Mert Istennek is vannak titkai és az embereknek is vannak titkai és nem minden kimondható, amit megértünk. Felelősségünk van ebben, hiszen még „a prófétaság lelke (is) alá van vetve a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé.” (1Kor 14,32-33) Mi pedig, akik néha megértünk dolgokat elmélkedés és imádság közben, gyenge és esendő emberek a gyenge és esendő emberekről, gyenge és esendő világról, már az is kétséges, hogy mindent jól megértettünk-e, és ha elmondjuk, nem okozunk-e több kárt, mint hasznot.
Egy pszichológus – háta mögött a kísérleti eredményekkel és felhalmozott tapasztalattal megerősített tudománnyal -, mégis tud hibázni. A mi értelmünkben és pszichénkben megjelenő, ihletett képek és szavak pedig már a mi belső világunkról is gellert kaphatnak. De még ha nem is kapnak, akkor is meg kell vizsgálnunk, hogy azért kaptuk-e a látást, hogy azt megosszuk, vagy azért, hogy mi mélyebben megértsük a problémát és keressük rá a megoldást. (A hamis próféták egy része jó szándékú, vallásos ember, csak éppen eltévedt a belső világában, és már önmagát, belső „felettes énjét” hirdeti, vagy épp megtévesztő szellem sugallatát…)
Néhány prófécia pedig olyan rémítő lehet, hogy inkább hallgatunk.
Különben pedig a prófétai élet nem más, mint krisztusi életet élni ebben a Krisztus-ellenes világban.
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)