- Részletek
- Kategória: Irodalom
Amikor gyerekkorunkban nyáron elmentünk rokonlátogatóba „falura”, az egyik meghökkentő élményünk volt a rengeteg légy mindenhol. (Meg az udvaron egy hatalmas eperfa, az alja tele lehullott eperrel és némi tyúxarral, és dédimama, aki tavasztól őszig mezitláb járt, a lábujjai el voltak deformálódva, a lábkörmét nagyapám csak metszőollóval tudta levágni, de most nem ezekről beszélek…) Mi városiak nem örültünk a legyeknek – a fecskék igen, a Tisza-parti löszfalban egész partifecske kolónia fészkelt -, nekünk az fuj-fuj volt, a kosz maga, viszont a háziaknak…
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Egy etikai társasjátékkal játszottunk. Mindig volt egy történet, és a végén egy kérdés, hogy te mit tennél az adott helyzetben, és hozzá négy válasz.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Az egyéves lányunokám bátran ugrik a magasból édesapja karjaiba, és közben mosolyog. A nagy csúszdán is lecsúszik és már fut is vissza - már amennyire egy egyéves tud futni -, és mászik fel a lépcsőn, hogy újra csúszhasson, le egyenesen a szülei karjaiba. Pedig különben nem egy hebrencs személyiség, szíre-szóra nem megy oda bárkihez, óvatos, figyel, de a szüleiben teljesen megbízik...
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Ez természetesen nagyon történelmietlen kérdés, ami tág teret nyjt a fantáziának. De ha eléggé ismerjük önmagunkat, akkor megkockáztathatjuk, hogy arról beszéljünk, mi lett volna, ha bizonyos döntéseket nem hozunk meg, illetve ha meghozunk, (avagy: Istené a kegyelem, miénk az orcánk pirulása...):
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Vigyázz, az a kutya hamis! - mondták az állandóan ugató, mindenkire rátámadó, láncon tartott kutyára. De azt is mondták, hogy hamis kutyának hamis a gazdája - azaz nem magától lett az a kutya hamis, hanem azért, mert úgy bántak vele. Kitágíthatjuk ezt úgy, hogy amilyen az ember természete, olyan lesz a természet is körülötte? Részben bizonyosan, elég csak körül nézni, mit tettünk a környezetünkkel.