Kedves Z.Levente! Szépen, jól, gyengéden fogalmazol. Tetszik.
Kedves Tibi! Jól látod, felkavaró ez az egész diszputáció. Én is szeretem ha nem zavarják meg lelki békémet, ezért sok mindent kikerülök. Csakhogy „rájöttem” hogy ezzel a mentalitással Jézus idejében valószinüleg csak jó farizeus lettem volna. Szóval én örülök hogy engem felkavart. Kicsi vagyok és gyönge de hegyezem lelki füleimet és remélem meghallom ha valakinek beszélni kell a figyelmeztetésről.
Ugye nem bántottalak meg?
http://magyarkurir.hu/hirek/nagy-figyelmeztetes-hamarost-itt-vilagvege
A katolikus ember sajátja, hogy tiszteli és szereti az Katolikus Egyházat, annak tanítását, tanárait, vezetőit, püspökeit.
Amennyiben egy püspök óvatosságra int bennünket, azt 1.) tekintsük magunkra nézve kötelezőnek, 2.) adjunk hálát a Szentléleknek aki vezeti az Egyházat és püspökeinken keresztül tanít és védelmez minket. Örüljünk tehát annak, hogy nem vagyunk magunkra utalva, örüljünk, hogy katolikusok vagyunk és nekünk vannak püspökeink, akinek a tanítására _biztos_ pontként támaszkodhatunk.
Én boldog vagyok, hogy katolikus lehetek, én abban a Jézus Krisztusban hiszek, aki képes volt Egyházat alapítani, _biztos_, tévedhetetlen tanítást adni (Hiszekegy), amin a "pokol kapui nem vesznek erőt", amiből nem vehet el senki és amihez nem tehet hozzá senki. Én boldog vagyok, hogy katolikus vagyok, mert a katolikus tanítás soha nem kelt félelmet az emberekben, tanítja, hogy létezik pokol, de tanítja, hogy van szabad akarat, dönthetek a jó mellett és a rossz ellen, tanítja, hogy létezik természettörvény és vannak pozitív isteni törvények, de tanítja, hogy van lelkiismeretünk és van bűnbocsánat, tanítja, hogy vannak szentségek, amelyek megerősítenek bennünket, tanítja, hogy van Mennyország, van feltámadás és van örök élet.
Akik eddig tagadták és össze-vissza zagyváltak a Nagy Figyelmeztetésről (pl. a kurir cikke, Székely Püspök úr) azok elkezdhetnek gondolkozni.
Csak néhány részlet a szombati üzenetből:
"...nagy megdöbbenéssel figyelem azokat a
követőimet, akik ezeken az üzeneteken keresztül Szent Szavamat visszautasítják. Mennyire elszomorít ez Engem!
Próféták voltak a világba küldve, hogy születésemet előre meghirdessék. Prófétákat küldött Atyám is, hogy a lelkek
üdvösségét már a kezdetektől fogva felkészítse. Próféták lettek most is a világba küldve....
Ébredjenek fel mindazok közületek, akik azt vallják, hogy ismernek Engem. Ha ismertek Engem, akkor felismeritek Hangomat is, amikor a
szívetekhez szólok. Oly sokan vannak, akik nemcsak ezeket az üzeneteket utasítják vissza, hanem Engem is.
Miközben makacsul hátat fordítotok Szavamnak, melyet most nektek adok, megtagadjátok Tőlem az imákat is, melyekre oly nagy szükségem van
ezekben az időkben. Halljátok meg, amit mondani akarok, mindenekelőtt ti, akik azt valljátok, hogy ismertek Engem.
Hol van az alázatotok, és miért álcázzátok Szent Szavam iránti ellenszenveteket hamis alázatotokkal? Hívnotok kell a Szentlelket, hogy
Hozzám vezessen benneteket, hogy szívetek teljes szeretetével Nekem dolgozzatok.
Szeretett Megváltótok,
Jézus Krisztus"
elnézést nem voltam elégé világos. akiben lelki béke van, abban Krisztus van (ez nem jó farizeusi magatartás :) ) én az igazi lelki békére hívtam fel mindenkinek a figyelmét.
Szerintem integrálni a szó hagyományos értelmében nem lehet a cigányságot. Sokkal inkább azt érzem feladatnak, hogy teremtsünk nekik egy fajta autonómiát, ahol saját kultúrájukat, identitásukat tudják megélni, ahol felel?sségük van. Talán a legfontosabb az lenne, hogy ne gondolják, hogy a társadalomnak kötelessége eltartani, szociálisan támogatni a cigányságot, hanem kialakuljon az a felel?sségérzet, hogy az életét neki kell megoldania, pénzt munkával keresnie stb.. Persze ez is egy fajta integráció.
Na persze, hogy nem területi autonómiára gondoltam, ez nem is lenne lehetséges, hiszen cigányság mindenhol, szinte minden magyar városban él (ha különböző lélekszámmal is). Lehet, hogy rossz a szóhasználat, olyan önrendelkezésre gondoltam, ami előmzdítaná, hogy érdekük legyen dolgozni,e szerint jutnának forrásokhoz, nem csupán szociális alapon.. De ez tényleg bonyolult kérdés,amivel fontos lenne foglalkozni.
Kedves Kri!
Ezzel mindannyian egyetértünk - még a cigányok is. Mi járunk cigány misszióba és egyéb ismeretségeim is vannak - jó részük szeretne dolgozni, de nincs hol! a cigány embert bocsátják el legel?ször és veszik fel legutoljára. A telefonban még azt mondják, hogy jöhet dolgozni, de ha meglátják, hogy cigány, már nincs meg a munka.
Keserves élet ez, és biztos ?k is hibások, és biztos vannak, akik visszaélnek ezzel - hát igen, a megoldást szeretnénk mi is el?segíteni.
Szent Lukács evangéliumából: 18.1
Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.
Lk 18.2
Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, Istent?l nem félt, emberekt?l nem tartott.
Lk 18.3
Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
Lk 18.4
Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istent?l nem félek, embert?l nem tartok,
Lk 18.5
de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön."
Lk 18.6
Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró?
Lk 18.7
Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja ?ket?
Lk 18.8
Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
Lk 18.9
Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla gy?z?dve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:
Lk 18.10
"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
Lk 18.11
A farizeus odaállt el?re, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtör?, mint ez a vámos is.
Lk 18.12
Kétszer böjtölök hetenként, mindenemb?l tizedet adok. -
Lk 18.13
A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, b?nösnek! -
Lk 18.14
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."
