Kedves Sestvérek!
Még egyszer kérek mindenkit, hogy ne idézzen ide szövegeket a NF-üzenetekből. És talán a centizgetést is abba lehetne hagyni a pápával kapcsolatban - nekem komolyan az az érzésem, hogy a bolhát megszűritek, az elefántot átengeditek.
Avagy: amikor valami jót mond, jót tesz, azt miért nem teszitek mérlegre? Miért nem idézitek föl? Nem vagytok egy kicsit részrehajlóak? Ha II. János Pál CD-t ad ki (nagyon helyesen), akkor milyen modern pápa (pozitív hangsúllyal), ha Ferenc pápa mond, tesz valami hasonlót, akkor az már rögtön baj...
Ha ezt így folytatjátok, lezárom a hozzászólási lehetőséget.
Megértéseteket kérve, szeretettel: Gyula
Ismét köszönjük M.J. ,,testvérnek" ezt a bújtatott halálos fenyegetést, ami egy kis vérnyomásszint-emelkedést ugyan okozhatott, azonban felhívom szíves figyelmét, hogy amellett, hogy ez nem túl keresztényi, a BTK 459. § 7. pontja (fenyegetés) értelmében megvalósíthatja a BTK 215. §-át (lelkiismereti és vallásszabadság megsértése), de egy sor egyéb bcs-t is. (Más kérdés, hogy a rendvédelmi szervek ezt többnyire egy kézlegyintéssel nyugtázzák, mivel ők is naponta kapnak ilyesmit...)
Az ilyen szánalmas (inkább: elkeseredett) módszerek alkalmazása alátámasztja, hogy a sátán igencsak érzi a vesztét és csak az elhallgattatni kívánt állítások igazságát húzzák alá. Az igazság terjedését pedig semmi nem állíthatja meg. Nekünk pedig nem megijedni kell az ilyen kaffogástól, hanem következetesen kitartani az igazság mellett.
Gyulának ismét megköszönöm a hozzászólási lehetőséget, remélem, nem kerül lezárásra a hozzászólás a weboldalon (bár ha jól veszem ki, itt nem az én hsz-emmel volt gond).
[off]
Eltérve az alaptémától, annak tartalmától, néhol szökellve, mégis valahol kapcsolódva ahhoz.
Újra és újra a következő sorok ugranak be (azok mondanivalói), amelyeket az ember folyamatosan ismételget, ízlelget de nem tud kellően, "tökéletesen befogadni" (s itt magamról beszélek). A hit, amely nem szimplán, szárazon szavakban, gondolatokban, elméletekben, külsőségekben, formákban, hanem valójában már a szeretetben, irgalomban, gyakorlatban teljesedik ki. Sokszor kértem az Úrtól karizmákat, ismeretszava, prófétálás, gyógyítás... adományát, nem értettem meg és nem ért el a tudatom mélyéig az, amit Pál apostol tanított a szeretetről, nem érettem meg azt, mit jelent valóban kereszténynek lenni. A szeretetet az ember életében valahol adottnak, természetesnek tekintettem, pedig nem, a szeretet mellett dönteni, a másik szeretete mellett dönteni, lehajolni hozzá, érte, sokszor a hit igazi próbája, kereszténységünk érettségének egyik fokmérője. Rácsodálkozom mindig Szent Ferenc soraira, segítenek megérteni Jézus szándékait, ráeszmélek kereszténységünk azon szépségeire, amelyet nem tud helyettesíteni más értékekben, értékrendben ezen földön.
Tudnék vajon megbocsátani bárkinek, tudnék vajon bárkit szeretni feltétel nélkül, azt is aki megbántott, aki ellenem tört, a haragot magamban szeretetre tudnám cserélni, le tudnám vetkőzni előítéleteimet, tudnék folyamatosan alázatosságra törekedni, tudnék mindig kicsi lenni, utolsó lenni a sorban? Mindannyiszor ráeszmélek arra, mennyire éretlen még a hitem, hogy elesések és felállások sora az életem...
"Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik,
hogy a megbocsátás szellemét vigyem oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát vigyek oda, ahol békétlenség van,
hogy hitet vigyek oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt vigyek oda, ahol szomorúság lakik.
Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre."
Létezhet olyan boldogság a földön, ami mindenki számára megadathat? Talán a lelki nyugalom, lelki béke, a lelki boldogság irányába, talán ezen út az, ami megadathat mindenki számára a földön, szegénynek, gazdagnak, betegnek, egészségesnek, szabadnak és szolgának egyaránt, Jézus útján, melyről Szent Ferenc is beszél.
http://www.katolikus-honlap.hu/1302/messori.htm
http://www.katolikus-honlap.hu/1302/berg.htm
http://www.katolikus-honlap.hu/1302/berg2.htm
http://www.katolikus-honlap.hu/1302/630629.htm
Ezeket kell összevetni a fent olvasott Kurír cikkel,és elgondolkodni.
Mindennap imádkozok a jelenlegi egyházfőért, XVI. Benedekért is,a papokért, az Egyházért, de ez nem jelenti azt,hogy homokba dugom a fejem, ha az egyházban levő komoly gondokról hallok-olvasok.
Az elvakultság nem helyes. Ezért kell több oldalról is informálódni, szerintem.
Ezt még hozzá kellett fűznöm,mert a fenti cikkeket is a teljesebb képért linkeltem be, nem pedig támadásként.
Tanúi lehettünk annak, hogy a magyar és szerb elnök, együtt hajtott fejet a magyar és szerb áldozatok előtt. Valami hasonlót kellene itt is tenni, hogy a cigány áldozatok mellett meg kellene emlékezni a magyar áldozatokról is. Pl. Szögi Lajosról is.
