Jézus élete
Utolsó kísértés, döntő győzelem
Utolsó kísértés, utolsó, mindent eldöntő küzdelem Jézus Krisztus és a sátán között: Krisztus győzelmes keresztútja Itt szemlélhetjük és megérthetjük, mi mindent kellett elhordoznia Jézusnak, milyen lelki és testi segítséget kapott és hogyan győzött teljesen és visszavonhatatlanul evilág fejedelme fölött. Az Ő győzelme pedig a miénk... (A gonosz lélek által mondottakat vastagított, dőlt betűvel szedjük.)
„A rá váró öröm helyett…”
Az Újszövetségben, a Zsidókhoz írt levélben egy nagyon furcsa mondatot olvashatunk: „Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül.” (Zsid 12, 2) Milyen örömről van itt szó, ami helyett Jézus a keresztet választotta, és miért tette ezt?
Mindenben kísértést szenvedett
Jézusról azt olvassuk a Szentírásban, hogy „Főpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el” (Zsid 4, 15). A szövegben olvasható ez a nagyon radikális kifejezés: „mindenben” – azaz nincs az emberi életnek olyan területe, személyiségünknek olyan oldala, értelmi, érzelmi, érzéki, akarati életünknek olyan vetülete, ami Jézus Krisztus emberi természetében kísértés alá ne került volna, három okból:
Jézus személyiségrajza
Van egy árulkodó részlet az Máté evangéliumában, ami fellebbenti a fátylat arról, milyennek ismerhették Jézust még a nyilvános működése előtt. Amikor elmegy a Jordánhoz, hogy megkeresztelkedjen, „János igyekezett visszatartani: Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?” (Mt 3, 14) Gondolhatnánk, hogy János azért mondta ezt, mert tudta, hogy Jézus a Messiás. Erről azonban szó sincs! Megvallja, hogy nem tudta, kire kell várnia, de „aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.’ Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1, 33-34) Így hát amikor János igyekszik visszatartani Jézust a bűnbánat keresztségétől, akkor ezt azért teszi, mert ismeri őt – hiszen unokatestvérek -, és önmagánál különb, tisztább, szentebb embernek tartja. Milyen volt hát Jézus személyisége?
Ez az én szeretett fiam
Bármennyire szeretnénk is tudni, milyen volt Jézus gyermekkorában, hogy nézett ki, hogy viselkedett, milyen volt a jelleme, a hitelesnek tartott iratok közül erről egyedül Lukács ír, ő is csak egy mondatot: „Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.” (Lk 2, 52) Vajon szelíd volt és visszahúzódó, vagy inkább bátor és a többi gyerek vezére? Vidám és nevetős, vagy inkább komoly és elgondolkodó? Esetleg mindkettő vagy épp egyik sem, talán nem tűnt ki semmiben, csak egy volt a nagycsaládban felnövő sok rokongyerek közül?
A Fiú és az Apukája
Kicsoda Isten? Ez a legnagyobb rejtély. Mózest a Szentírás Isten legközelebbi barátjának nevezi, de az Úr arcát ő sem láthatta. „Majd Isten azt mondta: Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” (Kiv 33, 20)
Jézus Krisztus élete - József és Mária életkörülményeiről
Az evangéliumok történelmileg hitelesek, de nem történelem könyvek - a mai értelemben vett történelem-írás sem létezett még akkor – így rengeteg dolog hiányzik belőlük, amiről ma szívesen olvasnánk. Hogyan nézett ki Jézus? Hány éves volt Mária, amikor megszülte fiát? Milyen körülmények között éltek? Mekkora város volt Názáret? Mennyire volt megbecsült foglalkozás az ácsmesterség? És még hosszan sorolhatnánk.
Jézus Krisztus élete – az emberré lett Isten
Amikor Jézus Krisztus életét akarjuk szemlélni, rögtön az elején választ kell adnunk egy kérdésre: Isten volt-e Jézus vagy csak ember? Esetleg valami istenség, emberi látszattestben? Vagy félisten? Esetleg Isten és ember egyszerre? De hogyan? Nem könnyű a válasz, mert Jézus önértelmezése ellentmond annak, amit a vallási kultúrák hagyományosan fel tudtak kínálni.
Megmentőnk magával ragadó személyisége
A keresztény hit a názáreti Jézust egyszerre tartja tökéletesen Istennek és tökéletesen embernek. Ez a teológiai igazság azonban még nem teszi érthetővé számunkra, miért volt olyan vonzó Jézus a kortársai számára. A nagy csodák, látványos gyógyítások és jelek vonzhatnak csodálókat, de nem teszik vonzóvá a személyiséget és nem alakítanak ki tartós szeretetet a követőkben. Márpedig Jézust szerették tanítványai, ragaszkodtak hozzá a nehézségekben is, a nők közül pedig valószínűleg néhányan szerelmesek is voltak belé. A következőkben Jézus személyiségének olyan alkotóelemeiről lesz szó, amelyek közelebb visznek minket e titok megfejtéséhez.
Jézus Krisztus élete – A Fiú
"...Van azonban egy óriási különbség Jézus Krisztus és az összes többi földön élő ember életének első pillanatai között. Míg a mi életünk az anyaméhben kezdődik a fogantatással és már ott ki vagyunk téve pozitív és negatív hatásoknak, Jézus élete nem az anyaméhben kezdődött!..."
Bevezető helyett – a legnagyobb hős
Bevallom, már gyerekkoromban nagyon szerettem a nagy emberekről, hősökről szóló történeteket. Old Shatterhand, aki egy ütéssel leteríti az ellenségét és Winnetou, a bátor és békeszerető indián – nevének jelentése Égő Víz! -, aki kibírja a kínzócölöpöt is, nagy kedvencek voltak. (Kiért rajongjon egy vékony, szemüveges és sírós kisgyerek, ha nem egy rettenthetetlen harcosért?) Aztán őket követte az akkoriban csak szamizdatként megszerezhető és olvasható Tarzan, majd a nagy sportolók, tudósok, művészek sora.
