönböztetés fejleszthető, természetes szinten is. Egy tapasztalt szakember meg tudja különböztetni a mestermunkát a kontártól. Egy műértő a művészi alkotást a dilettáns munkától. Egy borkóstoló olyan ízeket és illatokat is megérez, amit mi nem, a matematikusok pedig azt mondják, hogy egy jó tételnek és helyes levezetésnek szépsége van.
Az erkölcsi érzék is fejleszthető – nevelhetőek vagyunk -, ám az igaz és hamis, jó és rossz, természetes és természetfeletti megkülönböztetésénél mégis el tudunk tévedni. A tökéletes megkülönböztetésre csak Jézus Krisztus volt képes.
Ha egy betegségnek testi oka volt, akkor azt gyógyította, ha pszichés probléma állt a tünetek mögött, akkor azt orvosolta, míg ha szellemi, démoni ok állt a háttérben, akkor kiűzte az ördögöt és így gyógyult, szabadult meg a beteg ember. A mi problémánk az, hogy az egyébként nagyszerű eredményekre képes orvos tudományunkkal is félrekezeljük az embereket, ha csak testi betegséget gyógyítjuk, miközben a probléma gyökere máshol van, és hiába minden pszichológiai igazság, ha a zavarodott állapot mögött démoni befolyás áll. A megkülönböztetés hiányosságai még inkább előtűnnek az etikai, erkölcsi problémáknál. E területeken a világ már társadalmi méretekben veszítette el érzékét az igaz és hamis, jó és rossz, helyes és helytelen megkülönböztetésére – így aztán nem csoda, hogy a föld megtelt háborúsággal és a gonoszság minden formájával…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)