El tudom képzelni, hogy az Éden idején, és később, az Özönvízig a Földet vízburok vette körül és a földön melegházi körülmények uralkodtak, temperált hőmérséklettel, páradús levegővel és magas oxigénszinttel.
El tudom képzelni, hogy ilyen körülmények között sokkal hosszabb ideig éltek az élőlények. Hogy az egyes sejtek úgy tudtak reprodukálódni – lemásolni magukat az élőlények szervezeteiben -, hogy nem voltak „másolási hibák”, ami betegítette, öregítette volna őket.
El tudom képzelni, hogy az ilyen körülmények között élő emberek a Bibliában leírt 800 évekig éltek, ahogy azt is el tudom képzelni, hogy a hosszú életük során, bűnös szívük vágyait követve annyira megfertőzték és tönkretették a világukat, hogy Istennek Özönvízzel kellett megtisztítani a Földet. A „felső vizek” – azaz a Földet körülvevő vízburok -, felszakadt és lezúdult és az „alsó vizek” is feltörtek, a globális katasztrófában pedig minden megrendült és víz lepte el a föld színét.
El tudom képzelni, bár csak töredékesen, milyen lesz majd az „új ég és új föld”, a szeretet és békesség hona, amikor Isten újjá alkotja a világot, és azt is el tudom képzelni – bár fantáziám nem ér fel a valósághoz -, hogy milyen most az élet a mennyben.
Sőt, még azt is el tudom képzelni, bármilyen lehetetlennek tűnik is, hogy hazánk a Szeretet földje legyen, a Kárpát-medence egy kegyelmi kehely, és az egész világ megújuljon…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)