Nagyon szeretném, ha ezen a honlapon senki nem vonná kétségbe a másik veszteségének és fájdalmának a jogosságát!
Avagy: amilyen mértékkel mérsz, olyannal mérnek neked is. Ha azt szeretnéd, hogy a te tragédiáidat is megértsék, értsd meg te is a másikét - ez a mennyek országának logikája.
Egyébként pedig néhány perc alatt is meg lehet ölni többezer embert, néhány óra szinte sok is - pláne egy olyan koncentrációs táborban, ahol professzionális szintre fejlesztették a gyilkolást és megsemmisítést...
Aki pedig tagadni akarja a holokauszt szörnyűségeit, az menjen olyan honlapra, ahol ezt örömmel fogadják...
Gyula
Nem vonom kétségbe Ferenc pápa jószándékát Msg.Ricca kinevezésénél, de előfordulhat ,hogy őt sem informálták megfelelően.
Ami a homeopátiát illeti,sajnos, sok katolikust ismerek, akik nem találnak ebben semmi ördögit, se a jógázásban, se abban, hogy természetgyógyászhoz járnak alkalomadtán.
,,Olyan nehezemre esik ezen a lapon ezt az általános személyt látni.Nem is értem, kik azok, akik köszönik N.J. testvérnek? Lenne szíves ebben segíteni?"
A weboldalt olvasók nevében bátorkodtam szólni, ezért használtam többesszámot, mivel a halálos fenyegetés (értelmezésem szerint) nem konkrét személyre vonatkozott.
Én viszont arra lennék kíváncsi, miért védi Ön bűncselekmény elkövetőjét? Munkatársa? Ismerőse? Internetes alteregója? Avagy általánosságban véve valamiféle rosszul értelmezett segítő szándék vezérli?
Az egyház megosztására irányuló törekvések valóban rosszak, azonban ez is kezd egyfajta megbélyegző szitokszóvá válni. Akivel valami bajunk van, arra rámondhatjuk, hogy ,,megosztó" és már diszkreditáltuk is, mivel ez azon címkék egyike, hogy akire rásütik, attól mindenki igyekszik elhatárolódni.
Ebből a szempontból könnyű eset az, ha valaki nyíltan a megoszlás főbb ,,tüneteit" mutatja fel:
1. egyházszakadás (gör. szkizma) - az egyházi vezetőség illetékességét vonja kétségbe (pl. történelmi egyházszakadások, protestantizmus)
2. eretnekség (lat. haeresis, ,,válogatás") - elismeri a vezetőség jogosságát, azonban egy vagy több hittételt nem ismer el magára vonatkozónak (legismertebbek az ókori ariánusok, albigensek, pelagiánusok)
3. hitehagyás (lat. apostasia) - egy vagy több alapvető hittételt nem ismer el vagy ilyennel megy szembe, automatikusan kiközösítés alá esik
Természetes, hogy ezen tünetek ,,hordozói" foggal-körömmel ragaszkodnak pozícióikhoz és külsőségekkel igyekeznek megtéveszteni mindenkit (érdekes tény, hogy az eretnekségek mindig valahol az egyházi hierarchián belül kezdődnek, sosem a laikusok-hívők kezdeményezik ezeket).
A mai helyzet nehézsége az, hogy ez történelmileg nem tapasztalt mértékű a mai egyházban és a különféle eretnekségek a legfelső szinteket is elérték. Az eddigi legkiterjedtebb eretnekség az ókori ariánizmus volt (lényege Krisztus istenségének tagadása), ennek az akkori egyházi előljárók többsége ,,bedőlt", a hívek következetes ragaszkodása a hiteles tanításhoz azonban megmentette a helyzetet.
http://lexikon.katolikus.hu/A/arianizmus.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Arianism
A mai helyzet sok vonatkozásában hasonló ehhez, vagyis a híveknek kell önmaguk képzése során elsajátítaniuk és megvédeniük a hiteles tanítást.
(Még annyit, hogy véleményem szerint a tradicionalista és a karizmatikus mozgalmak közötti ellentétek szítása mesterséges, ez mintha itthoni sajátosság lenne, máshol nem találkoztam vele.)
Kedves Péter! Van egy nem avuló tanítás az elmúlt ötven évből: " elvtársak, a helyes ellenségkép kialakítására ügyeljünk! "
A mai ellenségképet is jól kell megválasztani, hogy minél kisebb veszteséggel győzzünk.
Jézus reánk hagyta a vetett búza és a konkoly példáját. A végső idők választása egyszerű lesz, hiszed-e, hogy Isten szeret téged, és végtelen örvendezésre vár, vagy nem hiszed és nem reméled, hogy részed lehet az Ő boldog színelátásában?
Ezt a megszólalásomat azzal zárom, hogy figyelmeztesselek, minden erőszak, rossz szándék a gonoszság földi terjedését szolgálja.
Számomra a megkülömböztetés azt jelenti, hogy a gyávaságot elvetve meg tudjak bocsájtani az ellenségeimnek. Ezt tartom keresztény útnak, vagyis Krisztus követésére alkalmas útnak.
Hadd írjam ide úgy felületesen idézve, ..: Mert szerette övéit, mindvégig szerette őket..
Az ön és hasonló keresztények tájékozottsága arra legyen alkalmas, hogy könnyebben talál jó példát a béke megvalósítására. Sajnos el fog jönni az alkalom a harcias helytállásra is, de nem kell siettetni.
