Ha filozófiai rendszert építenék, azzal kezdeném, hogy a világ „Van”, azaz tőlünk függetlenül, objektíven létezik, bár hozzá tenném, hogy számunkra csak a megismerő apparátusunkon keresztül.
Azzal folytatnám, hogy a világ megismerhető, és elméletileg képesek vagyunk a teljes megismerésére, bár nyilvánvalóan mindig van hová előre menni. Ha pedig megismerhető, akkor értelmes, egymásra utalt és együttműködő rendszert alkot – bár ez a rendszer és együttműködés sérült -, és akkor vizsgálni lehet a sérülés okait és a helyreállítás lehetőségeit.
Mindebből azt a következtetést vonnám le, hogy a világ – ami Van -, mögött kell lennie egy értelmes, teremtő személynek – Isten, aki „VAN” - a Mózesnek a csipkebokorból adott kinyilatkoztatás szerint Ő az, aki van és lesz, és (mert lényege szerint Szeretet), értünk van -, aki szintén tőlünk függetlenül, objektíven létező és elméletileg teljesen megismerhető. A megismerésünk azonban sérült, azt helyreállítani pedig csak Isten tudja - aki ezt meg is tette Jézus Krisztus által, és Szentlélek nekünk ajándékozásával.
Azzal fejezném be, hogy a sérülés oka a bűn – és a mögötte lévő szellemi valóság -, a mi dolgunk pedig a mentés és helyreállítás, Isten országa, a Szeretet földje, a szép, jó és igaz rend helyreállítása Isten szeretetében és szabadságában, minden létező számára… (Már a ’90-es években írtam erről egy összevissza könyvet, „A teremtmények méltóságáról” címmel, azóta meg… hajajaj…)
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)