Kedves Testvérek!
Zarándoklatot szervezünk Medjugorjébe, 2012 szeptember 17-től 21-ig. Önköltséges áron.
Utazás nappal, félpanzió, szállás a templom közelében. 100 euró+ 17 000 forint.
Előleg 4 000ft. Bővebben: 06-1-226 4123
06-30-9312680 vagy, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Szeretettel: Mária
Ugyan mit veszít vele, aki megfogadja és tudomásul veszi az üzenetek tartalmát?! Még ha nem is hiszi valaki, azt hogy ezek az üzenetek valódiak, de megfogadja annak tanácsait, azt hogy rendszeresen imádkozik (szeretteiért, felebarátaiért) templomba jár, magához veszi a szentségeket, és megpróbál bűntelen életet élni, már nyert vele. Hisz erre buzdítanak ezek az üzenetek, azon kívül hogy figyelmeztetéseket is tartalmaznak. Ugyan mi rossz van ebben?! Vagy tán ha az Isten aki oly nagyon szeret bennünket, tán nem figyelmeztetné-e gyermekeit a veszélyre, ami előttük áll, ahogy tette ezt mindig is prófétáin keresztül?!
Amikor Jézus eljött a földre akkor is pont azok tagadták meg őt, akik azt hitték, minden tudnak az Egyház, azaz Krisztus földi Testének tanításairól.
Ez történt a farizeusokkal is:
Azt gondolták, hogy mindent tudnak Isten Törvényeiről, Isten Szeretetéről.
Viszont nem értették meg a Messiás eljövetelét oly világosan megjövendölő próféciákat. Ez azt jelentette, hogy ők elutasították Krisztust, az Élő Isten Fiát, amikor Ő eljött ígérete szerint...
Már régóta olvasom a Nagyfigyelmeztetés üzeneteit és bátran merem állítani, hogy csak olyan dolgokat tartalmaznak, ami az egyén és az egész emberiség javát szolgálják!!!
Milyen szerv, hivatal, vagy ki az illetékes, ha személyiségi ill. hitbeli okokból nem fogom a gyermekeimnek ezt a kártyát igényelni? Tud ebben valaki segíteni?
Kedves Emőke!
Azt nem tudom, hogy ki az illetékes. Én is gondolkodtam a dolgon, hogy most mi a teendő. Arra jutottam, hogy akkor tagadom meg - vagy kérem a gyerekeimet erre (ámbár már saját döntési joguk és felelősségük van), ha ezt összekötik valami olyan elvárással, ami összeegyeztethetetlen a hitemmel. Ez egyelőre nem áll fenn.
Imával és szeretettel: Gyula
Szép dolog,hogy a győzelem ügyét próbálja előmozdítani a könyv szerzője,azt hiszem szükségem lenne rá,szívesen megrendelném.Nagy szükség van erre a szemléletre,amikor úgy tűnik, a Sátán városa gyarapodásban van.Mégis,úgy gondolom,hogy a Katolikus Egyház jelenlegi állapotában nem igazán könnyíti meg a hívek dolgát,ami a győzelmet illeti,ez a szemlélet nem vert még eléggé gyökeret az Egyházban.Talán tanulnunk kellene protestáns testvéreinktől.Sőt, úgy látom,hogy Egyházunk helyenként kifejezetten terheli az amúgy megterhelteket,köztük pl. engem is.
Természetesen jogosak a felvetések, a cikk nem is tartotta feladatának bebizonyítani, hogy Jack Kerouac követendő példakép, inkább arra kívánt rámutatni, hogy még ő is kötődött a hithez valamilyen szinten, és téves besorolni baloldali-progresszív gondolkodónak. Nem objektíve ítélte meg, hanem szubjektíve mutatta be. Na de azért, kedves Sípos Gyula, azt ugye nem állítja, hogy a vietnami háború ellenzése keresztény dolog? A másik opció ugyanis a kommunista rezsim volt. Felehívnám a figyelmét az igazságos háborúról szóló szentágostoni tanításra, valamint Francis Spellmann new yorki bíborosra, XII. Piusz pápa barátjára, aki messzemenőkig támogatta a vietnami háborút. http://kerdem.blog.hu/2012/07/30/francis_spellman_cardinal_moneybags
A pacifizmus szerintem idealista, moralizáló álkereszténykedés. Szokjon le róla. :D
Kiváló cikk! Annyit tudnék hozzátenni, hogy a baj az, hogy a "táltos szcéna", a mellettük álló szinkretisták, new age-esek, panteisták és az ezek hátterét adó perennialista-szolipszista körök és "műhelyek" (remélem, hogy nem páholyok) olyan társadalmi problémákról beszélnek nyíltan, amikről a közéletben egyáltalán nem, vagy csak suttogva, utalás-szinten lehet szó (gazdasági-társadalmi, karhatalmi visszaélések, korrupció, a már nyíltan és gőzerővel üzemelő és immáron leösszeesküvéselméletezhetetlen globális háttérhatalom, stb). Ezekről retorziótól tartva senki nem mer manapság nyíltan beszélni az egyházban, néhány ritka kivételtől eltekintve (itt most a magánkinyilatkoztatásokra nem térnék ki).
Véleményem szerint a leleplező jellegű bátor(?) szókimondás jelenti a táltos-szcéna vonzerejét a tömegek felé (mindeközben persze nem mulasztják el az egyház legkisebb hibáit is elefántként tálalva a mondókájukba beleszőni).
Amíg az egyház nem tud (józan keretek között) hasonló társadalmi szókimondási bátorságot és határozottságot felmutatni - és véleményem szerint mind a 2009-es püspöki körlevél és a fenti cikk ebből a szempontból rendkívül pozitív, követendő példa -, és nem tudja hatékonyan a táltos-szcéna visszásságait feltárni, addig a népbutító szívcsakrázás és táltosozás csúcsra járatva fogja a lelkeket fertőzni és a keresztény egyházak híveit (legjobb esetben) elbizonytalanítani...
